„A Be Healthy fiatalok projektje volt, ahol a saját jó vagy rossz tapasztalatainkat gyűjtöttük össze, és ezekkel dolgoztunk, hogy közösen változtassunk a dolgokon. Úgy gondoltam, ha az én tapasztalataim segítenek másoknak, és ezzel megóvhatom őket a rossz élményektől, és többet tudnak majd a szexuális kizsákmányolásról, az jó dolog.” (Lucy, 19 éves, a projekt egyik résztvevője)

Milyen a jó segítő és a jó szolgáltató?

A projektben résztvevő fiatalok tapasztalatai szerint a jó segítő megértő és nem ítélkezik, a fiatal tud hozzá valahogyan kapcsolódni. Nem próbál meg másmilyen lenni, „fiatalosan viselkedni”, nem lehet „sokkolni” az elmondottakkal. Higgadt és megnyugtató, bíztatja és megerősíti a klienst, nem erőltet semmit: lehetőséget ad arra, hogy beszélj, de nem kötelez erre.

Az ideális szolgáltató őszinte, nyílt és átlátható: elmagyarázza, miben tud (és miben nem tud!) segíteni, és a kliensekben azt a benyomást kelti, hogy fontosak. A kliensek „normálisnak” érezhetik magukat, nem pedig áldozatnak. A jó szolgáltató lehetőségeket és választásokat ajánl fel és alkalmazkodik mindenki egyedi tempójához. Bizalmasan kezeli az eseteket, amennyire csak lehetséges. Lehetőséget biztosít a párbeszédre: az igénybevevők és az ott dolgozók is elmondhatják véleményüket a szolgáltatásokkal kapcsolatban. Folyamatos támogatást biztosít és következetes, vagyis az egyes dolgozók, szociális munkások, segítők végigkísérhetik klienseiket az ellátás során. Segít önbecsülést építeni az ellátottaknak és az ott dolgozóknak egyaránt, és megtanítja az igénybevevőknek, hogyan segíthetnek önmagukon. Komplex ellátást nyújt, így nem kell a különböző problémákkal különböző szolgálatokhoz fordulni.

Mikor nem segít "jól" a szolgáltató?

A fiatalok véleménye szerint nem segít az ellátás során, ha a szociális munkás egyik szolgáltatótól a másikig küldözgetik őket, és mindenhol újra el kell mondaniuk a történeteket. Ha a segítő „sznob, leereszkedő, beskatulyáz, ítélkezik”. Ha a családot vagy a szülőket hibáztatja, bírálja, vagy, ha nem tájékoztat arról, mikortól nem lehet bizalmasan kezelni bizonyos információkat (a kliens saját érdekében).

A szolgáltató nem jól segít, ha nem magyarázza el megfelelően, mi történik, mi fog történni a klienssel, ha áldozatként kezeli, sajnálkozik a történteken. Az sem segít, ha az igénybevevőt kötelezik arra, hogy elmondja, mi történt, vagy éppen ellenkezőleg, ha nem ad lehetőséget elmondani a történteket. Az sem szerencsés, ha valamiért kínos a szolgáltatást igénybe venni a fiataloknak.

A titoktartásról és a bizalomról

„Olyan fiatalok vagyunk, akik igénybe veszik ezeket a szolgáltatásokat és tisztában vagyunk azzal, hogy időnként, saját biztonságunk érdekében a rólunk szóló információkat ki kell adni, DE azt gondoljuk, nagyon fontos, hogy ez megfelelően történjen. Tudnunk kell, hogyan, mikor, hova és miért küldenek rólunk információkat.”- írják a projekt résztvevői az általuk összeállított kiadványban, és összegyűjtötték, milyen alapvető dolgok várhatók el a bizalmas információk kezelésével kapcsolatban.

Tehát, ha a kliensről információkat kell kiadni:

• bárki is teszi azt úgy, hogy arra nem készítette fel az igénybevevőt, kérjen bocsánatot, hiszen mindenki hibázhat.
• A kliens tehet panaszt – ehhez mindenkinek joga van.
• Legyen lehetőség másik szociális munkással folytatni a munkát.

Ha – írják a résztvevők – rólunk a beleegyezésünk nélkül információkat osztanak meg,

• az csalódást okoz,
• nem fogunk tudni megbízni a szociális munkásokban, akik elvileg segítenek nekünk,
• egyre kevésbé leszünk őszinték velük,
• egy idő után egyre ritkábban, vagy egyáltalán nem fogjuk igénybe venni a szolgáltatásokat és támogatásokat.

Ami szerintük elvárható:

• a titoktartással, bizalmas információkezeléssel kapcsolatos eljárásmódot magyarázzák el a fiataloknak, és azt is, hogy az mit jelent a gyakorlatban,
• kapjanak erről rendszeres tájékoztatást,
• csak akkor adjanak ki róluk információt, ha valóban szükséges,
• ha mégis ki kell adni, tudjanak róla a fiatalok, hogy miért volt erre szükség, kinek adták ki az információkat, és mi történik majd azután,
• a róluk szóló akták ne kallódjanak az asztalon, irodában „csak úgy”,
• ne beszélje ki a klienseket a kollégákkal vagy más fiatalokkal!
• Tartsák tiszteletben a fiatalok véleményét, még ha az nem is azonos a többiekével.

Forrás és további érdekes információk a projekt honlapján: www.ayph-behealthy.org.uk