Nyomtatás

A bukaresti csatornák gyermekei

injectionA Drogriporter írását ajánljuk: “Szeretem szívni a ragasztót, másom nincs is,” jelenti ki a zavaros tekintetű fiatal srác, és jól beleszippant a zacskóba. “Hét éve élek itt az utcán, és minden nap meg kell küzdenem az élettel.” Bukarest Északi Pályaudvarától nem messze járunk, éjjel 11 körül jár az idő. Egy AIDS-ellen küzdő romániai civil szervezet, az ARAS utcai megkereső buszával érkeztünk ide, hogy a drogfogyasztó és szexmunkás utcagyerekekről filmezzünk.

Ezrével élnek a városban. Sokan közülük a csatornahálózatba vették be magukat, ahol nem zavarják őket a rendőrök, és ahol még télen is elfogadható a hőmérséklet. Ahogy a mikrobuszunk (ami eredetileg mentőautó volt) megáll a pályaudvarral szemben, egyre több alak bontakozik ki a homályból – egyesek szó szerint a föld repedéseiből kúsznak elő. A rendőrök ugyanis folyamatosan bebetonozzák a csatornanyílásokat, a hajléktalanok azonban új lukakat vájnak a földbe, amelyeken, bár csupán hason csúszva-másza, de be lehet hatolni a csatornák mélyére. Bele sem nagyon merek gondolni, hogy milyen lehet az élet odalent.

 

Az ARAS egyike azon kevés szervezetnek, amelyek segíteni szeretnének ezeknek a társadalom által kivetett páriáknak. A klienseik közül sokan már tizenévesen olyan lerobbant állapotban vannak, mint a nagyapók. A családjuk kitaszította őket, esetleg ők maguk szöktek meg alkoholista vagy bántalmazó szüleik elől. Amikor tehetik, különféle gyanús tartalmú dizájnerdrogokat injektálnak és napokig pörögnek alvás nélkül. Amikor nem telik rá, szimplán szipuznak, azaz ragasztót szívnak zacskóból. A dizájner drogok – az illegális drogok olcsó legális helyettesítőszerei – 2009-ben robbantak be a romániai piacra, Kínából és Indiából exportálják őket, többnyire olyan pörgetőszerek, amelyek eufóriát és éberséget okoznak, túladagolva azonban pánikrohamot és paranoiát tapasztalhat meg a fogyasztó. Ezeket a stimuláns drogokat a heroinnal ellentétben nem 3-4-szer, hanem akár 15-ször is beszúrják egy nap, ez pedig azt jelenti, hogy jóval nagyobb eséllyel osztják meg egymás között a tűket és a fecskendőket. És mivel a gazdasági világválság folyományaként a tűcsere programok támogatása megcsappant, jóval kevesebb steril fecskendő jutott el a fogyasztókhoz. Míg 2009 előtt alig néhány HIV-fertőzést regisztáltak a drogfogyasztók körében, az utóbbi években ez a szám több ezerre nőtt! Kitört a járvány, AIDS ante portas. És mivel az utcakölykök jelentős része szexet is árul, ez a járvány nem fog megállni a drogfogyasztóknál.

 

“Mindenki lejmolni fog tőled pénzt, cigit, de ne adj nekik semmit,” magyarázza Dan, az utcai megkereső csapatot vezető szociális munkás a szabályokat. “Ha adsz az egyiknek, akkor a másik is kérni fog valamit, és ha neki nem adsz, akkor úgy érzi, hogy kivéleteleztél a haverjával.” A kliensek odacsoportosulnak a mentő elé, és bizalmatlanul figyelik a kameránkat – egészen addig, amíg Dan elmagyarázza, hogy senkit nem fogunk felvenni az akarata ellenére. A legtöbben 15-30 év között vannak, bár néhány év utcai élet után már nehéz megállapítani. A zacskós srácot 30-nak tippeltem, kiderült, hogy csak tizenhét. A szociális munkások váltanak velük pár szót, felveszik az adataikat. A legtöbben csak fecskendőért jöttek, a lányok kondomot is kérnek. Egy srác a kezét mutogatja – kábé kétszeresére van dagadva. Alaposan mellészúrhatott.

 

Tovább a teljes cikkre

foto: sxc.hu