JohnHunter-WorldPeaceGame-2-March-2011
John Hunter összegyűjti a világ minden problémáját egy 1x1,5 méteres farost lemezen -- és hagyja, hogy a negyedikesei megoldják őket. A TED2011-en elmagyarázza, hogy a Világbéke játék hogyan vonja be a diákokat, és hogy az összetett tanulságok, amiket megtanít -- spontán és mindig meglepő módon -- mennyivel messzebb mennek, mint amire a hagyományos iskolai órák képesek.

Dull Szabolc irását ajánljuk az origo.hu-ról: A gyerekeknek van idejük rendesen enni, sokat mozogni, jókat beszélgetni, megírni a leckét, haza pedig már csak pihenni mennek - jó esetben ez a kormány által tervezett egész napos iskola haszna. Ehhez azonban rengeteg pénz kell, amely nélkül egyszerű gyerekmegőrzővé válnak az oktatási intézmények. A délután is tartó képzés minden általános iskolában kötelező lesz, és felső tagozatban is csak a kiemelkedő teljesítményt nyújtó tanulók hagyhatják ki.

Varga Betti cikkét ajánljuk a gyerekszemle blogról: Mire a mai gyerekek felnőnek, várhatóan jelentősen átalakulnak a választható életpályák, hivatások. Az alap- és középfokú oktatásnak éppen ezért nehéz dolga van: egy olyan élethez kellene alapokat adnia a gyerekeknek, melyről jelenleg csak sejtéseink lehetnek. Az Imagination: Creating the Future of Education and Work elnevezésű program abban próbál meg segíteni, hogy a gyerekeket felkészítsék majdani munkájukra egy nagyon megváltozott világban.

Családi népi játék, néptánc foglalkozás 2 és 6 év közötti gyerekeknek és szüleiknek.

588364 55962165 600 x 450
Első rész - Miért indultunk neki?

Amióta az eszemet tudom mindig is imádtam a gyerekeket. Tudom, hogy ez így elég közhelyes, és a nevelőszülős tanfolyamon nem is fogadják el válaszként (erről majd később), de először mindig ez jut az eszembe, és ezt vágom rá, ha a kérdés elhangzik. Márpedig az utóbbi időben elég sokszor elhangzott, mikor ez irányú terveimet szűkebb - tágabb környezetem megismerte; hol ténylegesen kíváncsian, hol értetlenkedve, hol lesajnálva, de volt úgy is, hogy számon kérve reagáltak. Pozitívumot szinte csak a szűk családtól és néhány közeli baráttól kaptam, de még náluk is éreztem az elején némi fenntartást, amely az egymáshoz való bensőséges viszonyunk alapján és a határozott, meggyőző válaszaim után szép lassan elhalkult.

93. oldal / 93