Diplomás családgondozók tömege a létminimum alatt című cikkünkben mi is beszámoltunk a MOGYESZ tanulmányáról. Bár az elsősorban a felsőfokú végzettséggel rendelkező családgondozók helyzetére fókuszált, a helyzet a szociális ágazat más területein sem jobb: a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Szövetsége (MACSGYOE) oldalán megjelent írásban egy szociális munkás belső nézőpontjából látható a szakma helyzete:
„Napjainkban egyre inkább érzékelem, tapasztalom a magas pályaelhagyást és/vagy pályaváltást elkövetni szándékozó egyébként a pályára alkalmas, tenni akaró, kiváló szakemberek szakmától való elfordulását. A legtöbb indok, amivel találkoztam az alacsony fizetés, a megbecsülés hiánya, a szakmai összefogás gyengesége.
Elszomorít, amikor a megélhetés, családalapítás érdekében szociális felsőfokú végzettséggel inkább takarítani mennek ki szociális ifjaink külföldre, hiszen nem érzik az előrelépés lehetéségét, az egykor nem elérhetetlen álomnak tűnő célok (család, lakás stb.) megvalósítását. Vajon milyen érzés adósként adósságkezelést végezni? Vajon hogyan lehet gyermekről álmodva - bizonytalan helyzetben - gyermekáldásra bíztatni? Vajon hogyan lehet motiválni létbizonytalanságban? (…)
A jó szakember pályaelhagyása veszteség a kliensnek, az intézménynek, a társadalomnak egyaránt. Nem azonosítom az itthon maradó szociális szakemberek alkalmatlanságát vagy kevésbé, kiválóságát. Ők, mi még vívják, vívjuk azt a szélmalomharcot, amelyet a szakma évtiezedek óta próbál megnyerni. Ugyanakkor a családok, gyermekek, kliensek is érzik, hogy valami nem működik tökéletesen. Az állandó családgondozóváltás, egy fejlesztőpedagógussal megszokott közös munka félbeszakadása, a bizonytalan rendszer kellemetlen valamennyi ügyfél, kliens számára.”
Több érdekképviseleti szervezet is ezért szolidaritási nyilatkozatot tett közzé, amiben hangsúlyozzák, „A szociális ágazatban dolgozók mára kilátástalan helyzetbe kerültek jövedelmi viszonyaik egyre romló állapota miatt, a kormányzati intézkedések hiánya eredményeképpen pedig az állampolgárok részére nyújtott szociális szolgáltatások színvonala is sok esetben tarthatatlan szintre süllyedt.”
A szociális ágazat követelései röviden:
- A méltányos bér- és juttatási rendszer kidolgozását, megfelelő források hozzárendelésével.
- A szociális ágazatban normatív állami támogatásban részesülők, fenntartótól független egységes normatív finanszírozásának biztosítását, felülvizsgálni az egyéni támogatottak körét.
- Kérjük olyan új szociális ellátórendszer kidolgozását, mely keretében a szociális ágazat dolgozóin kívül, az ellátott családja is vállal áldozatot, akár közmunkaként.
- Felül kell vizsgálni mind az intézményi, mind a személyi térítési díjak megállapításánál alkalmazott módszereket. A nagyobb gondozási-ápolási szükséglettel rendelkező intézményi térítési díja tükrözze a nagyobb költséget.
- Az adó 1%-át az alapítványokon és az egyházakon kívül a szociális szolgáltatók javára is fel lehessen ajánlani, - alapítvány létrehozása nélkül - amit az intézmény az ellátottak életminőségének javítására és velük közvetlenül foglalkozók jutalmazására fordíthatna meghatározott arányban, a működési költségekre nem.
- A társadalmi megbecsülés alapjait megteremtő kommunikáció kormányzati szintű alkalmazását.
- MESZK és NCSSZI egyeztetéssel a kreditpontok kölcsönös elfogadását kell biztosítani.
A petíció itt olvasható.