Érdemi kisebbségi politikát csak akkor lehet alkalmazni, ha a kormányzó erők tisztában vannak a cigányság mai helyzetével. Az EU-tagállamokban elég nagy különbségeket tapasztalhatunk a roma kisebbség számában. Magyarországon, Szlovákiában, Romániában és Bulgáriában például az össznépesség 5-8%-a tekinthető roma származásúnak, míg vannak olyan államok (pl. Luxemburg, Málta, Ciprus stb.), ahol ez az arány 0,5% -nál is kevesebb. A súlyos egzisztenciális problémákat tovább súlyosbítja, hogy a roma népességen maga is heterogén: hazánkban például beszélhetünk lovári, beás, oláh vagy éppen romungró cigány csoportokról, akik nemcsak nyelvhasználatukban, hanem kulturális és szocializációs területen is különböznek egymástól. A romák nap mint nap megélik a szegénység és a szociális kirekesztés nehézségeit, kénytelenek szembenézni a mélyen gyökerező előítéletek, a diszkrimináció és a rasszizmus terjedésével.
A romákat érő depriváció már a korai években megmutatkozik: hazánkban a kisgyermekeknek csupán 42%-a jár óvodába – e körben kiemelten alacsony a 3-5 évesek aránya - emiatt nem alakulnak ki a korai szociális kapcsolatok, - nem szűnnek meg az esetleges nyelvi korlátok -, melyek elősegíthetnék a jobb iskolai előmenetelt és beilleszkedést, kölcsönös elfogadást. A 3 éves kori kötelező óvodáztatás ezt a problémát csak akkor lesz képes kezelni, ha az óvodai dolgozók megfelelő felkészítést és támogatást kapnak, a szülők pedig aktív részt vállalhatnak az óvoda életében. Az iskolába kerülés után a roma gyerekek közül sokan többször ismételnek osztályt, kevesen végeznek középfokú intézményekben, sokan lemorzsolódnak, a felnőtt roma népességnek 80%-a 8 osztályos végzettséggel rendelkezik.
A negatív tendenciára ráerősítenek a szegregált iskolák és osztályok, melyek tovább mélyítik a többségségi és a roma népesség közötti szakadékot. Ezek az indokolatlan elkülönítések a tehetetlenség bizonyítékai, és nem járnak semmilyen pozitív eredménnyel. A lányok helyzete azonban még a fiúkénál is rosszabb: a kulturális hagyományok miatt már korán gyermeket vállalnak, nem ritka, hogy 12-14 évesen szülőkké válnak a még serdülő lányok, emiatt kimaradnak az iskolából.
Az oktatásban jelentkező problémák és a romák tradicionális munkahelyeinek megszűnése az utóbbi 2 évtizedben magas munkanélküliséget eredményezett a cigányság körében. Hazánkban a roma népesség kb. 40%-ának van bejelentett munkahelye, a nők helyzete ebben az esetben is rosszabb a férfiakénál. Ezek a munkák általában rosszul fizető, fizikai jellegű tevékenységek, melyek az egészségre és az életkörülményekre is káros hatással vannak.
Az előbb említett problémákból következik, hogy a roma népesség általánosságban rosszabb egészségügyi állapottal rendelkezik, az átlagéletkor alacsonynak mondható, sok gyermek kisebb súllyal és gyenge immunrendszerrel születik. A sokszor rosszul megközelíthető, izolált településeken, vagy településrészeken élő emberek rossz otthoni körülmények között élnek; elfogadhatatlanok a lakhatási feltételek, nincs tiszta víz, kialakított csatornarendszer, rossz, vagy nincs közlekedés, nincsenek meg a sport, a rekreáció vagy a kulturális programok adta lehetőségek, az egészségügyi, szociális ellátás is csak korlátozottan és alacsony színvonalon elérhető egyre inkább.
Az oktatásban, foglalkoztatásban és egészségügyben jelentkező problémák egymást erősítve felerősítik a roma népesség társadalmi kirekesztettségét, ez tovább növeli az elutasítást, előítéletességet, ellenségességet. A többségi társadalom pedig vagy nem akar, vagy nem tud érdemben tenni a negatív folyamatok ellen. A jelentés kiemeli Magyarországot: itthon a diszkrimináció szintje rendkívül súlyos, társadalmunk nagyobb része gondolja például úgy, hogy a cigányság a génjeiben hordozza a bűnözési hajlamot. A diszkrimináció és a rasszizmus azonban csak azt eredményezi, hogy a romák helyzete egyre nehezebbé válik mind az oktatás, mind a munkavállalás területén.
A kormányzó erők elvben lefektették már a kisebbségi politika elveit, azonban a gyakorlatban ez kevéssé valósul meg. A jelentés összefoglalja azokat a teendőket, melyek elősegíthetnék a roma népesség integrációját: a legfontosabb teendő megerősíteni a cigányság helyét a társadalmi és a nemzeti életben, megszüntetve ezzel az izoláltságot, ezen felül reagálni a speciális szükségletekre is. Olyan komprehenzív és multidimenzionális stratégiára van szükség, mely esélyt ad a megfelelő, integrált oktatásra és későbbi elhelyezkedésre, megteremti a sport és a rekreáció lehetőségeit, megszünteti a kisebbségi diszkriminációt, elősegíti a szegregált telepek felszámolását és az életkörülmények javulását, természetesen a roma népességet is bevonva a cselekvési folyamatba.
A jelentés teljes szövege itt érhető el