A gyerekek intézményi ellátásának kiváltására még mindig nincs átfogó állami politika. Néhány intézetet ugyan már bezártak, de nem az állami cselekvési terv keretében. Magyarország Kormányának új rendelkezései szerint 2014. január után már nem lehet 12 éven aluli gyermeket intézetben elhelyezni, a már ott élő gyerekeket pedig – a rendszerbe újonnan bekerülőkkel együtt – nevelőszülőknél helyezik el. Az azonban még kérdéses, hogyan valósul ez meg a gyakorlatban: hiszen ezzel párhuzamosan nincsen állami segítség, ami megelőzné a veszélyeztetett családok szétesését, vagy támogatná a gyerekek visszagondozását vérszerinti családjukba, kevés a nevelőszülő, különösen, aki el tudná megfelelően látni a 3 éven aluli, tartósan beteg vagy fogyatékos, serdülőkorú, vagy viselkedésproblémás gyerekeket.

Azok a helyi szociális és gyermekjóléti szolgálatok, akik támogathatnák a családokat, nevelőszülőket és gyerekeket komoly forráshiányokkal és alulfinanszírozottsággal küzdenek. A helyi hatóságok, önkormányzatok – amik a kormány pénzügyi fennhatósága alá tartoznak – egyelőre a klienseket inkább intézeti ellátásba utalják, ahelyett, hogy a közösségi ellátásba invesztálnának. Ennek egyik oka a források hiánya, másrészről azonban tükrözi az általános közfelfogást, hogy a gyerekeket – különösen a romákat -, fogyatékosokat és mentális problémákkal küzdőket inkább a közösségen kívül helyezzék el.

A rendszer hatékony átalakításához szükség van az egységes és átfogó tervezésre, monitorozásra és értékelésre. A szociális, egészségügyi területen és az oktatásban dolgozó szakembereknek több, jobb képzésre és magasabb fizetésre van szüksége. Például: bár a nevelőszülői ellátás már eléggé elterjedt – az alternatív ellátásban élő gyerekek 60,4%-át nevelőszülőknél helyezték el 2011-ben –, a nevelőszülők mindössze 5,8% áll foglalkoztatotti jogviszonyban az állammal, így a szakma követelményeinek megfelelően csak őket toborozták, képezték és támogatják a gyerekek ellátásának magasabb színvonaláért. Továbbá a nevelőszülők és családjaik támogatása és a nekik szóló szolgáltatások nagyon korlátozottak, nem elegendő a szupervízió, és nincs egyértelmű felelősségre vonhatóság sem az elhelyezés meghiúsulásakor, sem a valószínűsíthető abúzus vagy elhanyagolás esetében.

Az intézménykiváltáshoz egységes, átfogó stratégiára és a közvélemény széles körű tájékoztatására, ismeretterjesztésre van szükség.

A nemzetközi kampány oldala: www.openingdoors.eu/where-the-campaign-operates/hungary/