Ferge Zsuzsa, Széchenyi-díjas szociológust Lux Ágnes kérdezte a jelentés magyar vonatkozásairól.

Mit jelent valójában a jelentés központi fogalmaként használt "bottom-end inequality" a gyerekek jólléte közötti egyenlőtlenségek terén? (A jelentés úgy fordította végül, hogy a középmezőnyben lévő gyerekek és az alsó 10%/legrosszabb helyzetben lévő gyerekek közötti különbség). Miért lehet az, hogy a gazdagabb államok, akár pl. az USA, nem teljesítettek olyan jól a jelentés szerint?

Az UNICEF ezúttal új szempontból nézi a szegénységet. Nem a szélsőségeket (legszegényebb és leggazdagabb) hasonlítja össze, hanem azt vizsgálja, hogy a szegények mennyire maradnak le az átlaghoz, az országra „általában jellemzőhöz” képest. Ez a közelítés is jogos. Esetleg a jelentés elején megemlíthető lett volna, hogy mennyiben más ez a kép, mint amit a teljes spektrum alapján kapnánk. 

A miértekre, hogy gazdag országokban miért lehet nagy a gyerekszegénység, itt nem, vagy alig kapunk választ, de nem is ez a jelentés célja. Az USA esetében köztudott, hogy a családi pótlék hiánya a gyerekszegénység egyik magyarázata, de a többi esetben utána kellene néznem pl. a szociálpolitikai különbségeknek. A magyarázatok ügye azért is nehéz, mert a 41 „leggazdagabb” ország  iszonyú heterogén. Még az a mutató, ami alapján egy csoportba kerülnek (az egy főre jutó GDP), is szélsőségesen más: az első 4 országban 50 ezer dollár/per fő fölött van, az utolsó 4-ben meg 20 ezer körül. Magyarország  hátulról a negyedik. E mellett nagyon különböznek e 41 országban a kultúra és a hagyományok. Azt tehát nagyon jól mutatja a jelentés, hogy „a pénz nem minden”,  szegényebb országoknak is lehet jó szociálpolitikájuk.

Magyarországot a középmezőnybe sorolták, ugyanakkor a háztartások jövedelmi egyenlőtlenségében romlottunk. Kiemelték azoknak a nagy számát is a "szegény gyerekek" között, ahol nincs kereső a családban. Hogyan tevődik ez az egyenlőtlenség össze és mit jelent ez a gyerekes családok vonatkozásában? Mit kéne változtatni?

Számomra is érdekes, hogy mennyire a középmezőnyben vagyunk a 41 ország között. Mi eddig az EU-hoz tartozó 28 ország keretében vizsgáltuk Magyarország helyzetét (például a 2012-2013-ra vonatkozó gyerekesély jelentésünkben. Az európai körben szinte minden gyerekekre vonatkozó mutatónál hátulról a 3.-4. helyen voltunk, mögöttünk többnyire csak Bulgária, Románia és 1-2 balti állam volt. A mutatók közül kivétel a jövedelmi egyenlőtlenség mértéke, ami mindig  az átlag körül volt. A válság óta mi nagyjából helyben maradtunk, vagy inkább kicsit rontottunk, mint javítottunk, de a lemaradók közé került a déli országok szinte mindegyike. Ha tetszik, az európai periféria kikerekedett – kivéve Lengyelországot, amely sok mindenben nagyon jól teljesít, a lassan tíz éves iskolareform óta az oktatás ügyében is.

Magyarországon az egyenlőtlenség, illetve gyerekszegénység fő közvetlen oka az, hogy a munkanélküliség nagyon magas, a munkanélküliek szociális ellátása pedig vagy nagyon alacsony, vagy nincs.

A fél milliónál több munkanélküli mintegy fele semmilyen pénzbeli segítséget nem kap. De az alacsony keresetek is a fő okok közt vannak, most nem beszélve a falvak romló helyzetéről, a cigánysággal szembeni előítéletek erősödéséről, a szegények romló lakáshelyzetéről. Hogy mit kéne változtatni, az hosszú lista lenne: attól kezdve, hogy a magas és emelkedő közlekedési költségek még a falvakban élők munkakeresési lehetőségeit is ellehetetlenítik.

De ha csak egy változtatást kellene említenem, akkor a családi pótlék és a családi adókedvezmény egymáshoz való viszonyával kezdeném a sort. A családi pótlék összege 2008 óta változatlan, erre a költségvetés közel 300 milliárdot fordít. A családi adókedvezmény összege az 1 és 2 gyerekeseknél majdnem annyi, mint a családi pótlék, de a 3 és több gyerekeseknél ennek kétszerese, gyerekenként havi 33 ezer Ft. A költségvetési kiadás közel annyi lenne, mint a családi pótlék, de másként oszlik el. A kedvezményből  a munkanélküliek, nem keresők eleve kizártak. A teljes igénybevételhez a 1 gyerekeseknél  havi 67 ezer, a kétgyerekeseknél havi 170 ezer Ft-ot kell elérnie a két szülő keresetének. A keresők többsége ezt a szintet eléri. A 3 gyerekeseknél azonban már havi 660 ezer Ft kellene a teljes igénybevételhez. Minthogy a sokgyerekesek túlnyomó többségének keresete messze e szint alatt van, a teljes kedvezményt sem kaphatják meg. Ezért nő ugrásszerűen a sokgyerekesek szegénysége. A módosítás természetesen a családi adókedvezmény családi pótlékká, esetleg negatív jövedelemadóvá változtatását igényelné. Ez azonban azért nehéz, mert kimondott kormányzati szándék a középosztály erősítése, pozitív diszkriminációja, ennek pedig kimondatlan, de elkerülhetetlen következménye a szegények negatív diszkriminációja.

Milyen adatokat lehet ismerni ma a gyerekek szegénysége terén? Az UNICEF jelentés 2014-ig használt adatokat dolgozott fel (a tanulmányi teljesítményt a PISA 2012-es, az egészségmagatartást és szubjektív jóllétet a HBSC 2013/2014-es, a háztartások jövedelmét pedig az EU-SILC 2014-es adatai alapján hasonlította össze).

Sajnos, kevés a nyilvánosságra kerülő adat, és ez a jelentés szükségképpen ebből is csak kevés mutatót tud közölni. A PISA adatokból, amelyek egyébként ritkák, a jelentés talán nem a legbeszédesebbeket használja fel. A gyerekek egészségügyi helyzetének csak egyik, nem feltétlenül a legpontosabb mutatója az, hogy ők maguk egészségesnek tartják-e magukat.   Magyarországon a gyerekekről és családjukról a KSH nagy mintáknál sok adatot gyűjt, de csak kevés információt közöl és ritkák az összehasonlító idősorok. A TÁRKI monitor-vizsgálatai, ha sikerül megszerezniük a szükséges pénzt, a leggyorsabb és legjobb információforrás.

E szerint a szegénységi arány 2014-ben az 1 és 2 gyerekeseknél 13 ill. 14 % volt, a 3 és több-gyerekeseknél pedig 50%!

Ráadásul a válság óta az első két arány alig változott, az utolsó ugrásszerűen nőtt. Az  UNICEF jelentés nem közöl adatokat a gyerekek száma szerint, de valószínűleg az ilyen jelentős szakadék nem gyakori.

Mit gondol a jelentés ajánlásairól? Például, hogy befogadó oktatás kell, a jövedelmi egyenlőtlenség csökkentése, gyermek jólléti stratégia középpontban az esélyegyenlőséggel, a gyerekek szubjektív jóllétének komolyan vétele.

Az UNICEF javaslataival egyetértek, legföljebb árnyalnék. A legsürgősebb és leggyorsabban megoldható változtatás az, amit már elmondtam a családi pótlékról, az adókedvezményről, a segélyekről. A szegénység összetett jelenség, de nincs olyan értelmezése, amely ne tekintené a pénzhiányt alapvető oknak. Az iskola javítása – szabadabb és befogadó légköre, a továbbtanulási arányok javítása – nélkülözhetetlen lenne, de öt éve rossz irányba halad az egész oktatási rendszer. A pedagógus-mozgások erről is szólnak. Ami a szubjektív jóllétet illeti, ez valóban fontos, hiszen azt kérdezi, hogy hogy érzik magukat a gyerekek a bőrükben. Ugyanakkor, azért nem értelmezném a többi mutatóhoz hasonlóan, mert a politika befolyása erre sokkal kisebb, mint a jövedelmekre vagy az iskolára. Igaz, hogy a család légköre és épsége megszenvedi a szegénységet, de messze nem csak ezen múlik.

Mindent egybevetve azt mondanám, hogy Magyarország ma nem gyerekbarát, tehát nem jövő-barát ország.

Egyenlő esélyt a gyermekeknek: Rangsor táblázat a gyermekek jóllétét érintő egyenlőtlenségekről a fejlett országokban című jelentés ezen a linken érhető el:  http://unicef.hu/magyarorszag-a-kozepmezonyben/

forrás: www. 444.hu

fotó:sxc.hu