Nyomtatás

Valóban ez lenne a gyermekvédelem?

silhouette 1163998 639x15652015. január 28-án elhelyezési értekezleten vettem részt a növendékügyes kollégámmal egy ápoló-gondozóintézményben élő, 16 éves 2 napos fiú ügyében. Az értekezleten sajnálatos módon nem jelent meg a gyermekjogi képviselő, mely egyáltalán nem nevezhető kivételes helyzetnek.

 A gyermekről megküldött vélemények előzetes tanulmányozása alapján kiderült, hogy a gyermek pár hetes korában került ki családjából, s az eltelt időben kilenc elhelyezési helye volt. Ezek között három esetben nevelőszülői ellátás, speciális csoport, lakásotthonok, gyermekotthon nevelkedett. Egy évre visszakerült hét és fél éves korában a vérszerinti családba, ahonnan a szülők kérésére került ki újra a családból.

 

Húsz hetes és három éves kora között a TKVSZRB diagnosztizálta a gyermek enyhe fokú mentális retardációját – a vizsgálatot 2012 májusában megismételték, de a 2014/15-ös tanévre előjegyzett vizsgálatát már nem végezték el. Négy éves korától gyermekpszichiátriai gondozott, gyógyszeres kezeléssel. Az otthon töltött egy év alatt a gyermek nem szedte a gyógyszereit, kontrollon nem jelent meg, magatartása agresszívvé vált, dühkitörései voltak, fenyegetőzései miatt visszakerült szakellátásba, nevelőszülőkhöz.

 

Tizenhárom éves korában fojtogatta egy társát, tizennégy évesen társait és nevelőit bántalmazta, fenyegette. Ezen események miatt több esetben állt kórházi kezelés alatt, de ezekkel kapcsolatban az anyagában egyéb intézkedésekre utalás nem volt található.

 

Tizenöt és fél éves korában egy újabb elhelyezéssel gyermekotthonba került. Már az első estén a kórházba kellett szállítani, mert öngyilkossággal fenyegetőzött, üvöltözött, így került egy ápoló-gondozóotthonba még tizenhatodik életévének betöltése előtt, 2014 júliusában.

 

Országos Gyermekvédelmi Szakértői Bizottság (OGYSZB) 2014. szeptemberi vizsgálata alapján megállapította, hogy S. mentálisan enyhe fogban sérült fiatal, emiatt különleges szükségletű, súlyos pszichés zavara miatt pedig speciális szükséglete is fennáll. Tanulmányaihoz sok pedagógiai segítséget igényel. A gyermek elhelyezését ezért a központi speciális gyermekotthonba javasolja.

 

A gyermek a tárgyalás napján 16 év 2 napos volt. Viselkedése, a vele való kapcsolatfelvételre adott válaszai bizarrak voltak. Jól érzékelhető volt, hogy térben és időben tájékozódása zavart, realitás érzéke teljesen hiányzó. Kérdésre elmondta, hogy neki Franciaországban lenne a legjobb, mert ott van a barátnője, akivel a facebook-on ismerkedett meg. Bár nem annyira jól beszél franciául, de így értekezett a lánnyal chat-en illetve telefonon is. A lány nem mondta, hogy menjen ki hozzá – közölte egykedvűen. Mindezt most vagy 20-22 éves korában, önállóvá válásának idejére tervezi.

 

A jelenlegi gondozási helyének jelenlévő képviselői elmondták, hogy az eltelt fél év alatt kirívó magatartási problémákat nem tapasztaltak jelenlegi gyógyszerelése mellett. Gondot az életkora, az abból adódó nehézség okoz, mivel intézményükben felnőtteket látnak el többségében.

 

Az elhelyezési értekezleten a gyám azt nyilatkozta, hogy egyetért az OGYSZB véleményével és azzal, hogy a gyermek az ápoló-gondozóotthonból a fóti speciális otthonba kerüljön. Hozzátette, hogy a nagykorúságának eléréséig hátralévő másfél, két év alatt biztosított fejlesztéssel elő lehet készíteni az utógondozói ellátást. A jelenlegi gondozási helye nem alkalmas a gyermek ellátására, „speciális igényeinek kezelésére”, mert az ápoló-gondozóotthon felnőtt pszichiátriai betegek ellátását végzi.

 

A gyermek akkori gondozási helyének képviselője elmondta, hogy a gyógyszeres kezelése mellett kirívó problémát nem tapasztaltak, de mivel nincsenek felkészülve ilyen korúak ellátására, kedvezőbbnek találják a gondozási hely megváltoztatását.

 

A gyermek élettörtének tanulmányozása, valamint az értekezleten tapasztalt állapota alapján elmondtam, hogy véleményem szerint a gyám által remélt állapotot, az utógondozói ellátásra való felkészítést nem tartom elérhetőnek. Megelőzve újabb elhelyezések bekövetkeztét, S. helyzetének végleges megoldását a gondnokság alá helyezés és a jelenlegi gondozási helyén való maradás jelentheti. A Gyermekvédelmi törvény 53. § (6) c) pontja szerint az Szt. hatálya alá tartozó fogyatékosokat ápoló-gondozó bentlakásos intézmény, illetve fogyatékosok vagy pszichiátriai betegek lakóotthona (a továbbiakban: fogyatékosok vagy pszichiátriai betegek otthona) nyújthat otthont nyújtó ellátást a területi gyermekvédelmi szakszolgálat támogatásával, különösen családgondozással, a gyermekvédelmi gyámság ellátásával.

 

Amennyiben tizedik gondozási helyként Fótra kerül, azonnal meg kell kezdeni az ápoló-gondozó otthonba való újbóli elhelyezésének intézését – mint tizenkettedik gondozási hely –, hiszen 50 illetve 80-as várakozói listákkal dolgoznak ezek az intézmények.

 

A gyermek történetéről, az általunk „feleslegesnek” vélt újabb elhelyezésről tájékoztattuk a szociális és gyermekvédelmi területért is felelős Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot. Válaszukban nem kívántak állást foglalni.

 

A gyámhatóság döntése alapján a gyermek Fótra került. A gyógyszeres ellátás mellett az előzőekben leírt problémákat nem tapasztaltuk. S. inkább visszahúzódó volt, nem kezdeményezett konfliktust sem a társaival, sem a felnőttekkel. Az időbeli és térbeli tájékozódásának zavarai tapasztalhatóak voltak. Itt tartózkodása alatt semmilyen külső kapcsolata nem volt. A gyámja is csak ritkán látogatta.

 

S. elérte a gondozási ideje végét, nagykorúvá vált. Utógondozói ellátásról már szó sem volt. Visszakerült a vérszerinti családjába, akikkel apró gyermek kora óta semmilyen kapcsolata nem volt.

 

Két hónap múlva a fiatal újra Fóton kötött ki erősen lesoványodva, ápolatlanul. A kollégák kerestek neki lehetőséget arra, hogy legyen valamilyen ellátása, a feje felett tető. Hajléktalan szálláson él Budapesten.

 

Biztos, hogy ennek így kellett történnie?

 

Szerző: Prokai Judit

 

/Fotó:www.freeimages.com/