Nyomtatás

„Maga a rendszer abuzív, ami a bántalmazásban manifesztálódik”

stop violenceEgy apa, aki a felesége bántalmazásáért került börtönbe, szabadulása után láthatási jogot kapott, és az egyik ilyen alkalommal megölt három gyermeke közül kettőt, majd magával is végzett. Az ügy hatalmas hullámokat vert. Péterfy-Novák Éva írónő nyílt levelet tett közzé Varga Judit igazságügyminiszternek címezve, aki válaszában azt ígérte, hogy kivizsgálják az ügyet és megkeresik a felelősöket. A téma kapcsán Péterfy Gergely és Péterfy-Novák Éva dr. Herczog Mária szociológussal, gyerekvédelmi szakemberrel beszélgettek, a Klubrádió Ötös című műsorában 2019. december 19-én.

A műsorvezetők beszámoltak róla, hogy a győri eset kapcsán sokan az anya felelősségét emelik ki, mivel ő vitte el a gyermekeket a láthatásra. Dr. Herczog Mária több helyütt is hangot adott már annak, hogy természetesen nem az anyát kell hibáztatni ebben az ügyben. Sokkal inkább azt kellene világosan látni, hogy a szakemberek mit hol tettek, vagy nem tettek meg annak érdekében, hogy az anyát, illetve a gyerekeket felkészítsék arra, hogy mi lesz, ha az apa kijön a börtönből, és megtervezzék előre, hogy amennyiben sor kerül a láthatásra, akkor az felügyelt láthatás legyen, milyen legyen ennek a formája, illetve hogy miként lehet arról meggyőződni, hogy a gyerekeket nem fogja bántalom érni.

 

- Ugyanakkor azt is el kell fogadnunk, amit a kollégák mondnak, hogy nagyon sok esetben nem lehet kiszámítani, hogy mi fog történni. Elméletileg egy bántalmazó apa esetében, aki majdnem agyonüti a gyerekei anyját, nem nagyon kellene bíznunk abban, hogy ő nyom nélkül javulni fog és minden rendben lesz vele, megszelídül. Különösen, hogy a börtön nem szokott nagyon így hatni az emberekre, illetve, amíg bent vannak, addig csak-csak. De ha nincsenek különféle programok biztosítva arra, hogy ő megtanulja a saját haragját, agresszióját kezelni, akkor kevés esély van arra, hogy ez megváltozik, amikor kijön.

 

A szakember szerint abszolút tűzoltás folyik a gyerekvédelemben. Az elmúlt több mint tíz évben a gyerekvédelmi ellátórendszer színvonala jelentősen csökkent. Elsősorban azért, mert ahelyett, hogy az erőforrások bővültek volna, tovább szűkültek. Ez azt jelenti például, hogy az egészségügyben és az oktatásban dolgozó szakemberek alacsony fizetésével összevetve a szociális szakemberek bére még ezektől is jelentősen el van maradva. Nagyon nagy a fluktuáció és komoly a terhelés. A sokszorosát kell, hogy elvégezzék a kollégák a területen annak a munkának, ami emberileg elvégezhető. Ráadásul nagyon komoly politikai nyomás is nehezedik rájuk, mert nyilvánvaló, hogy a szegény, rászoruló, marginalizált, nehézségekkel küzdő családok segítése nem élvez prioritást. A rendszer erodálódott, ahelyett, hogy tovább fejlődhetett volna. Dr. Herczog Mária hozzátette még, hogy ez nem csak Magyarországon jelenség. Sajnos a nemzetközi gyakorlat is azt mutatja, hogy Európa sok országában nő a bántalmazások és az elhanyagolások száma, és nő az állami gondoskodásba beutalások száma. Ezek száma Magyarországon is megugrott az elmúlt három évben.

 

- Miközben pedig arra kellene minden erőt koncentrálni, hogy a családokat erősítsük, védjük, a szülői képességeket támogassuk, és a gyerekeknek minél jobb lehetőségeket biztosítsunk. Ehelyett viszont sokkal kevesebb lehetőség van, és a szakemberek, intézmények lehetőségei is nagyon beszűkültek.

 

A műsorvezetők azon kérdésére, hogy van-e megfelelő protokoll a győrihez hasonló esetekben dr. Herczog Mária azt mondta, hogy vannak protokollok, amelyek viszont nem feltétlenül felelnek meg azoknak a nemzetközi elvárásoknak, amelyeket joggal be kellene tartanunk.

 

- Ennek részben az az oka, hogy nincsenek speciálisan képzett szociális munkások. Miután nagyon kevés az ellátórendszerben dolgozó szociális munkás, ezért ők nem tudnak specializálódni. Nagyon kevés olyan orvos, pszichológus, pszichiáter, bíró, ügyész, rendőr van, aki fölismeri és képes értelmezni a családon belüli erőszakot, vagy éppen a gyerekek elleni bántalmazás, elhanyagolás különféle formáit, és még kevesebb, aki bármilyen olyan módszert vagy technikát tud, ami ennek a megelőzését vagy kezelését szolgálná. Szinte teljesen eszköztelenek a különféle intézményekben, gyerekjóléti szolgálatnál, családsegítőnél, családok átmeneti otthonaiban, gyerekotthonokban, nevelőszülőkkel dolgozók. Erőforrás hiányában kevés a lehetősége arra, hogy akár a gyerekeknek, akár a bántalmazott nőknek, vagy a veszélyeztetett szülőknek bármiféle segítséget nyújtsanak. Tehát még ha volna is olyan protokoll, amit megfelelőnek találunk, az önmagában nem elég. Ahhoz nagyon komoly folyamatos továbbképzések, szupervíziók, támogató beszélgetések kellenének, hogy képesek legyenek a kollegák megfelelni azoknak az egyébként nagyon erőteljes kihívásoknak, amelyekkel szembe kell nézniük nap mint nap. Ezért van ez az iszonyatos hárítás, és menekülés a probléma elől.

 

Véleménye szerint azt is érteni kell, hogy itt maguk a kollegák is kiszolgáltatottak, és nagyon sokszor ők maguk is, akár a saját megoldatlan egzisztenciális- és életproblémáikat hurcolják magukkal. Másrészt pedig az is kiszolgáltatottá teszi őket, hogy ha például a gyerekek és a családok védelmére kelnek, akkor nagyon könnyen elveszíthetik a munkájukat, mert a rendszer nem arra szerveződik, hogy azokat védje, akiket kellene, hanem, hogy saját magát védje és minimalizálja a költségeket.

 

Arra a műsorvezetői kérdésre, hogy hogyan lehetne ezt megváltoztatni, azt felelte, hogy ehhez nagyon erőtejes politikai szándék kell.

 

- A 97-es gyermekvédelmi törvény előkészítése során nagy volt a lelkesedés, de sajnos a törvény bevezetésekor nem volt meg az az erőforrás mennyiség, ami ahhoz kellett volna, hogy föl tudjuk készíteni az átállásra, a reformra mindazokat, akik a rendszerben dolgoztak, és azóta is folyamatosan támogassuk az újonnan belépőket. Újra és újra mondom: nagy a fluktuáció, tehát az ebben dolgozók nagyon gyakran elmenekülnek erről a területről. Az ország egy jelentős részén ma már akár védőnőt, akár gyerekorvost csak lasszóval lehet fogni, mert senki nem akar nagyon hátrányos helyzetű országrészben dolgozni. Ezért mondom, hogy a rendszer abuzív, és annak egy sokadik megnyilvánulása az, amit most látunk, ami abban manifesztálódik, hogy konkrétan látjuk, hogy gyerekek, nők, férfiak, idősek, fogyatékkal élők súlyos hátrányokat és bántalmazást szenvednek el, és a társadalmi szolidaritás hiányában sajnos senki nem kel a védelmükre. A szakpolitikusok gondolkodásában kell nyilvánvalóan változás, de ehhez az is kellene, hogy a közösség kikényszerítse ezeket a változásokat. Az kellene, hogy mindenki érezze azt, hogy a másik bántalmazása, vagy kára az bizony őt is hátrányosan érinti. Tehát itt nem csak arról van szó, hogy amíg a szomszédot ütik, addig ez nem számít, hanem hogy az egész közösség életminőségét jelentősen rontja, ha erőszakos a közhangulat, és ha senki nem kel a másik védelmére.

 

Az adást teljes terjedelmében meghallgathatják a Klubrádió archívumában, itt: https://www.klubradio.hu/archivum/otos-peterfyekkel-2019-december-19-csutortok-1000-7800

 

A dr. Herczog Máriával folytatott beszélgetés 60:10-nél kezdődik.

 

Fotó: freeimages.com