2012. április 17., kedd 00:00

Feljegyzések a nyomorból

Írta:  Sós Eszter

lany

Egyes sorszámmal kezdődnek L. Ritók Nóra naplóbejegyzései a Bukdácsoló esélyegyenlőség című kötetben, és jelenleg a HVG blogján a kétszáznyolcvanadik történetén is túl jár. Az írások nagy száma nem csak az Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény vezetőjének apadhatatlan írási kedvéről tesz tanúbizonyságot, hanem arról is, hogy baj van. Baj van az oktatási rendszerrel, a pedagógusok mentalitásával és a szociális intézményekkel, de leginkább baj van egy országgal, ha ilyen fokú közönnyel viseltetik gyermekei iránt.

A téma az utcán hever – szokták mondani, és el sem tudjuk képzelni, mennyire igaz ez L. Ritók Nóra szubjektív feljegyzéseire. A szerző éles szemmel mutat rá társadalmi igazságtalanságokra a berettyóujfalui kistérségben végzett munkája során átélt mindennapi történetekben. Maga is gondolkodik, mérlegel, elemez egy-egy eset kapcsán. Keresi az okokat, próbál magyarázatot és megoldást találni. Mindezek megírásánál azonban jóval többet is tesz. A művészetpedagógia eszközével álmokat ad a gyerekeknek, és nemegyszer az életkoruk alapján még gyereknek számító szülőknek is. Ha kell, pénzt tölt a villanyóra kártyákra, élelmiszert, gyógyszert vesz, vagy éppen tetűirtószert, mert csak ő tudja, mire van igazán szükség azokban a családokban, ahol a gyerekek sem egy naranccsal, sem egy doboz májkrémmel nem tudnak mit kezdeni, mert sosem láttak még olyat. Ő az, aki mindig készenlétben áll, ha egy családtól érkezik hozzá egy „visszahívós sms”. Akkor tudja, hogy menni kell.

Nóra őszintén és bátran ír olyan témákról is, amelyekről mások talán hallgatnának az ő helyzetében.

A családokban zajló bűnözésről, gyermekek lopásairól, erőszakról és alkoholizmusról, a semmibe születő csecsemőkről, abortuszokról. Ír, hogy megmutassa, a többségében romák lakta falvakban mindezek valóban jelen lévő problémák, ám épp ezért számítanak a kis sikerek is mérföldkőnek az itteniek életében, és ezeket nem lehet elérni sem egy hivatali székből, sem egy konferencián szónokolva. Ugyanilyen őszintén beszél tehát a pedagógusok, óvónők, családgondozók kiégéséről, nemegyszer apátiájáról, hogy arról is tudjunk, mekkora erő kell ahhoz, hogy ebben a helyzetben valaki tenni akarjon valamit.

Egy helyütt azt írja, az átélt élményektől ordítani tudna, és az olvasó is hasonló dühöt érezhet, ahogy a történetek során egyre közelebb jut ezeknek az embereknek az életéhez. A Bukdácsoló esélyegyenlőség című könyvben feltárul előttünk egy másik Magyarország, amely nem szerepel útikönyvekben, sem a kereskedelmi televíziók műsoraiban, de még beszélni sem igen szeret senki róla. A szakemberek tehetetlenséget emlegetnek, ujjal mutogatnak a másikra, elméleteket gyártanak, arról, hogy hol hibázik a gépezet. L. Ritók Nóra viszont példát nyújt arra, hogyan és miért kell embernek maradni az embertelenségben, és reményt ad egy olyan világban, ahol ez a remény jelenti az egyetlen és egyben a legnagyobb adományt.


Programajánló:

Jótékonysági rendezvény április 19-én a Bálint házban, az Igazgyöngy Alapítvány megsegítésére. Palya Bea- Dés András - Lamm Dávid jazz koncertje, Katona József Színház művészeinek felolvasóestje és a Bohemian Betyars fellépése is színesíti az est kulturális programjait.

A rendezvény facebook oldala.

 

L. Ritók Nóra Bukdácsoló esélyegyenlőség című kötete megjelent az Underground Kiadónál. Megrendelhető

Aki tovább olvasná a szerző bejegyzéseit, az megteheti a HVG online felületén, A nyomor széle blogban