Varga- Hegyi Eszterrel, az Otthon intézményvezetőjével beszélgettem az otthonba kerülés lehetőségeiről, az anyaotthon módszertanáról és a nagybetűs életbe való visszakerülés nehézségeiről.
Honnan és hogyan kerülnek hozzátok a várandós anyák?
Családok átmeneti otthonaként működünk, de alapvetően egyszülős családokat fogadunk, főképp a szülés környékén krízisbe került várandósokat, anyákat és gyermekeiket. Főleg budapesti intézményekből keresnek meg minket a védőnők, szociális munkások, amikor a szülést követően a kismama nevelni szeretné ugyan gyermekét, de nem tud vele átmenetileg hova költözni. Az anyaotthon célja, hogy a gyerekek az édesanyjuk mellett maradhassanak, és a lehetőségekhez képest nyugodt életet biztosíthassunk a közös jövőjükhöz. Nehézséget jelent, hogy ez az életszakasz nem igazán alkalmas az egzisztencia megteremtésére, mert az anyák gyesen, gyeden vannak és az egész pici babák mellett nagyon nehéz munkát keresni, olyan munkát elvállalni, ami annyi jövedelmet jelenthetne, hogy később albérletbe vagy esetleg egy saját külön lakásba költözhessenek, és sajnos a kisgyerekes nők, különösen, ha még képzetlenek, egyedülállók is, kevés eséllyel indulnak.
Hogyan segítitek a nehéz helyzetből hozzátok került anyákat?
Sokféle élethelyzettel találkozunk a munkánk során, kerülnek hozzánk bántalmazott anyák, terhességüket titkolók, akiknek közvetlen környezete nem fogadja el, vagy éppen nem támogatja a terhességet, és olyanok is, akik nem tudnak hova fordulni segítségért. Többféle módszert alkalmazunk, hogy megfelelően segíthessük őket. Minden családdal családgondozó dolgozik, aki az ügyintézésben segít, és praktikus, valamint lelki támogatást is nyújt nekik, szükség szerint. Vannak nem személyhez rendelt gondozóink, akik adott időszakban, amikor itt szolgálatot teljesítenek, minden anyának a rendelkezésére állnak, ők inkább életviteli, gyermeknevelési, gyakorlati segítséget tudnak nyújtani. Pszichológusunk heti öt órában áll az anyák rendelkezésére, ami nagyon kevés, de ennek kiküszöbölésére megalakítottunk egy önismereti csoportot, amin egyszerre több anyuka is részt tud venni csoportmunkában. Egy önkéntesünk, aki integrált pszichológiát végzett, szintén vezet segítő beszélgetéseket. Az egyik gondozónőnk teológia szakon végzett, ő lelki gondozást szokott kiegészítésképp végezni. Tehát több oldalról tudjuk az anyákat támogatni. Ezeken felül, van egy életvezetési képzésünk, aminek a moduljait úgy próbáljuk felépíteni, hogy a mindennapi életvitelre illetve az anyaságra készítse fel a bentlakókat.
Előfordul, hogy az ellátásba vett anyák lemondanak gyermekeikről, ilyenkor mi a teendőtök, lehetőségetek?
Évente egy-egy esetben előfordul, hogy kénytelenek vagyunk elszakítani a gyermeket a szülőtől, amennyiben az itteni ellátás ideje alatt azt tapasztaljuk, hogy az anya súlyosan veszélyezteti csecsemőjét. A 6 és fél éves működésünk alatt csak néhányszor fordult elő, hogy az anya a gyerekét az ellátás ideje alatt ténylegesen elhagyta, lemondott róla. Ennél viszonylag gyakrabban történik meg, amit a statisztikánk nem ad vissza – hiszen a gyermek nem kerül az ellátásunkba - , hogy a várandós anyuka dönt úgy, hogy a szülés után örökbe adja a babát. Ebben az esetben a Gólyahír Egyesülettel vesszük fel a kapcsolatot, és ők segítik elő az örökbeadást. Egy speciális eset, ha az anya az ellátás ideje alatt eltűnik. Ekkor maximum egy napot várunk és megpróbáljuk a tartózkodási helyét felderíteni. Már a felvételi beszélgetésen feltérképezzük a természetes támogató rendszert, családtagokat, barátokat, ismerősöket, hogy kikre számíthat a szülő és a gyermek, ha valamilyen baj történik, ennek segítségével igyekszünk minél hamarabb elérni az anyához.
Amennyiben az örökbefogadást fontolgatja az anya várandósan, vagy már gyerekkel, annak mi a módja?
Először mindig a családgondozóval beszélik át a helyzetet, hogy mennyire megfontolt a döntés, tényleg ezt akarja-e az anya, biztosan nincs-e segítséggel más megoldás, illetve abban mindig erősítjük, hogy még a szülés után is meggondolhatja magát. Utána találkozik az anya a Gólyahír képviselőjével, többszöri beszélgetést követően pedig megismerkedhet az örökbe fogadni szándékozóval is. A Gólyahírnél, úgy tudom – sorrendiség érvényesül, vagyis az első három család közül választják ki azt a párt, akik az örökbe adni szándékozónak az elképzelésével megegyeznek.
Kevesen vannak az anyák között, akik ezt a döntést a többiek előtt is nyíltan fel tudják vállalni. Mivel itt azért a legtöbb anyuka a nehéz helyzete ellenére is egyfajta büszkeséggel vállalja a gyereket, így nehezen fogadják el, ha a másik lemond a csecsemőről, hiába vezeti az örökbeadás során a jó szándék, a józan megfontolás.
A titkolt terheseket hogy segítitek? Milyen módszerekkel dolgoztok, hogy vállalható, vállalt terhesség legyen az esetekből?
Most is van egy anyukánk, aki prostituált volt, futtatták és bántalmazták. Szerette volna megszülni és felnevelni a gyereket. A mai napig titkolja a tartózkodási helyét, mert nagyon fél, hogy a futtatói ráakadnak, és akkor esetleg kényszerrel újra ráveszik a prostitúcióra, illetve akkor biztos nem tudná a gyermekét nevelni. Őt a szülei támogatják, de mivel a szülők lakhelyét ismerik a lány futtatói, oda nem mehetnek a kicsivel. Valószínűleg egy teljesen új életet kell majd felépítenie. A további nagy probléma, hogy azt se tudja ki a gyerek apja ténylegesen, mert egyik klienstől lett a baba, de nem tudja melyiktől. Az elfogadásért izgultunk, de szerencsére maximálisan odafordult, elfogadta a kisbabát. Alakulhatott volna másképp is, ezért jó, hogy pszichológus is segít neki és nekünk is, így több féle módon tudjuk megközelíteni ezeket a nehéz élethelyzeteket.
Milyen anyák fordulnak meg az otthonban?
Nálunk fiatal anyák vannak. Az elmúlt években 22-23 volt az átlagéletkor. 18 évesnél idősebbnek kell lenni, nagykorúnak ahhoz, hogy ide bekerülhessenek. Néha van egy-egy idősebb anyuka, aki hasonló krízishelyzetbe kerül, mint a többiek, de előfordulnak testvérek is. Egy évig maradhatnak ellátásban, ami szükség szerint fél évvel meghosszabbítható, de kevesen vannak, akik a másfél évet kihasználják. Az utóbbi időszakban nagyon sok várandós költözött be, talán a gazdasági krízis hatására is. Ez egy érdekes változás. Eddig a várandósokat el tudtuk helyezni egy nagyobb szobában, most viszont át kellett gondolni a férőhelyeinket, és ki kellett még egy terhes szobát jelölni. Ez hosszabb távon azért nehéz, mert úgy kell kalkulálnunk a férőhelyekkel, hogy a szülést követően a babákkal együtt is el tudjuk helyezni őket. Másik nagy probléma, hogy a várandósok általában semmilyen jövedelemmel nem rendelkeznek. Nem dolgoztak, vagy ha dolgoztak, akkor feketén, ahogy nő a pocak, megszűnik a munkahely, és ott maradnak pénz nélkül, főleg, ha nincs egy támogató párkapcsolatuk, vagy család mögöttük. Most úgy oldjuk meg az ellátásukat, hogy alapanyagokat kapnak, és az ételt maguknak kell elkészíteni. Így adott a lehetőség, hogy egészségesen táplálkozzanak, de mégsem készételt kapnak, mint egy szállodában. A családok alapvetően önellátók: ők végzik a házimunkát, a gyermek ellátása is az anya feladata, felelőssége – mi csak a szükséges mértékű segítséget nyújtjuk mindehhez.
Van fogyatékos, koraszülött, kissúlyú a gyermekek között?
Pici csecsemőkorban még nem lehet minden fogyatékosságot egyértelműen látni. Van, aki korai fejlesztésre szorul, az egyik gondozónk gyógytornász is egyben, ő a kicsiket szokta tornáztatni. Szerintem picit gyakrabban fordulnak elő kisebb lemaradások, mint az átlagpopulációban. Nyilván ezek is a megfelelő otthoni minták hiányára, gondozatlan terhességre, a nem várt gyerekre vezethetők vissza, de ezeket a kisebb hiányosságokat ellensúlyozni tudjuk. Ha nagyobb rendellenességet észlelünk, akkor a Dévény Anna Alapítványhoz fordulunk, akik ilyen esetekben ingyen elvállalják a fejlesztést. Ez egy remek lehetőség, de néha mégis nehéz az anyát rávenni, hogy rendszeresen járjon a foglalkozásokra, mert anyagilag az utazás is terhet jelent neki, meg akadnak, akiknek kihívást jelent a rendszeres teendő, kötelezettség és a kifogásokat keresik, holott a gyerek jól felfogott érdeke lenne ez a fejlesztés. Ami sokat segít még, hogy a gondozónők rendelkezésre állnak, és ha kell, akkor tízszer megmutatják, hogy hogyan kell a babát fürdetni, gondozni. Megfelelő szülői minta, megfelelő élettapasztalat nélkül, szocializációs hiányosságokkal ezek a lányok sokkal nehezebben állnák meg a helyüket a családban anyaként, itt viszont olyan intenzív segítséget kapnak, ami egyben esélyt is jelent nekik, hogy később is maguk nevelhessék a gyermeküket, hiszen ezek a készségek, ismeretek tanulandók és tanulhatók.
Hova tudjátok kigondozni a fiatal lányokat? Többnyire van támogató párkapcsolat vagy a nagyszülőkkel, tágabb családdal kapcsolat?
Az előbbi kettőben szoktunk általában gondolkodni. Ha rendezhető a párkapcsolat, akkor abban próbáljuk meg támogatni, ha a nagyszülőkkel való viszonyt kell segíteni, akkor abban, mert a saját egzisztencia megteremtésére nem igazán kedvező ez az időszak. Azért van olyanra is példa, amikor sikerül a munkavállalás a bölcsőde mellett, és sikerül egy albérletet is találni, de ez egyedül nagyon nehezen fenntartható. Volt olyanra is példa, hogy két anyuka ment ki egy albérletbe és így megoszlottak az anyagi terhek, a gyerekfelügyelet és a napi élet szervezésének terhei is. A legrosszabb eset, amit egyelőre még megenged a rendszer, ha nagyon nem sikerül sehova se kigondozni az anyát, de alkalmas a gyermek gondozására, nevelésére, akkor találunk neki egy másik családok átmeneti otthonát, és ahogy a gyerek életkora halad előre egyre nagyobb az anya esélye, hogy találjon magának valamilyen munkát és megteremthesse a lakhatást. De a munkavállalás nem csak a baba miatt nehéz kérdés, hanem sokszor, mielőtt az anyák szülnének egyáltalán nem rendelkeztek semmilyen munkatapasztalattal, sokuknak a rendszeresség, szabálykövetés is hiányzott az életéből. Ezt mi az otthonban egy kötött napirenddel készítjük elő, amiről azt gondoljuk, hogy később a munkavállalást nagyban elősegítheti és megkönnyítheti. Ezen kívül több alkalommal sikerült forrást teremtenünk kihelyezett OKJ-s képzések megszervezésére, amit álláskeresési tréninggel is kiegészítettünk.
Interjút készítette: Kovács Szilvia
Szerkesztette: Kertész Anna
Jelenleg Magyarországon a lakhatási nehézségekkel küzdő családok számára a gyermekvédelem az alap- és szakellátás keretén belül biztosít olyan ellátási formákat, ahol a családok együtt lehetnek. Az alapellátás keretén belül közel 100 - állami, civil ill. egyházi fenntartású - családok átmeneti otthona biztosít lakhatást, míg a szakellátásba került kisgyermekeket fogadó otthonokban - az anya-gyermek kapcsolat jelentősége miatt - anyás férőhelyeket biztosítanak az intézmények.