Ideológiai alapok

A „cigánybűnözés” terminológia a XIX-XX. századi fajelmélet terjedésével alakult ki Alfred Dillmann munkássága nyomán.(1905, Zigeunerbuch). Dillmann 3350 „cigánybűnözőről” adott ki fényképet és rövid jellemzést. 1925-ben már 14.000 roma és szinti személyes adatait adja közre. A terminológia kialakulása másrészről Lombroso tanainak rasszista értelmezéséhez és kiterjesztéséhez kötődik, aki örökletes „bűnözői hajlam”-ról és típusokról írt. Így érintkezhetett a Gobineau elindította - rasszista fajelmélettel, amely alsó és felsőbbrendűekre osztotta a népeket. Ez vezetett a hitlerista, totális náci állam rendelkezéseihez, a nürnbergi faji törvények végrehajtó rendelkezései a zsidókhoz és a feketékhez hasonlóan a cigányokat is másodrangú – „fajidegen” – csoportnak minősítették.

Következmények

1938-ban Robert Ritter (A náci Fajhigieniai Kutatóintézet vezetője) irányításával Dillmann kartotékjaira támaszkodva tervezet készült Heydrich részére: „A cigánykérdés végső megoldása faji szempontból” címmel - ekkor már 33.524 személyről rendelkeztek kartotékkal, a németországi cigány népesség 90%-át lefedve.  Ritterék kialakítják a rendőrségen belül a „Birodalmi Központot a Cigány Elemek Leküzdésére” és ők készítették el, és a bűnügyi rendőrség kivitelezte a Roma Holocaust, a Pharrajimos különböző lépéseit: a gettóba zárást, az internálásokat, deportálásokat a megszállt keleti területeken, a faji alapú sterilizációt, a megsemmisítő táborokba hurcolást. Ők készítették elő Himmler Auschwitz-parancsát (1942. december 16.), amely ugyanazt jelentette a romák számára, amit a Wannsee-i konferencia a zsidók számára: a fizikai megsemmisítéshez vezető utat. A tömeges kivégzések és a megsemmisítő táborok már az SS „ügykörében” voltak. A „végeredmény” félmilliónyi meggyilkolt cigány.

Tovább a teljes cikkre (hvg.hu)

foto:sxc.hu