CNN – Ikertestvérek házasodtak össze

Nagy-Britanniában a House of Lords egyik tagja bejelentette, hogy egy házasságot azért kellett felbontani, mert a férj és a feleség ikertestvérek voltak – erről ők azonban nem tudtak. Nagyon kevés információt árult el az esetről, ami azonban biztos, hogy a férfit és a nőt születésük után választották el egymástól, és külön adták őket örökbe. Felnőttként találkoztak ismét, és ahogy Lord Alton fogalmazott: „Később felnőttként találkoztak, és ellenállhatatlan vonzalmat éreztek”, és az is kiderült, örökbefogadó családjaik egyiküknek sem mondták el, hogy valahol él egy ikertestvérük. Arról, hogy mikor házasodtak össze, vagy hány évig éltek házasságban, nem árultak el részleteket.

A BAAF (British Association for Adoption and Fostering) munkatársa szerint 30-40 évvel ezelőtt nagyon valószínű lehetett, hogy testvéreket így adjanak örökbe. Manapság azonban kiemelten kezelik, hogy az örökbeadott testvérek – ha nem is tudják őket egy családban elhelyezni – kapcsolatban maradjanak egymással, így a fentihez hasonló esetek ma már igen ritkák.

Más, örökbefogadásokat közvetítő szervezetek szerint ez az ügy is csak azt jelzi, nagyobb nyitottságra és átláthatóságra van szükség ezen a területen.

Szakemberek szerint azonban ennél is nagyobb probléma, hogy a mesterséges megtermékenyítések nincsenek megfelelően szabályozva jogilag. Az így fogant gyerekek többsége sosem ismerheti meg vérszerinti anyját vagy apját (a petesejt vagy a hímivarsejtek donorját), ez pedig a jogaik egyértelmű megsértése.

Tovább az eredeti cikkre. 

Huffington Post - A tizenéves anya és a nyílt örökbefogadás

Két évvel ezelőtt Sophie, aki akkor 16 éves volt és terhes, nagyon nehéz választás előtt állt: vagy felneveli babáját, vagy örökbeadja. A lány csak abban volt biztos, bármelyik utat is választja, részt akar venni a születendő gyerek életében. Nem ő az egyetlen, aki az örökbeadással nem akar lemondani a folyamatos kapcsolattartásról – manapság az Egyesült Államokban az örökbefogadások 95%-a valamilyen szinten nyílt a vérszerinti anya, a gyerek és az örökbefogadó szülők között.  

Sophie az örökbeadás mellett döntött, Ben és Katie, az új szülők pedig vállalták a nyílt örökbefogadást, hiszen egy évvel korábban ugyanígy került a családjukba kisfiuk is. „Az első örökbefogadás nagyon helyesnek és természetesnek tűnt. Úgy éreztük, rendben, akkor így fog a mi családunk növekedni. És ez nagyon egyszerűbbé tette a második folyamatot is, mert már nem tartottunk tőle. Teljesen megbarátkoztunk a helyzettel.” – nyilatkozta Katie, akinek természetes úton nem lehet gyermeke. Ez a hozzáállás nagyban megkönnyítette a vérszerinti anya, Sophie helyzetét is: „Végül azért döntöttem az örökbeadás mellett, mert úgy éreztem, Ben és Katie nagyon jó emberek és ők tényleg a lehető legjobb szülei lesznek a kisfiamnak, olyanok, amilyet én elképzeltem neki. Úgy éreztem, ők a megoldás a helyzetünkre.”         

Az örökbefogadó pár tudta, hogy Sophie-nak meg kell bíznia bennük, és különösen értékelték rugalmasságát a folyamat során, sosem érezték megalázónak a helyzetet.  

Az örökbefogadás óta két év telt el, és a megállapodás, ami szerint Sophie folyamatosan jelen van kisfia életében, változatlanul működik. A kisgyerek stabil otthonban nő fel és élvezi bátyja társaságát. Az édesanyának azonban máig nagyon fáj, ha nem lehet vele.  Az interjúban azt is elmondta, a két család a kisfiú körül szinte összenőtt, hogy támogassa őt, és tudja, hogy ilyen hátteret ő biztosan nem tudott volna neki nyújtani. Sophie-nak nagy segítség édesanyja támogatása, hiszen ő végig mellette állt és megoszthatja vele problémáit.

Tovább az eredeti cikkre.