„Az alapellátó rendszer többé-kevésbé (bár inkább kevésbé, mint többé) detektálja azt, hogy kik azok a gyerekek, akik a saját családjukban veszélyeztetett helyzetben vannak. Első lépésként a szülőket segíteni kellene abban, hogy értsék, mik a gyerek szükségletei. Nagyon sokan ugyanis nem szándékosan vagy rosszaságból nem tesznek eleget ennek, hanem mert fogalmuk sincs, hogy az adott életkorú és élethelyzetű gyereknek mire van szüksége. Illetve nincsenek olyan mentális helyzetben, hogy ezt be tudják látni – és ha nem kapnak segítséget, akkor a helyzet természetesen fokozódik. Meglehetősen szubjektívek ugyanakkor azok a megítélések, hogy mikor olyan fokú a veszélyeztetés, hogy a gyereket már nem szabad otthon tartani.
Azzal számolni kell, hogy egy ilyen módon kiemelt gyerek eddigre már nagyon sok traumát és nélkülözést elszenvedett. Aki vállalja a nevelőszülőséget, annak tudnia kell, hogy ezt a csomagot a gyerekek már hozzák magukkal.
Ha jól csináljuk a dolgunkat, ezt legalább részben le tudják tenni. Mikor egy gyereket ki kell emelni a vér szerinti családjából, először azt kell megvizsgálni, hogy van-e olyan rokon – nagynéni, nagyszülő például – aki tudja fogadni. Ez azért fontos, hogy ne veszítse el a kapcsolatát a vér szerinti családjával. Ha nincs ilyen, a második lépés az, hogy nevelőszülőt kell találni. Ha valami okból ez lehetetlen – a gyerek vagy túl idős vagy épp halmozottan fogyatékos –, akkor kerül gyerek- vagy lakásotthonba. Ennek érdekében a nevelőszülői hálózatot igyekeztünk nagyon megerősíteni. Részben azzal, hogy egy sztenderd kiválasztási rendszert alkalmazunk, megfelelő felkészítést tartunk, és megvizsgáljuk, hogy az adott potenciális nevelőszülő alkalmas-e. Ha pedig megnéztük, hogy melyik nevelőcsalád felel meg leginkább a gyereknek, a szakemberek figyelemmel kísérik a gyerek fejlődést, jóllétét, és biztosítják azt, hogy a nevelőszülő és a gyerek is megkapja a szükséges támogatásokat.
Ez az elv. Ebből a gyakorlatban, sajnálatos módon, alig teljesül valami. Az egész világon nagyon nagy gond, hogy nincs elég ember, aki nevelőszülőnek jelentkezik. Magyarországon is súlyos hiány van nevelőszülőből, viszont nagyon sok a gyerek, akinek szüksége volna rá.
…
Amikor ezek a sajnálatos halálesetek, bántalmazások, elhanyagolások történnek, sajnos a médiában csak a nevelőszülő jelenik meg mint bűnös. Az ellátórendszer hiányosságai, a döntéshozók és a politika felelőssége teljesen rejtve marad. Miközben amit látunk, az egy súlyos intézményes és rendszerabúzus.
…
Gondosabb és körültekintőbb kiválasztási és kihelyezési gyakorlat kellene. Ezen kívül szükség volna egy nagyon jelentős erőforrás-bővítésre azért, hogy a családokat látogató szakemberek tisztességgel el tudják látni a feladataikat. Kellene egy olyan monitorozási rendszer is, amiben a gyerekek részére is egyértelmű lenne, hogy működik egy panaszmechanizmus, tudjanak róla, hogy hova fordulhatnak, ha gondjuk van, és annak lesz is valamilyen, számukra kedvező következménye.”
Az interjú teljes terjedelmében a Szeretlekmagyarország.hu oldalán érhető el, az alábbi linken: https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/szempont/megelhetes-neveloszulok-fortelyos-felelem-cserbenhagyott-gyerekek-herczog-maria-a-nyiregyhazi-kisfiu-halalarol-es-a-gyerekvedelem-tragikus-helyzeterol/
Fotó: Freeimages