Susanne Bier Oscar-díjas filmje sok más, itt bemutatott filmművészeti alkotással szemben, nem egy gyermek szemszögéből meséli el a történetet, mégis úgy érzem, vitathatatlan helye van ezen az oldalon egy, a filmről készült ajánlónak. Talán éppen azért, mert nem csak gyerekekről, hanem a szüleikről, családjukról is szól, ebben a filmben a felnőttek világa is árnyaltan jelenik meg.

A filmnek olyat sikerül véghezvinnie, amit nagyon kevés hozzá hasonlónak; Susanne Bier magát a nagybetűs életet jeleníti meg 119 perc erejéig a nézők szeme előtt.

Mi a közös egy 15 éves Guantánamói kamaszban, egy három évesen a maratonra készülő kisfiúban és egy poligám szekta közösségéből elszökött fiatalban? Hangozhatna így az első kérdés a 8. Verzió filmfesztivál csütörtöki felhozatalából önkényesen kiragadott három film kapcsán. A gyermeki kiszolgáltatottság dickensi meséje mindegyik történet, a 21. század valóságából.

Kitűnő művészek összjátéka gyerekekkel és szüleikkel, hogy együtt fedezzék fel az újdonságot, együtt találják meg a játékosság örömét zenében, versben, mesében, képeken - és az életben. A 2011 februárjában indított sorozat eddigi családi matinéi egyértelműen visszaigazolták, mennyire nagy szükségük van a gyerekeknek és szüleiknek is olyan egyedi, játékos művészeti produkciókra, amelyek az újszerű összhatásokra, a különféle művészeti ágak, művészek összjátékára épülnek.

Temple Grandin, akinél gyerekkorában autizmust állapítottak meg, saját agyának működéséről beszél -- megosztja a "képekben gondolkodás" képességét, ami segítségére van abban, hogy olyan problémákat oldjon meg, amelyeket a neurotipikus agy talán nem vesz észre.

Mai nappal veszi kezdetét a 8. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál, a Toldi, Odeon-Lloyd és Cirkó Gejzir mozikban, Budapesten. A Nemzetközi Panoráma, mint minden évben, a kortárs, kreatív dokumentumfilm legjobbjaiból szemez a világ minden tájáról. A Magyar Panoráma a friss magyar dokumentumfilm-termésből válogat.