Évek óta több száz milliárdos adókedvezménnyel és egy sor más juttatással próbálják gyerekvállalásra bírni a középosztályt, egyelőre kevés sikerrel. Pedig a kormány még az “asszonynak otthon a helye” hozzáállást is feladni látszik egy nyugatos, skandináv modell kedvéért, mégis csak ott tartunk, mint a Gyurcsány-kormány idején, amikor szóba sem került a népesség kérdése. A családbarát intézkedések levét pedig a szegény családok isszák meg.
Alig találni olyan kormányt, amelynek fontosabb lenne a családpolitika, mint a magyarnak: a családi adókedvezménnyel együtt a GDP 4 százalékát fordítjuk erre a célra. Szikra Dorottya szociálpolitikus szerint ezzel a 35 országot tömörítő OECD élvonalába tartozunk, miközben az egészségügyi vagy oktatási kiadásokban a sereghajtók közt vagyunk.
Az önmagában nem meglepő, hogy ha a Fidesz van kormányon, előtérbe kerül a családtámogatás, a tizenhat évvel ezelőtti szlogen is így szólt: három gyerek, három szoba, négy kerék. Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár novemberben jelentette be, hogy jövőre 10 százalékkal több jut családtámogatásra, mint idén. “A családpolitikának, már ahol van ilyen, sokféle célja lehet. Például a gyermekszegénység csökkentése, a férfiak és a nők munkaerőpiaci és családon belüli egyenlőségének javítása, vagy a gyerekszám növelése” – mondta Szikra, aki az utóbbi években főleg a hazai és európai családtámogatási rendszerek összehasonlításával foglalkozott.
Szikra szerint a magyar kormány a családtámogatást kizárólag népesedéspolitikai eszköznek tekinti, vagyis azt akarja elérni vele, hogy minél több gyerek szülessen. Külön családügyi államtitkárságot hoztak létre az Emberi Erőforrások Minisztériumán belül, és a családi adókedvezménytől a gyed extrán át a CSOK-ig hoztak egy sor intézkedést, amivel javítani akartak a siralmas népességi mutatókon.
Ehhez képest soha nem volt olyan alacsony az élveszületések száma a rendszerváltás után, mint a 2010-2016-os időszakban. 2004 és 2010 között 95 ezer és 99 ezer között mozgott évente ez a szám, 2010 óta pedig 90 és 91 ezer között van. A mélypont 2011-ben 88 ezer volt, ami 2013-ban megismétlődött. Ráadásul 2012-ben 1,24 gyerek jutott egy felnőtt nőre, ami a ekkor a világon a legalacsonyabb érték volt. Ezt a zuhanást az sem magyarázza, hogy a 70-es évek közepén születettek “kivonulásával” egyre kisebb a szülőképes korban lévő nők száma, ami nyilván csökkenti a gyerekszámot.
2014-15-ben már megindult a növekedés, de ez még mindig elmarad a kétezres évektől, pedig a szocialista kormányok kevésbé koncentráltak a demográfiai ügyekre, Gyurcsány Ferenc idején például a családi adókedvezményt is kivezették. “Úgy tűnik, hogy a családpolitikai ráfordítás önmagában nem elég a gyerekszám növeléséhez. Csehországban például csak a GDP 2-2,5 százalékát költik rá, mégis nagyobb a gyermekvállalási kedv” – mondta Szikra. “A nemzetközi példák alapján a kiszámítható és érthető családpolitika, a kisgyermekes anyák munkavállalási lehetőségének megteremtése és az apák gondoskodásba való bevonása növelheti valamelyest hosszabb távon a középosztály gyerekvállalási kedvét”.
Persze azt, hogy 2009 után ilyen drámaian esett a gyerekvállalási kedv, nem lehet tisztán az Orbán-kormány nyakába varrni. Szikra szerint ebben benne van a gazdasági válság, a bizonytalan társadalmi-politikai helyzet és a 2010 után meglóduló kivándorlás is. A 2013-as mélyponthoz képest az utóbbi két évben háromezer plusz gyerek született, amit a kormány előszeretettel tud be a családpolitikája sikerének. Javult a teljes termékenységi arányszám is, ami a szülőképes korban levő nőkre vetítve mutatja a gyerekszámot. Szikra szerint viszont ahogy a korábbi csökkenést, úgy ezt sem lehet kizárólag a családpolitikával magyarázni, amit valójában egy “igen pazarló, nagyon költséges és kevéssé hatékony szakpolitikának mondhatunk”.
Ez a cikk az Abcug interetes portálon jelent meg.
Szerző: Szurovecz Illés
fotó: sxc.hu