A Kínzást és az Embertelen vagy Megalázó Bánásmódot vagy Büntetést Megelőzni Hivatott Európai Bizottság (CPT)[1] több mint 25 éve szervez látogatásokat fiatalkorúak fogvatatási intézményeibe, rendőr-kapitányságokra, idegenrendészeti fogvatartottak fogdáiba, pszichiátriai kórházakba, és szociális otthonokba, hogy felmérje, miként bánnak a szabadságuktól megfosztottakkal.   A nemzetközi szervezet tapasztalata szerint a szabadságvesztésre ítélt gyerekek gyakrabban lesznek rossz bánásmód áldozatai, mint a felnőttek. Nagyon sokszor szembesültek a kiskorúak bántalmazásával a „makarenkói pofontól”, az ökölcsapástól, rúgástól kezdve a rendőr vagy az őrök gumibottal történő ütlegeléséig. Emellett a fiatalkorúakat a többi rab is bántalmazza különösen akkor, amikor a felnőtt fogvatartottakkal egy börtöncellába kerülnek, figyelmen kívül hagyva a fiatalkorú elítéltek sajátos igényeit.

Sok esetben a fiatalkorúakat felnőttként kezeli a rendőrség, és a bűnüldöző szervek nem biztosítják számukra a koruknak megfelelő jogi védelmet. Az idegenrendészeti őrizetben a gyerekeket sokszor rémes körülmények között tartják fogva, nincs lehetőségük a tanulásra, sportolásra, és nem rendelnek ki gyámot a védelmükre. A pszichiátriai intézetekben már többször is előfordult, hogy a gyerekek hosszú ideig nem kelhetnek fel ágyaikból, vagy elkülönítik őket. Ezek a gyakorlatok teljességgel elfogadhatatlanok.

A szabadságuktól megfosztott gyerekeket meg kell védeni a kínzástól, az embertelen vagy megalázó bánásmódtól. Ehhez a különböző emberi jogi intézmények, ombudsmanok, parlamenti képviselők, bírók, kutatók és a civil társadalom szereplőinek összefogására van szükség. A nemzetközi szerződések, a Gyermekjogi egyezmény, illetve a különböző szabályzások biztosítják a jogi keretet a gyerekek védelméhez. Európában 2008-ban az Európa Tanács fogalmazott meg ajánlásokat a fiatalkorú bűnelkövetőket érintő szankciókról és intézkedésekről. Ezek a legfontosabb alapelveket rögzítik, hogy milyen szankciók és intézkedések alkalmazhatóak a fiatalkorú bűnelkövetőknél.

Ahhoz, hogy a szakemberek meg tudják előzni a gyerekekkel szembeni rossz bánásmódot, az ehhez szükséges ellenőrzési mechanizmusnak jól kell működnie. Ennek része egy úgynevezett látogatói módszertan, az előírások, valamint azon események ismerete, amelyek hatással lehetnek a gyerekek életére. Fontosak a megfelelő készségek elsajátítása, illetve kellő érzékenység, és körültekintés, amely egy gyerekkel készülő interjúhoz szükséges, hogy megismerjük az ő szempontjait, tapasztalatait, sérelmeit. A fogva tartott gyerekekre vonatkozó európai gyakorlati útmutató azért kulcsfontosságú, mert figyelembe veszi számos nemzeti és a nemzetközi szerv gyakorlati tapasztalatait, a szakértők megállapításait. Az útmutató célja, hogy segítse, és hatékonyabbá tegye az ellenőrző szervek munkáját azokban az intézményekben, ahol fogvatartott gyerekek vannak.

A kézikönyv gyakorlati eszközöket biztosít, segít eligazodni, hogy milyen kérdéseket kell megvizsgálni, és lépésről lépésre kidolgozta, miként kell látogatást tenni az intézményekben. Az útmutató középpontjában a gyerek áll, akiknek alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Fontos például, hogy találkozhasson ügyvédjével, mint ahogy az is, hogy olyan körülményeket teremtsenek, amelyben bizalmasan tud beszélni vele.

A kézikönyv első része az elméletről szól, bemutatja a jogszabályokat, és nemzetközi, illetve európai iránymutatást ad a szabadságelvonással összefüggésben, és áttekintést biztosít a különböző ellenőrző mechanizmusokról. A kézikönyv második része pedig gyakorlati eszközöket mutat be arról, hogy mi módon kell felkészülni, lefolytatni majd értékelni, elemezni egy ellenőrzést, hogyan lehet kapcsolatot építeni a gyerekkel, mely kérdéseket érdemes feltenni, és milyen intézkedéseket kell adott esetben megtenni a gyerek érdekében.

Az útmutató eddig franciául és angolul jelent meg.

Angolul az alábbi linken keresztül érhető el:

http://www.defenceforchildren.org/wp-content/uploads/2016/02/DCI-Practical-GuideEN.pdf

Franciául az alábbi linken keresztül érhető el:

http://www.childrensrightsbehindbars.eu/images/Guide/Guide_Pratique.pdf

[1] A CPT az Európa Tanács „A kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről szóló európai egyezmény” alapján jött létre, amely 1989-ban lépett hatályba. Az Európai Emberi Jogi Egyezmény 3. Cikkére épül, amely kimondja, hogy „Senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.”