"Tisztelt Herczog Mária!
A Család, Gyermek, Ifjúság Kiemelkedően Közhasznú Egyesület www.csagyi.hu honlapján 2013. november 14-én megjelent „Herczog Mária véleménye a nevelőszülői hálózat átszervezéséről” című cikkben közölt nyílt levelének alább idézett – az Apor Vilmos Katolikus Főiskolát érintő - részére kívánunk reagálni néhány konkrét tény felsorolásával.
Ön a következőket írja:
„A tervezett intézkedésekkel kapcsolatosan nem érthető, hogy miért kell a sok országban, és nálunk is sikerrel használt PRIDE – idehaza FIKSZ néven működő – korszerű nevelőszülői döntés előkészítő program, és az arra épített 300 órás, a hivatásos, speciális nevelőszülőkre vonatkozó továbbképzés helyett az Apor Vilmos Főiskolán 4-500 órás új képzést kidolgozni. Lehetett volna a jól működő és népszerű programot bővíteni (rendelkezésre áll a továbbképzési és a családba fogadókra vonatkozó képzési program is). A főiskolán programot kidolgozók többsége saját bevallása szerint sem dolgozott soha a gyermekvédelemben, nem volt érintett nevelő- vagy örökbefogadó szülőként, nehézségeket jelent számukra a program megfelelő kidolgozása, nem módszertani szakértők e területen, nem ismerik a világban működő programokat.”
- Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola nem programot dolgoz ki, hanem tananyagot ír, amelyet a Nevelőszülő megnevezésű, 32 761 01 OKJ azonosító számú szakképesítés 37/2013. (V. 28.) EMMI rendeletben kiadott szakmai és vizsgakövetelmény szakmai követelménymoduljaihoz igazodva szükséges kidolgozni. A főiskola számára ez a konkrétan kijelölt feladat.
- A tananyagokat még nem tették hozzáférhetővé, így azok tartalmát a nyilvánosság – így Ön sem - ismerheti.
- Mivel a kollégáink közül senki sem beszélt sem Önnel, sem mással arról, milyen képzettséggel rendelkeznek, hol dolgoztak korábban, vagy van-e nevelőszülői tapasztalatuk, erről nem rendelkezhet információkkal. Állítása egyébként nem valós, számos munkatársunk dolgozott és dolgozik a területen, többeknek a munkacsoportból nevelőszülői tapasztalata is van.
„A főiskola munkacsoportjának tagjai nem módszertani szakértők a területen és nem ismerik a világban működő programokat.” – állítja Ön.
A tények ezzel szemben a következők:
- A főiskolán hosszú évek óta sikeresen folynak gyermekvédelmi és nevelőszülői képzések, amelyeknek tapasztalata rendelkezésre áll. Oktatóink egyebek mellett a szociális terület számára is képeznek BA végzettségű szociális szakembereket, folyamatos kapcsolatban állnak a szociális ellátórendszer intézményeivel, ezért a területet átfogóan ismerik, nem csupán a nevelőszülői tevékenység tekintetében, hanem a rendszer egészében széles körben informáltak.
- A főiskola nem csupán saját kiválóan képzett, tapasztalt és jól felkészült munkatársait, hanem külső szakértőket, a területen a mindennapi gyakorlatban dolgozó munkatársakat is szép számmal bevont a tananyagok kidolgozásába. A 60-fős munkacsoport közel egyharmada ilyen külső intézményben dolgozó gyakorlati szakember.
- A főiskolán végzett fiatal diplomásokat egész Európában szívesen alkalmazzák képzettségük alapossága és magas színvonala miatt, valamint tudásuk európai kontextusa okán. Nemzetközi intézményközi szerződés alapján hallgatóink automatikusan felvételt nyerhetnek a Münchenben működő társintézmény szociális MA szakára, mert tudásuk az EU élvonalában is kellő alapot ad a továbbtanulásra. Mindez nem lenne lehetséges, ha oktatóink nem ismernék a nemzetközi programokat és nem lennének sok esetben azok aktív részesei is.
Mindezek fényében állításai sorozatosan megalapozatlanok.
A továbbiakban ezt írja:
„Az eddigi tapasztalatok szerint ez a program jelentős visszalépés. Nem interaktív, nem a korábbi kettős vezetésű csoportokban folyik a közös munka (ahol az egyik vezető mindig nevelőszülő volt, a másik gyakorlatban dolgozó szociális munkás, nevelőszülő tanácsadó), és bizonytalanok az elvi, elméleti források is. Hacsak nem az 5,2 milliárd forint Európai Uniós támogatás célzott személyeknek és szervezeteknek juttatása céljából készült az új tananyag, mert más indok nem látszik racionálisnak.”
- A főiskola új tananyagaiból nevelőszülőket még nem oktattak. Ennek alapján semmiféle alapja nincs annak az állításnak, hogy a program bármilyen tekintetben is visszalépés lenne.
- A tananyag maximálisan interaktív – a kötetek számos feladatot, példát, gyakorlatot, sőt szituációs játékot és egyéb erősen gyakorlat-orientált elemet tartalmaznak. A képzés anyagának egészét áthatja a gyakorlatiasság. – Állításából nyilvánvaló, hogy soha nem volt a kezében egyik tananyag sem. Sajnálatos, hogy Ön mégis kész a széles nyilvánosság előtt (negatív) véleményt nyilvánítani róla.
- Ön azt állítja, hogy bizonytalanok az elvi és elméleti források. – A tananyagokban minden esetben szerepel a felhasznált szakirodalom és egyéb források. Ha látta volna, tudná, hogy a gyakorlatias megközelítés mellett a legnevesebb hazai és nemzetközi szakmai anyagokat építették be a szerzők a kötetekbe.
- Ön arra utal, hogy a főiskola milliárdokat kap a tananyagok kidolgozásáért. Ez az állítása szintén megalapozatlan. A több milliárdos összeg ugyanis a főpályázó NCSSZI közvetítésével nagyrészt a nevelőszülők és a szociális és gyermekvédelmi területen dolgozó más szakemberek képzési támogatására fordítódik. Ebből az összegből ingyenes képzésüket és továbbképzésüket, sőt még a képzés helyszínére történő közlekedés és a gyermekfelügyelet költségeit is fedezik, valamint a tananyagokat is térítésmentesen kapják meg. Szó sincs tehát arról, hogy bármely intézmény meggazdagodhatna ebből az összegből, hiszen mind az NCSSZI, mind a főiskola csupán a ténylegesen elvégzett munkája után járó reális összegű díjazást kapja.
Reméljük, hogy sikerült hozzájárulnunk ahhoz, hogy az olvasókban tárgyilagos kép alakuljon ki, és a tények bemutatásával némileg ellensúlyozni tudjuk a témával kapcsolatos szándékos indulatkeltés okozta bizonytalanságot.
Üdvözlettel:
az Apor Vilmos Katolikus Főiskola szakmai munkacsoportja
Vác, 2013.11.26"