A Realising the Rights of Every Child Everywhere: Moving forward with the EU („Valósítsuk meg minden gyerek jogait, mindenhol: Előrelépünk az EU-val”) című anyagban nem csak az uniós általános gyerekvédelmi és jóléti helyzetről esik szó, hanem fontos további lépésekről és célokról, az ezzel kapcsolatos európai, nemzeti és helyi szintű intézkedések összehangolásáról, és a leginkább kiszolgáltatott, hátrányos helyzetű gyerekek csoportjairól. Mit jelent a befektetés a gyerekek jövőjébe? Milyen egy gyermekbarát város? Mi lesz a menekültek, fogvatartottak, elítéltek gyerekeivel? Izgalmas témákkal, számos megválaszolatlan kérdéssel foglalkoznak az alkotók.

Hogy vannak a gyerekek?

Morten Kjaerum, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) igazgatója kutatási eredményeik alapján állítja: a számos nemzeti és európai erőfeszítés ellenére még mindig nagyon sok gyerek szenved a szegénység, társadalmi kirekesztés, diszkrimináció és erőszak miatt. Az összehangolt európai uniós cselekvési keret a gyerekjogokról állami szinten is változást hozna.

Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége több kutatást is végzett már a legkiszolgáltatottabb gyerekek helyzetéről, hiszen még mindig vannak Európában olyan gyerekek, akik nem kapnak otthon reggelit, csak egészen extrém esetben látja őket orvos, vagy félnek hazamenni iskola után – ha egyáltalán járnak iskolába. 2014 tavaszán publikálják majd családon belüli erőszakról szóló kutatásukat, melyből kiderült: a nők ellen az otthonukban elkövetett cselekmények 41%-ának szemtanúja a gyerek is. A migránsok egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréséről szóló vizsgálatukból fény derül arra, hogy a bevándorló gyerekek legtöbb esetben nem jutnak hozzá ahhoz a szintű ellátáshoz, ami az országban élő más társaiknak jár. Roma-kutatásuk szerint pedig – melyet két országban végeztek – 10-ből 2 iskolás korú gyerek az oktatás helyett dolgozik, nem biztonságos körülmények között, pl. újra eladható vagy hasznosítható dolgokat gyűjtögetnek vagy koldulnak.

Az az intézményi rendszer pedig, aminek az egyes államokban ezeket a problémákat kezelni kellene, még mindig nem működik megfelelően. A gyerekeket ritkán hallgatják meg olyan bírósági eljárásokban, amik közvetlenül befolyásolják életüket – ha mégis, akkor az nem megfelelő körülmények között történik (pl. büntetőeljárásban az elkövető is jelen van a meghallgatáson). A hatósági eljárások körülményesek, túl hosszúak, és gyakran átláthatatlanok, érthetetlenek a gyerekeknek, így esetenként újra traumatizálhatják az áldozatokat. A helyzet ráadásul a gazdasági recesszió miatt egyre rosszabb, a tagállamok arra kényszerülnek, hogy csökkentsék jóléti és szociális kiadásaikat. Az Eurostat szerint a gyerekek a leginkább kiszolgáltatottak a szegénység és társadalmi kirekesztés vonatkozásában a társadalom összes rétege közül.

Kjaerum szerint „Mindegy, hányszor hallottuk már, még mindig fontos elismételni: a mai befektetésünk nem csak a mai gyerekek helyzetén javít majd, hanem a felnőtteken is, akik a holnap társadalmát formálják majd.”

Az EU-nak erősebben kellene képviselni a gyerekek jogait

Herczog Mária, az Eurochild elnöke és az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának tagjaiként arról ír, növelhető lenne az EU és az ENSZ együttműködésének mértéke a gyerekjogok területén. Szerinte ugyanis a relatív jólét ellenére a gyerekjogok teljesülése még mindig nem megfelelő Európában. A tagállamokat egy kevésbé fragmentált szemlélet beépítésével, erősebb monitoringgal, több hatásvizsgálattal és a jó gyakorlatok támogatásával lehetne segíteni.

Az Európai Unió 28 tagállamában ugyanis az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének végrehajtása meglehetősen egyenetlen: sokszor azt látjuk, nem is a kapacitások vagy források hiánya gátolja ezt a folyamatot, hanem a nem megfelelő politikai akarat, a tradíciók, a civil szervezetek és az állampolgárok erejének – hogy aktívan szerepet vállaljanak a társadalmi folyamatok alakításában – hiánya. Az Uniónak jellegéből adódóan megvolna a befolyása, hogy tagállamaiban elősegítse a gyerekjogok tiszteletben tartását, ezt azonban hátráltatja jelenleg az átfogó szemlélet hiánya. Vannak persze pozitív kezdeményezések, amilyenekből több kellene, lásd: korai gyermekkori fejlesztő programok, roma integrációs kezdeményezések, gyerekbarát igazságszolgáltatás – hiányzik viszont a szakpolitika szektorain átívelő egységes stratégia.

Elsőként a tagállamok kapcsolatát kellene erősíteni az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének eljárásaival. Az ötévenkénti jelentés a kormányok és a helyi civilek részéről olyan részletes anyagot biztosít, amit az EU is hasznosítani tudna – megtalálhatná azokat a közös kihívásokat, amiket aztán saját prioritásként kezelhet. Az ENSZ általános megjegyzései az egyezmény cikkeit magyarázzák részletesen, az előbbihez hasonlóan kulcsfontosságú forrásai lehetnek az EU számára is fontos szakpolitikai területeknek.

A másik fontos tanulság a civil szervezetek felelőssége és megerősítése: a Gyermekjogi Bizottság kiemelkedő figyelmet fordít a civil jelentésekre, amiket a nonprofit szervezetek, ombudsmanok és a gyerekek, fiatalok közösen állítanak össze. Az egyes országok helyzetének elemzésekor lényeges, hogy több perspektívából vizsgálódhasson a Bizottság, hogy a valóságnak leginkább megfelelő képet kapjon, a civilek hozzájárulása pedig segít az általános ismeretterjesztésben és a kapacitások fejlesztésében is. Az egyezmény végrehajtása ott a legteljesebb, ahol erős és aktív civil szféra van jelen. A Child Rights Connect nevű szervezet ebben segíti a civileket világszerte, az Eurochild ernyőszervezet pedig mobilizálja tagjait, hogy elköteleződjenek olyan programok mellett, mint pl. az Európa 2020., a strukturális alapok és az Európai Bizottság Befektetés a gyermekek jövőjébe c. ajánlása – utóbbinak kifejezetten célja, hogy gyermekjogi megközelítést hozzon a szakpolitikai intézkedésekbe.  Ezek azért is fontos kezdeményezések, mert ahogy Magyarországon, Európa más tagországaiban is egyre kevésbé számít a civilek véleménye.

Kutatóként pedig – ahogyan Herczog Mária fogalmaz – leginkább azért csalódott, mert az EU hatalmas összegeket költ innovatív programokra, ezek monitorozása vagy terjesztése azonban már elmarad. Az adminisztratív terhek helyett az EU-nak inkább a jó gyakorlatok támogatásával, hatásuk és eredményük kritikai vizsgálatával kellene foglalkozni, így hatékonyabb lehetne a források felhasználása is. A Gyermekjogi Egyezmény általános végrehajtási intézkedései útmutatást adnak a hatékony végrehajtáshoz, értékeléshez és monitoringhoz szükséges törvényi, financiális és adminisztratív keretekhez – az EU-nak ezt figyelembe véve kellene a 2011-es Gyermekjogi Ütemterv folytatásáról, utánkövetéséről döntenie. 


A kiadványban helyet kapott a nemrég a honlapunkon magyarul is publikált Gyermekjogi Kiáltvány.