Bagdy Emőke a pszichológia tudományának egyik legkiemelkedőbb hazai alakja. Az elmúlt évtizedek során kutatásaival, publikációival és más szakmai munkájával nagyban hozzájárult a tudományterület fejlődéséhez. A gyógytornász diploma megszerzése után 1968-ban pszichológusi végzettséget szerzett, majd ezután az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben (OPNI) helyezkedett el, Mérei Ferenc tanítványaként. Azóta a klinikai pszichológia területén dolgozik, 1982-ben az elsők között volt, akik szakpszichológusi végzettséget szereztek. Emellett bölcsészdoktori (1972), pszichoterapeuta szakképesítéssel (2001) is rendelkezik, továbbá relaxációs, imaginációs, meditációs terápiák kiképző terapeutája, számos díj tulajdonosa. A klinikai pszichológiai képzés egyik létrehozója, mélyreható ismerője a párkapcsolati dinamikának, a pszichofitnessnek, a hivatásszemélyiség gondozásának és fejlesztésének, s nem utolsó sorban a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetének létrejötte is az ő nevéhez fűződik.
A klinikai pszichológia horizontja című kötet azonban nemcsak tisztelgés e rendkívüli életmű előtt, hanem lebilincselően érdekes összefoglalása a klinikai pszichológia tudományának. A könyv elején a kollégák személyes és sokszor megható köszöntését olvashatjuk, melyben a méltatás mellett képet kaphatunk Bagdy Emőke megnyerő személyiségéről és példátlan munkásságáról. Ezután a könyv 5 fejezetre bontva tartalmazza a klinikai pszichológiával kapcsolatos tanulmányokat.
Az első fejezetben megismerkedhetünk a klinikai pszichológia magyarországi helyzetével, az elmúlt évtizedekben lezajlott fejlődésével és nehézségeivel. Bagdy Emőke tanulmányában bemutatja a szakmatörténetet, és rávilágít arra, hogy miért fontos az élethosszig tanulás egy klinikai szakember szemszögéből. A pszichológia iránt érdeklődők számára lényeges információkra derül fény, többek között arra is kitér a szerző, hogy már az egyetemi képzés alatt (3+2 év) milyen területekkel kell megismerkednie annak a hallgatónak, aki később a klinikai szakképzést választja. Megtudhatjuk, hogy milyen hátrányai lehetnek a bolognai képzésnek a tudomány oktatásában, és milyen problémákkal szembesülhet (pl. a magánstúdiumok anyagi vonzata) egy frissen végzett pszichológus napjainkban. Bugán Antal írásában megismerkedhetünk a klinikai pszichológia nehézségeivel, és a küzdelemmel e tudományágnak a magyar egészségügyben történő elismeréséért. A tanulmány egy laikus számára is izgalmas szakmapolitikai kérdéseket feszeget. Az első blokk nem felejtkezik meg az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetről (OPNI) sem, melyet 2007-ben felszámoltak. A fejezet azon felül, hogy bemutatja a mai magyar pszichológia helyzetét, hangot ad azoknak a problémáknak, amelyek megoldásáért a szakma jeles képviselői olyan sokat tettek, és tesznek ma is.
A könyv második fejezete a Pszichodiagnosztika címet kapta. Ebben olyan tanulmányokat olvashatunk, amelyek sorra veszik a különböző diagnosztikai eszközöket és ezek felhasználási lehetőségeit. Minden érdeklődő megtalálja azt a témát, amely a legközelebb áll hozzá. Szó esik a gyermeki fejlődést mérő módszerekről, a kapcsolati diagnosztikáról, Pataky Ilona tanulmánya pedig az igazságügyi diagnosztikáról ad átfogó képet. Bemutatja, milyen embert formáló feladat szakértőnek lenni, feltárni milyen folyamatok vezetnek egy adott eseményhez – például egy bűncselekményhez vagy akár egy polgári per tárgyához. Az olvasó megtudhatja, miben különbözik az igazságügyi szakértő munkája a klinikai szakpszichológusétól, milyen diagnosztikai eszközöket használ, és melyek a fejlődési irányok. Egy pszichológushallgató számára külön értékes Pataky Ilona tanulmánya, mivel az egyetemi képzésben kisebb hangsúly helyeznek az igazságügyi pszichológiai ismeretekre, így sok új információval gazdagodhat az olvasó.
A harmadik fejezetben mélyebben ismerkedhetünk meg a klinikai tanácsadással. A tanulmányok tárgyalják a tanácsadás és a terápia fogalmát, funkcióit és jellegzetességeit. A pszichológia tanácsadásnak azt a folyamatot tekinti, amikor a szakember egy adott döntési helyzetben nyújt segítséget a kliensnek, személyes kompetenciáit erősíti meg. A terápia a patológiára fókuszál, célja a személyiség integrációja, ezért hosszabb folyamat, mint a tanácsadás. Talán Wiegersma modellje segít leginkább megérteni, hogy mi a különbség a tanácsadás és a terápia között. A modell szerint a segítségnyújtásnak 5 szintje van, amely piramisszerűen ábrázolható. Az elmélet definiálja a különböző tanácsadási formák szakmai határait és módszereit. Az első szint az információszolgáltatás, amelyben az egyén bizonytalan döntéshelyzetben van, ahol reális választási lehetőségei vannak, a szakember pedig ezekről és a következményekről ad információt. A második szinten (konzultáció) már bonyolultabb a döntési helyzet, mivel itt az alternatívák már többször ellentmondásosak, és a probléma megoldása is segítséget igényel. A harmadik szint abban különbözik az első kettőtől, hogy itt a kliens már komolyabb belső konfliktussal rendelkezik, előfordulnak irreális vágyak, nem megfelelő motiváció, egyéni feszültségek.
A piramis e fokán van szükség a klasszikus tanácsadási feladatokra. A negyedik szint a fokális tanácsadás, amelyben már több problémával kell szembenézni a segítséget kérő egyénnek, itt szükség van az alapproblémán túl más lehetséges feszültséggel is foglalkozni. Végül az ötödik szint a klasszikus pszichoterápia. Itt már komoly egyéni integrációhiány áll fenn, gyakran találkozhat a szakember pszichés vagy organikus patológiával. Wiegersma modelljének bemutatása azért fontos, mert jól összefoglalja a tanácsadói munka milyenségét, világossá teszi a szakmai kompetenciahatárokat. A fejezet elősegíti a pszichológia és azon belül is a gyakorlati munka jobb megértését, hiszen sokak számára ma sem világos, mivel foglalkozik például a tanácsadói szakpszichológus vagy éppen a pszichoterapeuta – éppen emiatt találkozhat a segítségre szoruló egyén olyan „álpszichológussal", aki segítségnyújtás helyett csorbítja a szakma hírnevét és eredményességét.
A negyedik fejezet kifejezetten a pszichoterápiás módszerekkel foglalkozik, többek között megismerhetjük az autogén tréning gyakorlatát, a hipnózis alkalmazási lehetőségeit, az evészavarok során használt eszközöket, vagy akár az online szexfüggőség kezelését. Habár a fejezetben szereplő tanulmányok megértése nagyrészt valamilyen mértékű szakmai előképzettséget igényel, de a pszichológia iránt érdeklődők számára is hasznos ismereteket nyújthat a terápiás módszerek jobb megértéséhez. Hoyer Mária tanulmánya az online szexfüggőségen keresztülvilágít rá arra a tényre, hogy egy viselkedéshez kapcsolódó függőség is válhat patológiássá. A napjainkban is zajló technikai forradalom következtében megnőtt az internettel kapcsolatos kutatások száma. Főleg gyermekes szülők körében ismert, hogy milyen hátrányai lehetnek a gyermek fejlődésé során a nem kontrollált internethasználatnak, de nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy felnőttek körében is komoly problémákat okozhat. A tanulmány amellett, hogy bemutatja az online szexfüggőséget és a kezelési lehetőségeket, azáltal válik rendkívül érdekessé, hogy két eset leírását is tartalmazza. Az ilyen jellegű esetleírások segítenek abban, hogy az olvasó jobban megértse egy adott probléma jellegét, a háttérben zajló folyamatokat és a lehetséges okokat.
Az ötödik – és egyben befejező – fejezet több klinikai és egészségpszichológiai kutatással ismerteti meg az olvasót. Demetrovics Zsolt tanulmányában, Hoyer Máriához hasonlóan kiemeli, hogy a pszichoaktív szerekkel kapcsolatos függőség mellett a viselkedéses addikciók kevés figyelmet kapnak. Kopp Mária arra keresi a választ, hogy megvásárolható-e a boldogság, míg Rigó Adrien tanulmányának fontos megállapítása, hogy a szomatikus betegségeket nagyrészt nem lehet szétválasztani a pszichológiai zavaroktól. A tanulmány olyan kérdésekre próbál választ adni, mint hogy van-e ok-okozati összefüggés a krónikus testi betegség és a lelki problémák között, hogy mennyiben különbözik a betegség során keletkezett zavar az önmagában megjelenőtől, s van-e különbség a kezelési módszerek között attól függően, hogy a pszichés zavar mellé társul-e szomatikus betegség vagy sem.
A könyv szerkesztőinek nem titkolt célja volt, hogy a klinikai és egészségpszichológia területén dolgozó szakemberek és az egyetemi hallgatók számára olyan alapművet hozzon létre, amely átfogó ismereteket nyújt a klinikai pszichológia történetéről és mai helyzetéről, a diagnosztikai és terápiás módszerekről, a tudományos hátteret biztosító kutatásokról, emellett pedig méltó módon tisztelegjen Bagdy Emőke előtt. A kötet e célokat teljesíti, s ezeken túl a laikus, pszichológia iránt érdeklődők számára is hasznos ismereteket közvetít, erősítve ezzel a pszichológia társadalmi elfogadását és megbecsülését.
Nagyon boldog születésnapot és hosszú, eredményes munkát kíván Bagdy Emőkének a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület!