Gyermekek segélykiáltása – A Kék Vonal évközi jelentése

kekvonal
A Kék Vonal önkéntesei gyakran iskolákon keresztül, egy-egy „rendkívüli osztályfőnöki óra" keretében beszélnek szolgáltatásainkról. Ezen alkalmakkor gyakran feltesszük nekik a kérdést, hogy ők mivel hívnák fel a Kék Vonalat. A válasz általában ez: „- Én? Semmivel, még soha nem hívtam, és nem is hívnám! De van egy haverom, aki viszont tök jó lenne, ha hívná, mert..." - és elkezdődnek a történetek a kamaszok problémáiról.

Miközben a legtöbb tizenéves állítja, nem hívná a Kék Vonalat, neki semmi gondja (csak a haverjának van), az elmúlt nyolc hónapban 34.265 beszélgetés valósult meg a segélyvonalainkon vagy honlapunk chat-szobáján keresztül. Ennyi gyereknek, fiatalnak volt igénye, szüksége rá, hogy név és arc nélkül elmondja, ami foglalkoztatja őt, ami fáj, amiben magára maradt.

 

Férfivá és nővé érni

Az elmúlt időszakban is a legtöbb problémát hozó hívó párkapcsolati problémával kerestek meg minket. Serdülőkorban a nemi szerepek próbálgatásának fontos szerep jut az identitás kialakulásában.

A kiskamaszkorban jellemző másik nemtől való elfordulás („fiúnak nem fogom meg a kezét", illetve„a lányok mind bénák") után nehéz megtalálni azt a hangot, azokat az alkalmakat, amikor és ahogy megszólítható valaki, aki tetszik. Nem reprezentatív felmérésünk szerint a gyerektelefonban leggyakrabban elhangzó kérdés: „Mit csináljak, hogy észrevegye, hogy tetszik?" Alig 12 éves fiúk is szoktak így fogalmazni: Tetszik egy lány, hogyan hódítsam meg? És hasonló korú lányok, akik már egyszer együtt fagyiztak egy fiúval, arra panaszkodnak, hogy a fiú „megcsalta" őket, ami nem ritkán annyit tesz, mással is szóba állt.

Az általános iskola 5-6. osztályának első párkapcsolati próbálkozásait sokszor fájdalmasan gyorsan követik az első szexuális élmények, amelyek nem ritkán negatív élmények. A felnőttek, szülők, de még pedagógusok is hajalmosak azt gondolni, hogy a kamaszok a szexről már mindent tudnak! Kisgyermekkorban korainak tartják, hogy a szexualitás bármilyen módon is beszédtéma legyen, pár évvel később meg úgy érzik, már elkéstek, vagy feleslegessé váltak ezek a beszélgetések. Tapasztalataink szerint azonban a serdülők ismeretei saját testük változásáról, a nemi érésről, a szexualitásról, a védekezésről nagyon hiányosak. A konkrét tények átadása mellett nagy bennük az igény arról is beszélgetni, hogy a szex „mitől lesz jó?". Szerencsések azok a gyerekek, akik erről egy felnőttel beszélgetve gondolkodnak, és nem kizárólag pornófilmekből keresik a választ. A hozzánk telefonálók problémáinak közel negyede kötődik a szexualitáshoz, ideértve a saját testtel, a szexuális identitással, a szexuális visszaélésekkel és a terhességgel kapcsolatos beszélgetéseket. A krízishívások oka az elmúlt fél évben leggyakrabban a nem várt, sokszor titkolt terhesség vagy annak gyanúja volt.

 

Becsengetés

Ha van mondat, ami gyakoribb vonalainkon, mint a „tetszik egy lány..." / „tetszik egy fiú....", az egyszerűen ennyi: „Unatkozom." Már június 23-án volt olyan hívónk, aki arra panaszkodott, hogy unja a nyári szünetet. Az unalom érzése tanév közben is jellemző a tizenévesekre, de a nyár folyamán még több volt az esetenként igen szegényes programot kínáló táborból vagy otthoni semmittevés, esetleg céltalan csavargás közben telefonáló kamasz.

A mai tizenévesek egy rendkívül inger gazdag és gyorsan pergő világban nőttek fel, és szórakozásuk jelentős része olyan eszközökhöz kötődik (TV, DVD, MP3 lejátszó, internet, számítógép), ami a gyerektáborok többségében nem elérhető. Sok gyerek, aki év közben kollégiumban tanul, a vakáció idejére elszakad a barátaitól, vagy nagyon kötött napirendhez szokott, és nehezen találja fel magát a rászakadt szabadságban. A tanévkezdés körül pedig az új iskola, új osztálytársak vagy egyáltalán az iskolapadba való visszakényszerülés okoz rossz hangulatot. Az unatkozás sokszor azért telepedik rá ilyenkor a gyerekekre, mert tanulni, készülni még nem akarnak, de a hosszúra nyúló nyári idő örömeit sem tudják már önfeledten élvezni.

Az unalom állandósuló érzése lehet a serdülőkori depresszió tünete is, ezért fontos komolyan venni, jelzésként kezelni, ha egy kamasz semmiben nem leli örömét, nem találkozik a barátaival, naphosszat a szobájában fekszik.

 

Tinik a neten

2011 legjellemzőbb tendenciája az online megkeresések számának emelkedése. Míg 2010-ben összesen 59 chatbeszélgetést folytattunk honlapunkon keresztül (a szolgáltatás áprilisban indult), addig 2011-ben augusztus végéig már 295-öt. A chatelés a tizenévesek kedvelt kommunikációs formája, és még a telefonnál is nagyobb anonimitást biztosít. Könnyebb egy kínos kérdést feltenni vagy egy súlyos családi tabut megtörve segítséget kérni, ha még a hangunk is rejtve maradhat.

Nőtt a honlapunkon keresztül érkező levelek száma is. 2010-ben 709 levélben, 2011-ben augusztus 31-ig 1323 levélben érkezett segítségkérés.

 

Amikor úgy érzik, nincs kiút...

Ebben az évben fájdalmasan megnőtt az öngyilkossági gondolatokkal hozzánk fordulók megkereséseinek a száma. Míg 2010-ben az egész év alatt 72 beszélgetés témája volt az öngyilkosság, addig ez a szám 2011-ben az év első nyolc hónapjában 107. Sok tizenéves telefonál vagy keres meg minket egy akut krízis közepén vagy egy súlyos veszteség után vagy a serdülőkori depresszió tüneteivel küzdve. Ezekben a beszélgetésekben sokszor elhangzik a sóhaj: már arra is gondoltam, jobb lenne, nem élnem. Ezeket a segélykiáltásokat mindig komolyan kell venni, nem szabad elengedni a fülünk mellett vagy bagatellizálni. Nagyon sok öngyilkosságot elkövető fiatal figyelmezteti a környezetét arról, mire készül, de a családi, baráti körben sokszor süket fülekre talál, így az öngyilkossági gondolatokkal küzdő tinédzserek gyakran elszigetelődnek a környezetüktől. Jellemző érzésük, hogy nem értik meg őket, nem tudják megosztani a kínzó gondolataikat másokkal. Figyelmük beszűkül, a korábbi tevékenységeiktől elfordulnak; van, hogy szinte kizárólag a halál gondolatával foglalkoznak. Ilyenkor sokukban van igény rá, hogy valaki olyannal beszéljenek erről, aki komolyan veszi a szándékukat, aki hasonlóan érez, és nem lebeszélni akarja, hanem inkább bátorítja őket, esetleg segít is abban, hogy megtegyék, amire készülnek. A web könnyen ad erre lehetőséget, hiszen megannyi közösségi oldal, chatszoba és fórum van, ahol a hasonló gondokkal küzdő fiatalok egymásra találnak. Akit ilyenkor „beszippant" egy ilyen internetes közösség, nehezebben jut el segítő szakemberekhez. Esetükben különösen megnőhet az olyan alacsony küszöbű szolgáltatások szerepe, mint a lelki segélytelefonok, és az olyan honlapoké, ahol az öngyilkossági módszerekre vonatkozó tippek helyett valódi segítséget, konzultációs lehetőséget találnak.

 

 

A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány 1993-ban jött létre azzal a céllal, hogy a gyerekeknek, fiataloknak legyen közvetlen lehetősége segítséget kérni, problémáikat, gondolataikat megosztani. Mert a gyerekeket meg kell hallgatni! A Kék Vonal minden munkatársa és önkéntese azért dolgozik, hogy a gyerekek valódi odafigyelést, elfogadást, a bajban segítséget kapjanak. Törekszünk a széles körű, gyors, ingyenes és anonim elérhetőségre, ehhez felhasználjuk a technika lehetőségeit: a telefont és az internetet. Alapértékeink a bizalom, a felelősség, az együttműködés és természetesen a gyerekközpontúság. A gyerekközpontú felnőtt ismeri és elfogadja a gyereki jogokat, szükségleteket, az életkori sajátosságokat, és pozitívan viszonyul ezekhez, ismeri és tiszteletben tartja a gyerekek jogait és szükségleteit. Nem mehet el szó és tett nélkül a gyerekek fizikai, érzelmi bántalmazása, elhanyagolása, a szexuális visszaélések, a családon belüli vagy kortársak közötti erőszak mellett. Küzdünk azért, hogy a gyerekekkel kapcsolatba kerülő felnőttek minden esetben a gyerek mindenek felett való érdekét képviseljék, és az ENSZ definíciója, illetve a magyar gyermekvédelmi törvény szerinti gyermeki jogok minél teljesebben valósuljanak meg Magyarországon.

Az Európai Unió egységesen és díjmentesen hívható segélyszáma: 112. Az egyedüli olyan telefonszám, melynek révén bármelyik segélyszolgálatot el lehet érni az Európai Unió egész területén, és a gyermekek saját anyanyelvükön kaphatnak segítséget. A hívószám használatát azonban továbbra is hátráltatják a nyelvi akadályok. Többek között ez a probléma is szerepel abban a jelentésben, amelyet a belső piaci bizottság készített Sylvana Rapti (szociáldemokrata, görög) vezetésével. A dokumentum, amelyről február 10-én tartották az első egyeztetés, kitért még a válaszadási időre, a bejövő hívás pontos helymeghatározására, és arra, hogy a fogyatékkal élők hogyan használhatják a szolgáltatást.

Az elveszett gyermekek bejelentésére szolgáló egységes európai telefonszám: 116000