Az 1960-as évekig a családon belüli erőszak tabutémának számított, mindenki tudott róla, esetleg maga is részese volt, számos irodalmi, művészeti alkotásban találkozhattunk erre utaló történetekkel, de nem beszéltek róla nyíltan, nem lehettet beleavatkozni, hiszen a bűntények a négy fal között történtek, így a család magánügyének tekintették. A XX. században számos területen átértékelődött a család, az együttélés, a párkapcsolatok, gyermeknevelés, önmegvalósítás, agresszió, magánügy fogalma. Az 1960-as évektől az emberi jogi mozgalmak megerősödésétől kezdődően a társadalmi párbeszéd részévé kezdett válni a családon belüli erőszak. Az esetek feltárása, az okok kutatása, megelőzése, a büntethetőség ténye már nem volt tabutéma többé. Az utóbbi 50 év során számos eredmény történt e területen, de sajnos még mindig rengeteg ember szenved el folyamatosan lelki és fizikai bántalmazást, szexuális abúzust.
A tanulmányban a családon belüli erőszakot, ezen belül is a nők, férfiak és gyermekek elleni erőszakot mutatom be, nemzetközi és hazai szakértők kutatásaira, tanulmányaira támaszkodva. Az írás három nagyobb fejezetből áll, az első részben a nők elleni erőszakot, és annak kezelési, megelőzési módjait mutatom be néhány angliai, skóciai példán keresztül. A második fejezet a hazai nők és férfiak elleni erőszak adatait, kutatási eredményeit ismerteti. Míg a harmadik fejezetben a gyermekek elleni erőszak néhány hazai kutatásának eredményét ismertetem.
Nők elleni partnererőszak a Szigetországban
A BBC 2011. áprilisi cikke szerint Angliában és Walesben minden nők ellen elkövetett partnererőszak kivizsgálása kötelező az érintett egészségügyi és rendőri szervek által. A legveszélyeztetettebb korosztály a 16-19 év közöttiek. Minden évben közel 100 nőt gyilkolnak meg egykori vagy jelenlegi partnereik, férfiaknál ugyanez a szám évi 21 fő. A rendőrség, az egészségügyi szervek, a helyi hatóságok és a témával foglalkozó önkéntesek, szervezetek, akik esetleg kapcsolatban álltak az áldozatokkal, próbálják kivizsgálni az eseteket, és megtalálni azokat a figyelmeztető jeleket a történések során, melyek jelezhették volna a későbbi eseményeket, hogy segíthessenek megelőzni a hasonló eseteket. Mr. Starmer a Királyi Ügyészségi Szolgálat közép-londoni kerületi vezetője szerint, túl sok vádat elejtenek, valamint sokkal hatékonyabban kéne védeni, támogatni az áldozatokat az elkövetést követően közvetlenül, majd később is. Felhívja a figyelmet, hogy az otthon elkövetett erőszakos cselekményeknél a legveszélyeztetettebb a 16-19 éves korosztály, tehát a megelőzés miatt az említett korosztály érdekeit kiemelten kell védeni.
„Az otthon elkövetett erőszakot nagyon komolyan kell venni, mert nagyon veszedelmes következményei lehetnek. Életeket tehetnek tönkre, összetörhetnek családokat, és egyéb hosszú távú hatásai lehetnek. Ez sajnos nagyon régóta létező bűncselekmény, de csak az utóbbi 10 esztendőben kezeljük bűncselekményként. Annak ellenére, hogy csökkent az elkövetések száma, még ma is túl gyakran hallható az érv, hogy 'ez csak otthon történt'."- mondta Mr. Starmer.
A glasgow-i városi önkormányzat létrehozta a Változás Programot, melynek célja, hogy rádöbbentse a bántalmazókat tetteik hatására, és ezáltal megpróbáljanak másként viselkedni partnereikkel. Samantha Polling a program három résztvevőjével készített interjút, akik, mint próbaidőn lévő elítéltek vettek részt a programban. Az ötvenes éveiben járó Jim alkoholbeteg volt, akinek tetteit erősen befolyásolta az alkohol, gyakran nem is emlékezett rá mit tett a családjával, lelki és fizikai terrort egyaránt alkalmazott. A program része volt, hogy az elkövetők visszamentek a helyszínre, ahol tetteiket elkövették. Jim megdöbbent azon, hogy miket csinált, és a program során fokozatosan ébredt rá, hogy milyen ember is volt. Robert, a másik interjúalany kiemelte, hogy számára a párkapcsolat része volt az érzelmi bántalmazás, a program során fokozatosan döbbent rá, hogy bántalmazó volt, és, hogy miként lehet másképp kezelni a problémákat. Hosszú ideig tart, míg a partnere és a családja meg tud neki bocsátani. Kiemelte, hogy amennyiben nem jut el a programba, talán már meg is ölte volna partnerét. Stephen, a harmadik interjúalany eleinte szkeptikusan állt a programhoz, de végül ő is rádöbbent, hogy a családon belüli problémákat másként kell megoldani. „A programban felsorolt otthon elkövethető erőszakos cselekményeket én mind elkövettem"- mondta, majd a következőt üzente a bántalmazó férfiaknak: „Amennyiben bántalmazó vagy, kérj segítséget, és fejezd be a bántalmazást, mert nem lehet úgy élni, hogy terrorizálunk valakit."
Glasgowban jelentős hangsúlyt helyeznek a családon belüli erőszakos cselekmények számának csökkentésére. Itt működik Skócia egyetlen családon belüli erőszakos cselekmények vizsgálatára szakosodott bírósága. A cikket 2010-ben írták, ekkor öt éve működött a speciális bíróság. Mhairi McGowan, a családon belüli erőszakos cselekményekkel kiemelten foglalkozó szakember szerint a bíróság felállítása nagy lépést jelentett az esetek feldolgozásában, és sajnálja, hogy Skóciában ez az egyetlen ilyen jellegű bíróság. Dr Mairead Tagg, a témával foglalkozó pszichológus, az utóbbi 30 év legpozitívabb kezdeményezésének nevezi a speciális bíróságok felállítását. 2009-ben kétezer esettel foglalkoztak a bíróságon a vandalizmustól, csendháborítástól kezdve sokkal súlyosabb esetekig. A vádlottak összetétele igen széles, férfiak, nők, iskolázottaktól a munkanélküliekig, tinédzserektől a 70 éves korosztályig. A bíróság igyekszik az elkövetést követő hetekben tárgyalni az eseteket. Az eljárás során segíteni próbálnak a sértetteknek, hogy minél kíméletesebben éljék át újra az eseményeket. Anne Marie Hicks, az ügyészség vezetője a következőképpen látja a bíróság működését. „Az intézkedések egy részében csendháborításnak tűnnek az esetek, de gyakran súlyos cselekmények állnak mögöttük." A bíróság működésének öt esztendeje alatt sok változás történt, többek között növekedett az elítéltek száma. Míg az átlagos bíróságokon az esetek 50 százalékában sikerül a bírákat meggyőzni a családon belüli erőszakos esetek megtörténtéről, itt ez az arány 86 százalék.
Skóciában a rendőrség is sokkal komolyabban kezeli a családon belüli erőszakot, mint korábban. Skóciában minden 10. percben érkezik bejelentés családon belüli erőszakról a rendőrségre. Az 53.000 eset közel fele a strathclyde-i rendőrség körzetében történik, a munkatársak élvonalban járnak az erőszakos esetek kezelésében. A 2009-es esztendőben 8 százalékkal nőtt a hasonló bűncselekmények száma, illetve országos szinten az említett körzetben történik minden 13. családon belüli gyilkosság, ami arra késztette a rendőröket, hogy újfajta megközelítésben szemléljék az eseteket. Az újonnan felállított 18 főből álló csapat kizárólag a családon belüli erőszakos cselekmények felderítésével foglalkozik. A csapat munkája hamarosan meghozta eredményét, a gyilkosságok száma évi hatra csökkent, és a 370 elkövetőből több mint 100-at tartoztattak le. Stephen House rendőrfőnök szerint sokat változott a rendőrök szemléletmódja, manapság sokkal komolyabban kezelik az ilyen jellegű bűneseteket. A rendőrség proaktívan közelíti meg az elkövetőket, akár az utcán is letartóztatják az ismert elkövetőket, vagy bekopognak a lakásokba, hogy figyelmeztessék a veszélyeztetett személyeket. A rendőrség megfigyelte, hogy az esetek nagy többségében ugyanazok az elkövetők, nem ugyanannál az áldozatnál követik el tettüket újra, hanem másik párkapcsolatban, néha az ország más részén, de a gyakorlat marad ugyanaz. Szintén kimutatható, hogy mindenféle társadalmi hátterű elkövetővel lehet találkozni.
Nők elleni partnererőszak hazánkban
A Somlai Péter, Virág György, Tamási Erzsébet és Herczog Mária szerzőnégyes által 2004-ben írt tanulmánygyűjteményben a téma elismert szakértői egy-egy rövidebb tanulmányban fejtik ki részben szubjektív véleményüket, a családon belüli erőszakról, a kezelés, megelőzés hazai gyakorlat(lanság)áról. A családon belüli erőszak mindig is létezett, szinte minden társadalomban és kultúrában találunk erre utaló írásos és szóbeli visszaemlékezéseket. Az emberi közösségeken, kisközösségeken, családokon belül a konfliktusok egyik megoldása a lelki, fizikai erőszak, bántalmazás volt. A család magánéletébe való beleszólás sokáig tabunak számított. Az 1960-as években induló emberi jogi mozgalmak megerősödése, céljaik kiterjesztése komoly lépést jelentett az erőszakos cselekmények, ezen belül a családon belüli erőszakos cselekmények feltárása, leküzdése, megelőzése ellen.
Somlai Péter említi tanulmányában, hogy pl. a gyermekgyógyászatban 1962-ben vezették be a „"megvert gyermek" fogalmat. Virág György szerint a XX. században a családi modellváltozások, az erőszak elterjedése, és konfliktus megoldási módszereik hiánya még jobban felerősítették a családon belüli erőszakos cselekményeket. Tamási Erzsébet tanulmányában kihangsúlyozza a női - és ezáltal a férfi- szerepek átstrukturálódását társadalmunkban., Aa XX. századtól kezdődően elsősorban a modern nyugati társadalmakban a nők is a család aktív - anyagilag is sok esetben nélkülözhetetlen- fenntartóivá váltak, minek következtében az önállóságuk is jelentősen kitágult a korábbi határokhoz képest. A férfiak "vadászó", egyedüli családfenntartói szerepe jelentősen háttérbe szorult. A korábbi, hagyományos szerepek felbomlása számos új, kezelésre váló konfliktust vont maga után. A társadalomban átértékelődött és látványosan más pozícióba került a nők és gyermekek helyzete, a férfiak eleddig egyértelmű dominanciája veszített súlyából.
Elgondolkodtatóak Tamás Erzsébet mondatai: "Mit szeretnénk, milyenek legyenek az emberek egymáshoz? Mit várunk a férfiak és a nők kapcsolatától? A pillanatnyilag felrémlő gyerek nélküli elöregedett társadalom képe vajon eltakarható-e az önálló, önmegvalósító, egyenjogú, magányos nők és férfiak külön-külön megélendő világával?" Herczog Mária tanulmányában kihangsúlyozza, hogy a családon belüli erőszak ellen küzdő szervezeteknek, érdekcsoportoknak fontos lenne, hogy az egymással folytatott viszályok helyett a megoldandó célokkal foglalkozzanak. A szerző szerint két fő megközelítése van a családon belüli erőszaknak, egyrészt a gender/nemek közötti konfliktusra vezetik vissza a konfliktusokat, kihangsúlyozva, hogy az áldozatok elsősorban nők lehetnek. A második álláspont, - a szerzőé is-, hogy sokkal bonyolultabb konfliktusrendszerről van szó a háttérben. "Elsősorban hatalmi és kapcsolati zavarokra, önismerethiányra, konfliktuskezelési képtelenségre vezethető vissza a családon belüli erőszak. Ebben a konfliktusrendszerben a gyerekek az elsődleges áldozatok, a nagyszámú nő, öreg és fogyatékkal élő vagy más okból gyenge helyzetű mellett." - írja Herczog Mária. A szerző szerint elsősorban a tettes és az áldozat családi, társadalmi hátterének megértése, alapvető és elengedhetetlen segítség lenne az esetek megelőzése szempontjából. Az okok egy része tudható, de erről részletesebben szó lesz a tanulmány későbbi részeiben, azonban még számos feltárásra váró terület van a témában. Kihangsúlyozza, hogy a jelenség megoldására nincs egyetlen helyes út, hanem az estektől függően számos megoldási lehetőség létezik, létez(het)ne, ha a társadalom és politika komolyabban kezelné a problémát.
A rövid angliai, skóciai részben szubjektív hírcsokor után érdemes a hazai gyakorlatot is áttekinteni, aminek aktualitását növeli, hogy a sajtó is kiemelten foglalkozott a témával a közelmúltban elítélt Damu Roland esete kapcsán. A sztár köztudottan több erőszakos cselekményt követett már el nők ellen, a jelenlegi feljelentést volt barátnője tette bántalmazás és erőszakos nemi közösülés vádjával. A bíróság jogerősen négy és fél év letöltendő szabadságvesztésre ítélte a színészt, aki ártatlannak vallja magát. A feljelentő több fórumon elismerte, hogy a két éves kapcsolat alatt az első hat hónap volt felhőtlen, majd folyamatosan bántalmazta a színész. Az elkövető előéletével kapcsolatos hírek is alátámasztja a skóciai rendőrfőnök által tett kijelentést, mely szerint, aki családon belüli erőszakot alkalmaz az egyik párkapcsolatában, az hasonlóan él a többi párkapcsolatában is.
A családon belüli erőszakos cselekmények jelentős része máig nem jut el a hatóságokhoz, melynek oka abban keresendő, hogy a társadalom magánügynek tekinti az eseteket. Ugyanakkor az erőszakos cselekmények áldozataira mind lelkileg, mind fizikailag gyakran életre szóló hatással vannak az esetek, melyek halállal is végződhetnek. Szoros társadalmi összefogásra van szükség az esetek kezeléséhez, az attitűd megváltoztatásához. A Nagy-Britanniai példák azt mutatják, hogy a brit társadalom már elindult azon az úton, hogy kellő komolysággal kezeljék az erőszakos cselekményeket, melynek része a hatékonyabb felderítés, a szigorúbb bírósági ítéletek, azaz az elrettentés, de ugyanakkor az elkövetőknek nyújtott pszichológia segítség is, hogy miként kezeljék párkapcsolati konfliktusaikat.
Magyarországon minden hónapban legalább egy gyerek, és minden héten legalább egy nő válik áldozatává családon belüli erőszaknak.
A nokjoga.hu című weboldalon elborzasztó adatok sora tanúskodik a nők elleni erőszak hazai mértékéről A következő szakaszban a nők ellen elkövetett erőszakos cselekményekre vonatkozó legfontosabb adatokat közlöm a weboldalról :
„A nők elleni erőszakos bűncselekmények 22 százalékát partnerük vagy volt partnerük követte el. A férfiakra vonatkozó hasonló adat 3 százalék volt. A meggyilkolt nőknek több mint felét (volt) férjük vagy élettársuk ölte meg, Magyarországon a rendőrség adatai szerint pl. 2009-ben a megölt nők 51,2%-át (43 nőt), másik rendőrségi forrás szerint 76%-át (64 nőt) partnere ölte meg. A partnerük által megölt férfiak bírósági aktáiból az esetek 80 százalékában tudható, hogy a nő elkövetővé válását hosszan tartó súlyos feleségbántalmazás előzte meg a férfi részéről. A nők 23 százaléka élt át legalább valamilyenfajta fizikai erőszakot jelenlegi vagy volt férfipartnere által. (Az adat konzervatív becslésű alsó érték.) A testi erőszakot átélt nőket partnerük az esetek legkevesebb 7 százalékában szexuálisan is bántalmazta. A testi erőszakot megélt nők 55 százaléka, a szexuális erőszakot megélt nők 44 százaléka a támadás során súlyos sérüléseket szenvedett (zúzódások, ficamok, nyílt sebek, csonttörések, fej- és arcsérülések). A nők egyharmadának orvosi ellátásra volt szüksége a sérülései mértéke miatt. A nők átlag 35 verést szenvednek el mielőtt segítségért fordulnak, és akkor átlag 5-12 intézménynél, szervezetnél, hatóságnál kérnek segítséget az erőszak megállítása érdekében, mielőtt hatékony segítséget kapnak vagy megölik őket vagy gyerekeiket.
Az ORFK adatai 2010-ből:
|
Budapesti Rendőrfőkapitányság: regisztrált családon belüli erőszak esetek 2010-ben |
|||
|
Férfi elkövető |
Női elkövető |
Férfi áldozat |
Női áldozat |
|
1299 |
349 |
403 |
1402 |
|
Országos Rendőrfőkapitányság – családon belüli erőszak statisztikai adatok – 2010 |
||||||
|
Nyomozás elrendelés |
Férfi elkövető |
Női elkövető |
Áldozatok |
Elkövetők |
Ölések száma |
Ideiglenes megelőző távoltartások száma |
|
12217 esetben |
86,7% (főként testi sértés, zaklatás) |
13,3% (főként testi sértés, kiskorú veszélyeztetése) |
80%-a nő |
80%-a az áldozat szűk köréből kerül ki |
120 |
1463 |
A nők 20 %-a esik nemi erőszak áldozatául élete során, és további legalább 20% azok aránya, akiket megkíséreltek megerőszakolni. Az összes nemi erőszak 70%-át ismerős, családi barát, rokon követi el. A nemi erőszakok nagy része tehát az otthon, vagy barátok, ismerősök otthona biztonságosnak nevezett és hitt falai között történik. Az igazságügyi statisztikák és a kutatások adatainak összevetéséből arra a becslésre juthatunk, hogy a nemi erőszak elkövetőinek közel 99%-a Magyarországon büntetlen marad.. A nők 20%-a szenvedett el gyerekkori szexuális abúzust.
11 EU országban végzett összehasonlító kutatás kimutatta, hogy Magyarországon a legalacsonyabb a nemi erőszak miatt megindult büntetőeljárások aránya (10 éves átlagban 2,24%/100 ezer fő). A megindult büntetőeljárásokban olyan mértékű az elítélési arány (szintén 10 éves átlagban az eljárások 80%-ban született elmarasztaló ítélet, ami a többi vizsgált országban 3-17%), hogy valószínűnek látszik, hogy csak az "eleve bizonyítottnak tartott", nagyon súlyos sérülésekkel járt ügyekben indítják meg egyáltalán a nyomozást (az ügyek tehát még a nyomozás megindulása előtt kiesnek a rendszerből: az áldozat nem bízik az igazságszolgáltatásban, ezért nem is próbál feljelentést tenni, vagy próbál, de lebeszélik, nem veszik fel a jegyzőkönyvet, vagy egyéb módon eltérítik.) "
Windt Szandra a családon belüli erőszak statisztikai jellemzői vizsgálta az 1997 és 2002 között ismertté vált bűncselekmények kriminálstatisztikai elemzésével. A kutató eredményei szerint az ismertté vált személyek elleni bűncselekmények közel negyedét, míg az emberölések közel felét családon belül követték el az említet időszakban. Az először említett cselekmények leggyakoribb áldozatai a (volt) házas/élettársak, az esetek több, mint 20%-ában pedig gyermekek az áldozatok.
Tóth Olga 1999-ben országos 1000 fős női válaszadókkal készített reprezentatív kutatást végzett a témakörben. Az egyik legmegdöbbentőbb adat, hogy a 18 éven felüli magyar nők 35%-a szerint a megerőszakolt nők nagy része maga is tehet arról, hogy áldozattá vált.
Vélemények a nők megerőszakolásáról
|
igen (%) |
nem (%) |
nincs válasz (%) |
|
|
A megerőszakolt nők nagy része maga is tehet arról, hogy áldozattá vált |
35,0 |
48,9 |
16,1 |
|
Ha egy nő fenn akarja tartani a házasságát ellent mondhat-e férje szexuális közeledésének? |
59,0 |
26,6 |
14,4 |
Amennyiben kicsit tovább bontjuk ennél a kérdésnél a válaszadók összetételét, kiderül, hogy a legkisebb arányban a 18-27 éves válaszadók tartják hibásnak az áldozatot (31%). Heves vitákat váltott ki a házasságon belüli szexuális erőszak elítélhetőségének törvénybe iktatása a magyar társdalomban, sokan vallották a következő nézetet "A házassághoz szerintem hozzátartozik a nemi élet. Ha erőszaknak érzi, váljon el." A kutatás adataiból is kiderül, hogy hazánkban nem ritka az az általános nézet, hogy az áldozat tehet a megerőszakolásáról, mert kihívóan viselkedett, mely szintén alátámasztja a táblázat adatait, vagyis, hogy minden harmadik nő azt gondolja, hogy nőtársai maguk is tehetnek az áldozattá válásukról.
A következő táblázat adatai szintén elgondolkodtatóak.
Milyen gyakorisággal fordul elő szexuális erőszak a magyar nők körében? (%)
|
igen |
nem |
nincs válasz |
|
|
Előfordult-e, Önnel, hogy megerőszakolták? |
2,2 |
88,5 |
12,3 |
|
Volt-e már olyan helyzetben, hogy alig tudott megmenekülni attól, hogy megerőszakolják? |
9,4 |
79,9 |
10,7 |
|
Előfordult-e valaha Önnel, hogy férje/partnere kényszerítette, hogy nemi életet éljen vele? |
7,6 |
79,5 |
12,9 |
A mintában nem találtak olyan adatokat, hogy életkor, iskolai végzettség vagy lakóhely befolyásolta volna az elkövetéseket. Foglalkozási csoportok elemzésekor találtak a kutatók csekély különbségeket. Az átlagnál gyakrabban fordultak elő ilyen esetek olyan nők körében, akik soha nem dolgoztak (13%), akik vezetők, értelmiségiek (12%), és akik segédmunkások (12%). Az elvált nők körében is az átlagosnál magasabb volt a megerőszakolások aránya (25%). A megkérdezett nők 9%-a mesélt ellene, vagy ismerőse ellen elkövetett szexuális bántalmazásról, az esetek közel felében (48%), ezek az esetek ismétlődő jellegűek voltak. Az esetek 86%-ban a történések kihatottak az áldozatok további életére. Az áldozatoknak mindössze 13%-a jelentette fel bántalmazóját. Minden negyedik, a rendőrséghez forduló áldozat, elutasítással, míg minden hatodik durvasággal találkozott. Az esetek kétharmadában tudtak az áldozatoknak valamiféle segítséget nyújtani. Itt érkeztünk el a partner elleni erőszak hazai kezelésének egyik kulcskérdéséhez. Amíg nincs meg a megfelelő, kellő komolysággal kezelt megelőző, illetve utólagos kezelése az eseteknek, az áldozatok teljesen kiszolgáltatottak, mind az elkövetőkkel, mind a hatóságokkal, mind a környezetükkel, a közvéleménnyel szemben.
A kutatás adataiból kiderül, hogy a nők fele (45%) nem is tudja, hogy büntethető a házasságon belüli nemi erőszak, de egyet ért vele (88%).
Nagyon nehéz megvonni a határt a család magánügyének ítélt veszekedés és a már tettlegessé váló indulatok mezsgyéje között. A kérdezettek jelentős része úgy véli, hogy teljes mértékben belügy (88%), ha egy házastárs a párjának megalázó, sértő dolgokat mond. A másik fél sértegetése, ami felfogható lelki erőszakként, a magyar nőtársadalom jelentős része szerint magánügynek tekinthető. Azt is magánügynek tekintik a kérdezettek, amennyiben társuk veréssel fenyegeti őket, illetve a pofon is még ebbe a kategóriába tartozik. A kérdezettek 16% véli, hogy az viszont már nem magánügy, ha a férj ököllel, vagy valamilyen tárggyal veri feleségét. A gyermekek elleni erőszakba is a magyar válaszadók jelentős része szerint még a pofon, mint nevelési elv elfogadható.
A következő táblázat válaszaiból kiderül, hogy mennyire gyakorinak gondolják a válaszadók, hogy a férj bántalmazza a feleségét.
Ön szerint mennyire gyakori a házasságokban, hogy a férj fizikailag bántalmazza a nőt? (%)
|
|
% |
|
Sok házasságban előfordul |
34,8 |
|
Nem túl gyakori |
44,3 |
|
Csak nagyon ritkán fordul elő |
15,7 |
|
Nem tudja |
5,2 |
|
Összesen |
100 |
Amennyiben tovább bontjuk az adatokat, kiderül, hogy a 28-37 évesek 40%-a szerint jellemző az asszonyverés. A nyolc osztálynál alacsonyabb iskolai végzettségűek véleménye szerint az asszonyverés a házasságok 46%-ban fordul elő, a harmadik csoport, aki az átlagnál szintén magasabbnak gondolja, hogy a férj veri a feleségét, az elváltak csoportja, ahol ez az arány 48%.
A következő táblázat adataiban választ találunk a kutatás egyik fő témakörére, azaz, hogy a kérdezettek átéltek-e fizikai bántalmazást férjüktől/ partnerüktől.
Milyen gyakorisággal fordul elő a megkérdezettek életében, hogy férje/partnere bántalmazta? (%)
|
igen |
nem |
nincs válasz |
|
|
Megtörtént-e valaha Önnel, hogy partnere/házastársa kiabált Önnel, és veréssel, erőszakkal fenyegette? |
22,3 |
65,4 |
12,3 |
|
Félt-e Ön valaha attól, hogy partnere/házastársa megveri? |
18,1 |
69,1 |
12,8 |
|
Előfordult-e valaha, hogy Önt megverte a férje, élettársa, udvarlója? |
13,4 |
72,0 |
14,6 |
Tóth Olga 1999-es vizsgálatai szerint erős összefüggés van a gyerekkori és a felnőttkori fenyegetettség között, a gyerekkorban fenyegetett légkörben felnövők kétszer akkora eséllyel kerültek felnőtt korukban is fenyegetett légkörbe, mint akik ezt nem tapasztalták meg. Tóth Olga 2002 -es vizsgálati szintén ezt támasztják alá. ekkor a mintavétel alapját 1200 fő képezte, akik 22-26 év közöttiek voltak, a kutató ezúttal vegyesen kérdezett férfiakat és nőket, a kutatás néhány kérdése vonatkozott a családon belüli erőszakra. A kérdezettek körében hasonló volt a konfliktusos családban felnőttek aránya, de a fizikai erőszak alacsonyabb arányban fordult elő. Ugyanakkor közös volt, hogy a munkanélküliek, a gyesen lévők és az eltartottak közel fele erőszakos légkörű családból származott. Az alacsony iskolai végzettségű nők családi hátterére is jellemző az erőszakosság, az iskolai végzettség növekedésével csökken az erőszakos otthoni légkőr, de a legmagasabb iskolai végzettségűeknél is minden negyedik családban van erőszakos hangulat időnként otthon. A nőkre nagyobb hatással van a gyerekkorukban otthon megtapasztalt erőszak, felnőttként hamarabb alkalmazzák és viselik el.
A korábbi kutatás adatai szerint az iskola végzettség és a fenyegetettség, erőszakos cselekmény között lineáris összefüggés van, a 8 osztálynál kevesebbet végzettek között kétszer akkora arányban vannak, akiket megvert a férje, mint a felsőfokú végzettséggel rendelkezők között.(46%-19%). Az elváltak 61%-a számol be fenyegetettségről, ami meglehetősen magas adat. A kérdezettek több mint fele (508) nő számolt be közvetlenül, vagy közvetetten átélt asszonyverésről. Az esetek 20%-a magukkal a kérdezettekkel történt meg. A bántalmazások 19%-a volt egyszeri eset, a többi rendszeresen előforduló bántalmazás volt. Csak minden harmadik eset jutott el a rendőrségre, és csak 23%-nál történt feljelentés a tettesek ellen. Az esetek 57%-ban együtt maradtak a párok. A rendőrségtől segítséget kért 19% tapasztalatai szerint a rendőrség 55% esetében volt segítőkész, és 45% elutasítást tapasztalt. A rendőrség mindössze a hozzá eljutott esetek 31%-ban tudott konkrét segítséget ajánlani a megvert nőnek. Ez az összes asszonyverési eset mindössze 5%-a.
Az esetek eltitkolásának oka, a kérdezettek legnagyobb százalékánál a szégyen, (66%), második helyen pedig a férjüktől való félelem áll (33%). Ugyanakkor a kérdezettek 88%-a mégis úgy véli, hogy a megvert nőknek segítséget kell kérnie, és elsősorban a rendőrséghez fordulnának (51%). A válaszokból kiderül, hogy a rendőrségen tapasztalt negatív élmények hatására a megvert nők már jóval alacsonyabb mértékben fordulnának hozzájuk, mint a nem érintettek.
A tanulmány során még sűrűn fogok idézekni egy bizonyos empirikus kutatás feldolgozott adatainak eredményeiből, melyek a "Családi iszonyok" című kötetben találhatóak. A kutatásban az Országos Kriminológiai Intézetnek megküldött, 2002-ben hozzátartozók sérelmére elkövetett bűncselekmények jogerős döntéssel lezárult aktáit dolgozták fel (1478 aktát), melyből az elkövetők, a sértettek és a bűncselekmények számos jellemzőjét megtudhatjuk. Windt Szandra tanulmányából megtudhatjuk, hogy az elkövetők legnagyobb arányban befejezet 8 osztállyal (33%), illetve befejezett szakiskolai végzettséggel (32%) rendelkeztek. A sértettek 60%-a nő volt. A sértettek legnagyobb arányban a 26-45 éves korosztályból kerültek ki (28%). Windt Szandra korábbi kutatását is alátámasztják az akták adatai, azaz, hogy a sértettek és az elkövetők a legtöbb esetben házastársi/élettársi viszonyban vannak (615 esetben), a második legnagyobb esetszámmal a saját gyermekük (257 esetben) ellen követnek el bűncselekményt a vádlottak/elítéltek. A legtöbb bűncselekmény súlyos testi sértés volt.(60%).
Ennél a pontnál érdemes megnézni, hogy a családi veszekedések, lelki és fizikai bántalmazások milyen okokra, előzményekre vezethetőek vissza. A legtöbb esetnél az „"egyéb" kategória szerepel, amit az életmód miatt kialakult konfliktus (229) követ, ami leggyakrabban az alkoholbetegség/függőség, a harmadik legtöbbet említett ok pedig a pénz. Tóth Olga empirikus kutatása szerint a leggyakoribb ok az erőszakra a pénz(telenség), illetve a házastárs gyakori távolléte. Nem lehet kellőképpen hangsúlyozni, hogy az alkohol hatása mennyire erősen szerepel az erőszakos cselekmények kiváltó okaként. Az Egészségügyi Világszervezet 2008-as adatai alapján hazánk az évi tiszta alkohol fogyasztásával, az évi 13.6 literrel, a lista 3. helyén áll. Windt Szandra említi, hogy az összes ügy 48%- százalékában a vádlott alkoholos befolyás alatt állt. "tíz elkövetőből hét, míg tíz sértettből közel négy alkoholos állapotban volt a cselekmény elkövetésekor". Ugyanakkor fontos azt is végiggondolni, hogy miért válik valaki alkoholbeteggé, a társadalmi elvárásoknak való megfelelés hiánya miatt, vagy esetleg fordítva történik mindez. Számos kutató tapasztalatai szerint ez előbbi előfordulás a gyakoribb. Tehát a feszültség, konfliktus, feldolgozatlan tragédia vezethet az alkoholhoz való meneküléshez, mint megoldási módhoz.
A kriminálstatisztikai kutatás adatai szerint az elkövetők legnagyobb számban felfüggesztet szabadságvesztést kaptak büntetésként (630 esetben), végrehajtandó szabadságvesztések száma 232 esetben volt. A szerző kiemeli, hogy a nagyszámú kiskorúak ellen elkövetett eset ellenére a szülői felügyeleti jog megszüntetése alacsony. A 2004-es empirikus vizsgálat nők ellen elkövetett eseteit Fehér Lenke vizsgálta, alátámasztja amit más kutatási adatok, tapasztalatok is, hogy az erőszakos, cselekményeket gyakran ismétlődnek, a bűncselekményeket gyakran sorozatos lelki és testi bántalmazás előzi meg, az esetek egynegyedében volt szituatív az elkövetés. Leggyakrabban a felek közötti párkapcsolat általános megromlása okozza a bűncselekményt. Más kutatások tapasztalataihoz hasonlóan az esetek 50%-ban az alkoholizmus, mint előzmény a bűncselekmények kiváltó oka. A válással kapcsolatos viták állnak az esetek 40%-ban a háttérben, míg a harmadik helyen 30%-kal a pénzzavar, a munkanélküliség áll. A sértett italozó életmódja is hozzájárulhat a bűncselekményhez.
Kevés szó esik róla, de fontos megemlíteni a férfiak elleni családon belüli erőszakot is. Tamási Erzsébet egy hosszabb tanulmányban elemzi a férfiak ellen a családon belül elkövetett bűncselekményeket. Kiskorúak között veszélyeztetése bűncselekmény áldozatává kétszer annyi fiú válik, mint leány. A felnőtt párkapcsolatok kivételével, amennyiben a sértett nemét és a hozzátartozói viszonyt vizsgálta a kutató, az eredmények alapján az áldozatok és az elkövetők többsége is férfi volt. Míg a családon belüli erőszak többségi áldozatai a nők, addig a halállal végződő esetek számában jelentősen kisebb a nemek közötti különbség. Az alkohol itt is jelentős szerepet játszik, az elkövetők 46%-a állt alkohol befolyása alatt az elkövetéskor, az italozó életmód nagyon gyakran a folyamatos konfliktus okaként is szolgált. A szerző az esetek elemzésekor rámutat, hogy a hagyományos férfi, mint családfenntartói modell megrokkanásakor (pl. munkanélküliség miatt) a férfiak elveszítik a családban addig betöltött szerepüket, a nők szemében csökken vonzerejük, megszűnik a „"férfi, mint vadász, családfenntartó" modell, a szerepváltozás minden résztvevő számára feszültségek sorozatát teremti. Ranschburg Jenő 2006-ban megjelent " „A meghitt erőszak" című kötetében a családon belüli erőszak árnyaltabb megközelítésére törekszik. Ahogy a kötet fülszavában írja : " Ha a férfi bántalmazza családtagjait, a közvélemény ítélete - jogosan - azonnal lesújt rá. Amikor a nő követ el hasonló bűncselekményt, az emberek zavarba jönnek, és még az igazságszolgáltatás gyakorlata is hajlik arra, hogy mentségeket keressen számára: annyira gyötörte a párja - mondják- , hogy nem bírta már tovább." A szerző személyes és a praxisában átélt eseteken keresztül számos számunkra is ismert élethelyzeten keresztül mutatja be, hogy a családon belüli szerepek, viszonyrendszer, játszmák minkét vezethetnek komolyabb konfliktusokhoz, és ezekben mennyire kölcsönös, bonyolult a résztvevők szerepe. A tragédiák kialakulásában az esetek egy részénél mindkét résztvevő aktív közreműködése szerepet játszik.
Gyermekek elleni erőszak Magyarországon
A fejezet elején szintén Tóth Olga 1999-es kutatásának idevonatkozó adatait ismertetem. Elgondolkoztató a válaszok aránya, arra, a kérdésre, hogy "Egy szülőnek joga van-e megpofozni a gyermekét, ha az megérdemli?"M mindössze a szülők 17%-a mondta azt egyértelműen, hogy nem, vagyis a magyar felnőttek közel négyötöde nem utasítja el a fizikai bántalmazást az esetleg engedetlen gyermekkel szemben. Az elutasítás az alacsonyabb iskolai végzettségű szülők körében 90% volt, míg az egyetemet végzett szülőknél 67%. Szintén az átlagnál magasabb a pofont, mint nevelési eszközt elfogadók aránya a községekben, kisebb városokban, az ország észak-nyugati és dél-keleti régióiban, valamint a katolikus, illetve magukat az egyház tanításai szerint vallásosnak nevező szülők körében. A verést a szülők 64%-a elitélendődnek, büntetendőnek tarja, vagyis a pofon még "belefér", mint fegyelmezési eszköz, a többség szerint. Mikor konkrétan kérdezett rá a kutató a verés tényére a következő válaszokat kapta.
Ön mit gondol, milyen gyakran fordul elő, hogy egy gyereket a szülei nagyon megvernek? (%)
|
Sok gyerekkel előfordul |
38.0 |
|
Nem túl gyakori |
39.9 |
|
Csak nagyon ritkán fordul elő |
16.2 |
|
Nem tudja |
5.9 |
|
Összesen |
100.0 |
A kérdezettek több, mint egyharmada szerint a gyerekeket gyakran nagyon megverik a szülei, nem pofonról, hanem komoly verésről van szó. Mikor személyes élményekről kérdezték a válaszadókat, kiderült, hogy 4.9%-ukat verték rendszeresen, 12.6%-ukat előfordult, hogy nagyon megverték a szülei, 13.3% verte meg nagyon, vagy pofozta meg a saját gyermekét, és 14.2%-al fordult elő, hogy úgy megverte a gyermekét, hogy később megbánta. A válaszadók körében nem volt nagyon lényeges eltérés lakóhely, kor vagy iskolai végzettség tekintetében. Akiket gyerekkorukban vertek, kétszer olyan gyakorisággal verték maguk is a gyermeküket, mint ahol ez nem fordult elő. Az interjúalanyokat megkérték, hogy meséljenek el személyes, illetve ismerősök által átélt erőszakos cselekményeket is, 241 történtet meséltek el a kérdezettek. A történetek felében rendszeres bántalmazásról volt szó, a sértettek 44%-a nem mert segítséget kérni a félelem miatt, míg 16%-a szégyellte, hogy ez történt vele, vagy túl kicsi volt, hogy elmondja. Az esetek negyed része jutott el hivatalos szervekig, hatóságokig, minden 10. esetben pedig ellenségesen kezelték a sértetett. Az egyik viszonylag gyakori „"megoldási mód", hogy a gyereket emelik kiemelik a családi környezetből, és intézetbe viszik a bántalmazó szülő helyett. A kérdezettek szerint a sértettek 56%-a lelki, míg 10%-a maradandó fizikai károsodást szenvedett gyerekkorában a bántalmazások következtében. Windt Szandra már említett kriminálstatisztikai kutatásai szerint a legtöbb kiskorú veszélyeztetése a családon belül történik, és az áldozatok többsége férfi/fiú, melynek komoly hatása lehet a sértett agresszivitására, probléma megoldási módszereire saját felnőtt korában.
A gyerekek körében szintén előfordul a nőkhöz hasonlóan a szexuális bántalmazás, mellyel szintén foglalkozott Tóth Olga 1999-es kutatásában. A kérdezettek fele szerint sok gyerek van kitéveszenved el ilyen jellegű cselekménytnek, 32.9% szerint előfordul, de nem túl gyakori. A középső országrészben és Budapesten az átlagnál magasabbnak gondolják az ilyen esetek számát. A falusiak és a Budapestiek szintén magasabb számot mondtak, és több esetet is elmeséltek el, mint a kisebb városokban élők. A korábban ismertetett adatsorhoz szorosan illeszkedő számban említették, hogy a kérdezettek 19%-a ismer olyan személyt, akitk gyerekkorában szexuálisan molesztáltak. A legtöbben falun és a fővárosban említettek eseteket tek, kor és iskolai végzettség tekintetében nem voltak különbségek. Míg Budapesten az esetek felében idegenek követték el a zaklatást, falvakban a rokonok köréből kerültek ki elsősorban a bántalmazók. A kérdezettek 8.1%-át gyermekkorában zaklatta felnőtt szexuálisan, de a válaszmegtagadók 11.7%-nak egy része valószínűleg szintén ide sorolható. A gyerekkorban átélt bántalmazás és szexuális zaklatás között összefüggés tapasztalható. Az otthon rendszeresen bántalmazott nők 30%-a élt át abúzust, míg a másik csoportban ez 7%. A kérdezettek 179 történetet meséltek el, az esetek 77%-ban a sértett elmondta valakinek a zaklatást, de csak 44%-nál történt feljelentés. A történetekben 21%-ban az apa, 11%-ban a nevelőapa, 10%-ban a szomszéd, család ismerőse, 42%-ban idegen és 16%-ban egyéb személy volt az elkövető. A brutálisabb, durvább eseteket jellemzően a családtagok követték el. A kérdezettek körében 79%-ban maradandó, elsősorban lelki sérülést okozott az áldozatnak a zaklatás.
Herczog Mária tanulmányában szintén a 2002. évi kriminálstatisztikai adatokat dolgozta fel, a gyermekjóléti szolgálatoktól kért információkkal kiegészítve, a gyermekek elleni erőszakos esetekről. A kutatás során feldogozott adatok alapján évente átlagosan 302 esetben követnek el kiskorúak elleni családon belüli bűncselekményt, a szerző kiemeli, hogy nyilvánvaló, hogy a valós esetek száma ennél magasabb. „"Az akták alapján felvázolható tipikus bántalmazó 36-45 év közötti, általános iskolai végzettségű, élettársi viszonyban élő férfi, aki fizikailag bántalmazta, illetőleg súlyos mértékben elhanyagolta saját 3-14 év közötti gyermekét, vagy szexuális abúzust követett el 10-15 éves nevelt lánya ellen."- írja a tanulmányban a szerző, de következő mondatában utal rá, hogy a helyzet a felvázolt képnél bonyolultabb. Virág György, az elkövetőkről a következőket mondta egy interjúban: " A gyerekek sérelmére elkövetett legtöbb cselekményt azonban nem pedofil személyiségű emberek valósítják meg, hanem olyan emberek, akik egyébként felnőttekkel élnek szexuális életet, és az adott esetben a gyereket is használják." Herczog Mária kutatási adatai alapján szoros összefüggés állapítható meg az elkövető legmagasabb iskolai végzettsége, munkaviszonya és jövedelmi viszonya között, magas az alacsony iskolai végzettségűek, munkanélküliek és ebből eredően alacsony jövedelműek aránya. Ugyanakkor a szerző utal rá, hogy valószínűleg előfordul a gyermekek elleni családi erőszak magasabb társadalmi státuszú körökben is, de mivel nem ők a „"tipikus elkövetők" nehezebben ismerik fel, találják meg őket a hatóságok, szakemberek, jobb az érdekérvényesítő képességük, a társadalom elfogadóbb a családon belüli konfliktusoknál ezekkel a családokkal szemben. Virág György az említett interjúban szintén ezt támasztja alá: " „Külföldi felmérések is hangsúlyozzák, hogy mind a családon belüli erőszak, mind a szexuális abúzus az egész társadalomban jelen van, egyik sem köthető egy bizonyos társadalmi réteghez. A konkrét vizsgálatok azonban legtöbbször mégis az alacsonyabb társadalmi státuszúak felülreprezentáltságát jelzik.." A lelki, fizikai bántalmazásoknál közel egyenlő a fiú és leány sértettek aránya, míg a szexuális abúzusnál jelentősen magasabb a leányok aránya (79%).
Az esetek után szólaljon meg néhány érintett, Hegedűs Judit bántalmazott fiatalokkal és felnőttekkel készített interjúkat.1999 tavaszán, valamint bírósági aktákat dolgozott fel. Néhány interjúrészletet idézek:
"Anyuval jó a kapcsolatom, szeretem. Nem bánt engem, csak azt nem szeretem, ha ivott. Ha ittak, veszekedtek, én pedig éhes voltam sokszor. Sokszor vigyáztam a gyerekekre. Este nagyon féltem a lakásban, s nem tudtam enni adni nekik." (12 éves lány, jegyzőkönyv, kistestvére az anyai elhanyagolás miatt meghalt.)
"Én egy nagyon jó családban nőttem fel. Egészen addig jó volt, amíg az édesanyám élt. Halála után apu teljesen kikattant. Elkezdett inni. Tudom, hogy ő, ha józan lett volna, nem bántott volna. Én szeretem őt. Ő segít nekem a leckében, főz, mos, vasal. Szóval rendes, csak ne inna annyit." (13 éves fiú, interjú, veszélyeztetés, érzelmi elhanyagolás.)
"Néha jó volt odahaza, főleg akkor, amikor dolgozott vagy kocsmában volt az apám. Egy napom úgy telt el, hogy reggel ötkor felkeltem. Akkor elmentem az iskolába. Ott tök jó volt. Meleg volt és kaptam kaját. A tanárokat szerettem, ők legalább úgy szóltak hozzám, mintha ember lennék. Aztán négykor hazamentem. Mindig féltem, hogy mi vár rám otthon. Ha az apám nagyon betintázott, akkor - jobb esetben - már aludt, rosszabb esetben ordítozott. Sose hívott a keresztnevemen. Általában kis szarosnak vagy hülye fasznak nevezett. Hát ilyen volt az életem. Most örülök, hogy nem kell otthon lennem." (9 éves kisfiú, interjú, kiskorú veszélyeztetése.)
"Amikor a kislány sírt, ütötte, verte. Sírásra műanyagpapuccsal vagy fakanállal verte. Több alkalommal úgy megverte, hogy orrán-száján dőlt a vér." (Egy tanú vallomása, jegyzőkönyv, egy anya elhanyagolta gyermekeit, az egyik kislánya - 1,5 éves - meghalt..)
"A ... (nevelőapa) a kiságy botjával ütött minket. Ha fekete pontot kaptam, azért kikaptam. Bottal kaptam ki a "cincogtatóval". Le kellett hajolni, a bokámat meg kellett fogni, úgy kaptam ki." (7 éves kislány, jegyzőkönyv, kiskorú veszélyeztetése és szemérem elleni erőszak.)
Az interjúrészletek is alátámasztják, hogy mindkét szülő agresszivitása megfigyelhető a gyermekekkel szemben, és az elsődleges ok az italozásra vezethető vissza. Nyílván azt is nagyon fontos lenne megvizsgálni, hogy az alkoholbetegség miért jelent meg a családban, feszültségoldásként esetleges munkanélküliség, pénztelenség miatt, családi minta volt, vagy számos egyéb tényező is vezethetett hozzá.
Ahogy már írtam a lányok ellen elkövetett nemi erőszak a gyakoribb, de a fiúkkal szemben is előfordulnak bűncselekmények, az interjúalanyok itt is kiemelték, hogy gyakran azért nem tettek korábban feljelentést, mert féltek, hogy esetleg nem hisznek nekik, szégyellték az eseteket, esetleg attól tartottak, hogy miután nem ítélik el az elkövetőket, azok megtorolják a feljelentést.
"Korábban azért nem tettem feljelentést, mert attól féltem, hogy az apám nem kerül börtönbe, és akkor még durvábban megtorolja, hogy fel mertem jelenteni." (12 éves kislány, jegyzőkönyv, szemérem elleni erőszak.)
"Anyu mondta, hogy ne tegyek feljelentést, mert nem lesz mit ennünk, ezért én nem tettem feljelentést." (12 éves lány, jegyzőkönyv, nemi erőszak.)
"Ő minden alkalom után mondta nekem, hogy nehogy elmondjam valakinek. Hol becézgetett, hol fenyegetett, hogy mi lesz, ha megmondom a dolgot valakinek. Azt mondta, ha elmondom valakinek, elvágja a torkomat." (13 éves lány, jegyzőkönyv, szemérem elleni erőszak.)
"Miután megcsináltam azt, amit az apám akart, leengedett játszani, sőt még rágógumit is kaptam. Ez volt az egyedüli jó ebben az egészben." (12 éves lány, jegyzőkönyv, nemi erőszak.)
"Amikor megizélt az apám, kaptam tőle 8000 Ft-ot, amit odaadtam az anyámnak. Ő azt hitte, hogy kurva lettem. Nem sokat tévedett. Kurva lettem, az apám kurvája." (14 éves lány, interjú, nemi erőszak.)
"Legelső alkalommal, 9 évesen erőszakolt meg az apám. Levette a hálóingemet, valamint a bugyimat, és simogatott. Azt mondta, hogy fogjam meg és vegyem a számba, kapjam be és fehér tejcsi fog belőle jönni, sós íze lesz. Én megtettem, pedig akkor azt sem tudtam, hogy mi az a szex. Aztán ugyanez megtörtént azzal a különbséggel, hogy ledöntött az ágyra, rám feküdt, és éreztem, hogy a lába közül a ...t berakja a lábam közé, és benyomta a nemi szervembe. Ettől kezdve öt éven át hetente több alkalommal kellett közösülnöm vele. Mindig kivárta, amikor az anyám elment otthonról, vagy éjszaka elaludt..." (14 éves lány, interjú, nemi erőszak.)
Egy 30 éves férfi mesélte e következő történetet:
"Ötéves voltam, amikor szüleim elváltak. Engem édesanyám nevelt fel. Az egész életét rám áldozta. Sosem volt komoly kapcsolata. 14 éves koromban kicsit elfeledkeztem a napi higiéniáról, ekkor az anyám szabályosan lefürdetett. Ez akkor nem zavart. Hamarosan szokásunkká vált, hogy ő bent volt, amikor fürödtem. Egy alkalommal kicsit továbbmentünk, mint a fürdés... Ez volt a beavatásom. Évekig folytattam viszonyt vele. Tudtam, hogy nem helyes, hogy vérfertőzés, de annyira sajnáltam az anyámat. Ő nevelt fel, szeretett, miattam nem volt semmilyen kapcsolata. Ennyivel tartoztam neki. Akkor lett vége ennek az egésznek, amikor megismerkedtem a barátnőmmel. A kapcsolatom rosszul sült el. Amikor bejelentettem anyámnak, hogy elköltözöm, bevett egy adag altatót. Szerencsére túlélte, én pedig otthon maradtam. Most idejár B.-hez, ő biztosan fog segíteni. És akkor talán én is elköltözhetek otthonról." (B. a pszichológus)
"Azt nem mondhatom, hogy meg is ütött volna bennünket, sőt nagyon kedves volt, vásárolt nekünk enni-, innivalót." (10 éves kisfiú, jegyzőkönyv, fajtalankodás.)
"...Ez a férfi beszélgetett velem, és felajánlotta, hogy menjünk el a lakására, mert adni akar nekem ruhákat. Azt mondta még, hogy tud nekem a nyárra munkát szerezni, és mivel nagyon kellene a pénz, elmentem vele." (15 éves fiú, jegyzőkönyv, fajtalankodás.)
Az áldozatoknak egész életükre hatással vannak az átélt borzalmak:
"Én annyira szégyellem magam. Tudod, néha arra gondolok, mi lesz, ha találkozok egy olyan fiúval, akit szeretek, és nem leszek képes lefeküdni vele, mert azt látom magam előtt, hogy az apám liheg fölöttem." (14 éves lány, interjú, nemi erőszak.)
"Gyakran arra ébredek fel éjszaka, hogy nem sír-e a testvérem, nem kell-e elbújni az apu elől." (9 éves kisfiú, interjú, kiskorú veszélyeztetése.)
Tóth Olga 1999-es kutatási adatai szerint a következő táblázat azt az igen fontos listát tartalmazza százalékarányokkal, amik a nők szerint közrejátszhatnának abban, hogy csökkenjen a családon belüli erőszak.
Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy csökkenjen a családon belül a nők elleni erőszak? (%)
|
N |
% |
|
|
Szigorúbb jogszabályok, szigorúbb hatósági fellépés |
246 |
33,9 |
|
Nevelés, kapcsolatépítés megtanulása |
123 |
16,9 |
|
Társadalmi problémák (munkanélküliség, szegénység, alkoholizmus stb.) megoldása |
85 |
11,7 |
|
Több nőket segítő szervezet, segélyvonal |
83 |
11,4 |
|
Közvélemény formálása |
74 |
10,2 |
|
Nők magabiztosabbá nevelés |
50 |
6,9 |
|
Egyéb |
65 |
9,0 |
|
Összesen |
676 |
100 |
A legmagasabb arányban említett elvárás is mutatja, hogy habár megvan a törvényi háttér mindezek ellenére ritka a valós fellépés, ítélet ilyen esetekben. A cikk első fejezetében említett glasgow-i akciócsoport illetve terápia hazánkban is követendő példák lehetnének. A fiatalok konfliktuskezelésre való nevelése, technikák, stratégiák oktatása szintén megelőző lehet a későbbi agresszív megoldási módszerek helyett. Kiemelendő a média közvélemény formáló erejének hatása. A nők elleni szexuális erőszak kommunikálása Damu Roland perének nyomon követése során számos elgondolkodtató dologra felhívja a figyelmet. Amennyiben a média azt sugározná, hogy nem az áldozat tehet az erőszakról, és a rendőrség is elfogadóbban, segítőkészen állna az áldozatokhoz, megváltozhatna az esetek megítélése, ezáltal a nők bátrabban felmernék vállalni bántalmazottságukat, és számos későbbi tragikus végkifejlet megelőzhető lenne.
Nagy hiányosság hazánkban, hogy nincs meg az esetek kezelésének protokollja, minél kíméletesebb eljárásmódok kidolgozása, és felhasználása. A szexuális erőszak, bántalmazás elismétlése egy bírósági eljárás során, esetleg számos hallgató előtt az élmények megismétlése, újbóli átélése komoly lelki fájdalmat okoz a felnőtt sértettek számára is, hát még a gyermekeknél. Személyes tapasztalatom, hogy egy iskolai pszichológus által feltételezett kiskorú elleni szexuális abúzust ügyének meghallgatása során, a 10 éves feltételezett sértettnek, 15 érintett szakember előtt kellett volna elmondania az otthon tapasztaltakat. Nyilván amennyiben büntetőeljárás elé kerül az eset, még a rendőrségen és később a tárgyalás során is újra át kell élnie a történteket.
A jelzőrendszer melyhez a sértettek fordulhatnak, sajnos nem kellőképpen felkészült az esetek felismerésére, kezelésére, ugyan vannak esetleges képzések, de azok nem mindig hatékonyak, pedig az esetek megelőzése, súlyosabbá válása, kezelése során kulcsfontosságú, hogy a gyermekek közelében dolgozó szakemberek időben felismerjék, és tapintatosan kezeljék az eseteket. A Család Gyermek Ifjúság Közhasznú Egyesületnél négynapos, 32 órás akkreditált képzés végezhető el, mely célirányosan a gyermekbántalmazás megelőzésére, felismerésére és kezelésére készíti fel a szakembereket.
A konfliktusok megoldásában szerepet játszhatnak a kerületi, körzeti gyermekjóléti szolgálatok szakemberei, pszichológusai, akik segíthetnek mediációs szakemberekhez eljuttatni az érintetteket. Megoldás lehet a Család, Gyermek, Ifjúság Közhasznú Egyesület áltaál a helyi szervekkel együttműködésben nyújtott ingyenes szolgáltatás a Családi Csoport Konferencia is, mely az érintettek bevonásával megoldási tervet dolgoz ki a konfliktusok kezelésére, és háromhavonta felülvizsgálja a kitűzött cél elérését. A megelőzés fontosságát kiemeli, hogy az erőszakot átélt áldozatok életére komoly hatással van az átélt erőszak, mint írja Kassai Melinda tanulmányában. Vannak segélyvonalak, ingyenes pszichológiai szakambulanciák, aki célirányosan szakosodtak a területre. pl. az Eszter Ambulancia. Átmeneti megoldás lehet az átmeneti otthon, az ideiglenes távolságtartás.
Virág György mondta a következő szomorú tényt egy vele készült interjúban:
„Egy korábbi intézeti kutatásunk adatainak extrapolálása azt jelzi, hogy a mai magyar felnőtt népességben legalább száznegyvenezer ember - mintegy százezer nő és több mint negyvenezer férfi - volt gyerekkorában szexuális erőszak vagy bántalmazás áldozata, és több mint egymillió-kétszázezer felnőtt él ma közöttünk, akit gyerekkorában időnként vagy gyakran brutálisan megvertek. A későbbi pszichiátriai kezelések és öngyilkossági kísérletek aránya nagyságrendekkel magasabb a gyermekkorukban bántalmazottak körében".
Felhasznált irodalom:
Nagy Britannia
http://www.bbc.co.uk/news/uk-13058300?mid=552
http://www.bbc.co.uk/news/uk-10667283
http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/scotland/8672760.stm
http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/scotland/8673648.stm
http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/scotland/8672758.stm
http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/scotland/8672761.stm
http://hu.wikipedia.org/wiki/Csal%C3%A1don_bel%C3%BCli_er%C5%91szak
Magyarország
"Az erőszak férfibiznisz" - Virág György pszichológus a családon belüli erőszakról In.: Magyar Narancs Online 2006/3
Fehér Lenke: A nők sérelmére elkövetett, családon belüli erőszak empirikus vizsgálata In.: Családi iszonyok Szerk.: Virág György KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft.2005
Hegedűs Judit: A gyermekek ellen elkövetett erőszak In.: Új Pedagógia Szemle 2009 június http://www.ofi.hu/tudastar/gyermekek-ellen
Herczog Mária: Gyermekbántalmazás, Klewers-Complex kiadó, Budapest, 2007
Herczog Mária: Gyermekbántalmazás a családban: In.: Családi iszonyok Szerk.: Virág György KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. 2005
Herczog Mária: Gyermekvédelmi kézikönyv KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. 2001
Kassai Melinda: A gyermekkorban elszenvedett, családon belüli
erőszak szerepe az életút későbbi alakulásában, Esély, 1995/4, 77–91
Mi történhet fürdetés közben? Interjú Virág Györggyel In.: Szívtárs online http://www.szivtars.hu/?id=archiv2&;ard2=nyomorit.htm
Morvai Krisztina: Terror a családban. A feleségbántalmazás
és a jog, Budapest, Kossuth, 1998.
Ranschburg Jenő: A meghitt erőszak Saxum, Kiadó Bt. 2006
Somlai Péter:-Virág György- Tamási Erzsébet-Herczog Mária- Erőszak a családban In. Fundamentum 2004/3 http://www.fundamentum.hu/sites/default/files/04-3-05.pdf
Tamási Erzsébet: Férfiak sérelmére elkövetett családon belüli erőszak In.: Családi iszonyok Szerk.: Virág György KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. 2005
Tóth Olga: Erőszak a családban TÁRKI Társadalompolitikai Tanulmányok 12. http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a396.pdf
Tóth Olga: A családon belüli partner elleni erőszak Századvég Kiadó
Windt Szandra: A családon belüli erőszak statisztikai jellemzői- az 1997 és 2002 között ismertté vált bűncselekmények kriminálstatisztikai elemzése In: Családi iszonyok Szerk.: Virág György KJK-KERSZÖV- Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2005
Windt Szandra: Összefoglaló az empirikus vizsgálatról In.: Családi iszonyok Szerk.: Virág György KJK-KERSZÖV- Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2005
http://nokjoga.hu/alapinformaciok/statisztikak
Családon belüli erőszakkal foglalkozó tanulmányok, kötetek gyűjteménye: http://www.dbvk.hu/benedek/biblio/bibliografia55.html
foto: sxc.hu