A német-osztrák koprodukcióban készült dokumentumfilm szokatlanul személyes hangvételben tárja elénk egy megpróbáltatásokkal terhes iskola vezetőinek, tanárainak, diákjainak mindennapjait. A rendező, Stefan Ludwig több mint három éven át forgatott a sajókazai romatelepen, ahol több család is megengedte, hogy mindennapjaikba bepillantást nyerjen.

A film elsősorban az Ámbédkar Iskolába járó roma fiatalok világát mutatja be. Amál egy soktagú család tagja. Kezdetben nem akar iskolába járni, de végül mégis elmegy, és önbizalomtól duzzadó fiatal lánnyá válik. Ferenc 17 évesen már apa, aki végül otthagyja az iskolát, hogy „élő szoborként” mutatványoskodjon német nagyvárosok sétálóutcáin. Mónika eminens tanuló, aki ügyvéd szeretne lenni, de megbukik a vizsgán és szégyenkezve tér haza. Andrásnak nincs apja, szimbiózisban él anyjával. Arról álmodozik, hogy egyszer lesz egy tengerparti háza. Ezek a történetek nem sikersztorik, hanem személyes sorsok, amelyek bemutatják, milyen hosszú az út a romatelepről az egyetemig.

Orsós János roma származású Waldorf-tanár és a szociológus és a politikusi pályát otthagyó Derdák Tibor 2007-ben alapították a buddhista Ámbédkar Iskolát. Ez a tanintézmény lehetőséget teremt a legszegényebb roma családok gyerekei számára is, hogy eljuthassanak az érettségi vizsgáig. A film a két férfi elszánt küzdelméről is beszámol, az egyre növekvő hatalommal bíró szélsőjobboldali párt, a Jobbik előítéletei és agressziója ellen, és a romák rezignáltsága ellen, akik nem látják egy jobb jövő lehetőségét a napi roboton és a guberáláson túl.

Orsós János maga is folyamatosan megkérdőjelezi munkája hasznosságát. A film végén Indiába utazik inspirációért. Ismét megtapasztalja, hogy találták meg India érinthetetlenjei politikai és spirituális szabadságukat, és egy tömeggyűlésen felszólalva megígéri, hogy nem adja fel. Visszatér Magyarországra és folytatja küzdelmét.

A film megtekintése után beszélgetésre is lehetőség nyílt Stefan Ludwig rendezővel, az iskola két vezetőjével, Orsós Jánossal és Derdák Tiborral, továbbá a filmben is szereplő egyik diákkal. A közönség első kérdése az volt az iskola vezetőihez, hogy miért ragaszkodnak annyira az érettségihez, és miért nem inkább valamely szakma elsajátításához segítik hozzá a náluk tanuló diákokat, hiszen azzal többre mennének a fiatalok. Ezt egyébként a filmben az egyik diák családja is szóvá teszi kritikaként, mondván, hogy gyermekeik könnyebben el tudnának helyezkedni egy pék, szabó, vagy egyéb szakvégzettséggel.

Orsós János válasza az volt, hogy ők azt a példát látták Indiában, hogy olyan szakmára érdemes tanítani a fiatalokat, amely egyetemet követel, azaz ahogy ő fogalmazott „emelni kell a lécet”, és nem pedig belenyugodni abba, hogy ezeknek a fiataloknak az az egyetlen lehetősége, hogy például kőművesek legyenek. Ám tájékoztatásul elmondta, hogy a felmerülő igények miatt a jövőben ők is elkezdenek különböző szakmákat oktatni a diákoknak, méghozzá olyanokat, amelyek helyben használhatnak, ám továbbra is fontosnak tartják, hogy ezek a szakmák az érettségihez kötődjenek.

A közönség soraiból többekben felmerült a kérdés, hogy vajon mennyire esik nehezére az iskolának tanárokat találni. Derdák Tibor válaszként elmesélte, hogy egy tanárképző főiskola gyakorlóiskolájában járt nemrég, ahol megkérdezte, hogy az 1600 tanulóból hányan romák. Erre a válasz az volt, hogy egy sem, majd mikor megkérdezte, hogy miért, akkor azt mondták neki, hogy azért mert ők pozitív élményeket akarnak adni a frissen végzett tanároknak. Ennek ellenére nem szenvednek tanárhiányban, bár azt mesélték, hogy angol és matematika tanárt nehéz volt találniuk, ezért is született az a megoldás, hogy ezt a két tárgyat például Miskolcon tanulják a fiatalok.

A moderátor utolsó kérdésére, hogy vajon hány évre lesz szükség ahhoz, hogy a romák helyzete megváltozzon Orsós János azt válaszolta, hogy kétszázra, ha most teszünk valamit azért, hogy valóban változzon a helyzet. Ha nem teszünk semmit, akkor még ennél is több időre lesz szükség. A Dr. Ambédkar gimnáziumban szerencsére mutatkoznak a jelei annak, hogy vannak olyanok, akik valóban tenni akarnak valamit.

A filmet a készítők szerették volna televízióban vetíteni, de erre egyik magyarországi csatorna sem volt nyitott. Így végül A magyarhangya, egy független, fontos társadalmi kérdéseket boncolgató, valamint jelentős művészegyéniségeket bemutató játék- és dokumentumfilmeket bemutató, közösségi filmforgalmazó vette kezébe a film sorsát.

A film hivatalos magyarországi bemutatójának időpontja: 2016. október 13.

A film hivatalos oldala: http://www.derzornigebuddha.at/

Információk a filmről a magyarhangya weboldalán: http://magyarhangya.hu/film/merges-buddha/

Az Ámbédkar Iskola honlapja: http://www.ambedkar.hu/

A film hivatalos előzetese: