Az alábbi írás célja, hogy bemutassuk a fiatalok véleményét, gondolatait az aktív társadalmi szerepvállalásról, különös tekintettel az ifjúság részvételére, mely egyúttal képet ad a jövő nemzedékének politikai, közösségi, társadalmi ügyekhez való viszonyulásáról.

A téma kétséget kizáróan aktuális a 21. században, a korábbi évszázadokban nem is nagyon merült fel a szükségessége, lehetősége ennek, csak az elmúlt évtizedekben kapott hangsúlyt a gyerekek és fiatalok véleménye, részvétele a közélet és a magánélet kérdéseiben. A kérdés jelentőségére hívja fel többek között a figyelmet az Európai Unió Lisszaboni stratégiája, melynek egyik kiemelt célkitűzése az aktív állampolgárságra nevelés. Ezzel összefüggésben az Európa Tanács 1997-ben prioritásként fogalmazta meg a demokratikus állampolgárságra nevelést, majd 2004-ben hirdették meg „A Demokratikus Állampolgárságra Képzés Európai Éve” című programot. Célja egyrészt a fiatalok felkészítése aktív, felelősségteljes életre és részvételre, az ehhez szükséges attitűdök elsajátítására, a közösség érdekeinek felismerésére és a demokratikus jogok megismerésére, másodsorban a demokratikus társadalomban való szerepvállalás fontosságának tudatosítása.

2011-ben az ifjúság képviseleti demokráciában betöltött szerepe újra hangot kapott a Strukturált Párbeszéd keretén belül. A Strukturált Párbeszéd fiatalok és döntéshozók párbeszéde, melyet az Európai Bizottság és az Európai Ifjúsági Fórum kezdeményezése hívott életre 2010-ben. A folyamat lényege a következésképp foglalható össze: a szakemberek, döntéshozók, politikusok felvázolják azokat az ifjúságot érintő legnagyobb kihívásokat, melyekkel az EU tagországainak meg kell küzdeniük. A felmerülő problémákra szolgálható lehetséges megoldások, javaslatok kialakításába, valamint a döntési mechanizmusokba az érintett célcsoport tagjait is bevonják. A jelenlegi trió-elnökség – Lengyelország, Dánia, Ciprus – átfogó témája a fiatalok demokratikus életben való részvételének növelése, a kreativitás és innováció jegyében.

A Demokratikus Ifjúságért Alapítvány immár 2. éve kapcsolódik, a Strukturált Párbeszédhez a Szólj bele! programjával, amely első ízben 2010 őszén indult útjára azzal a céllal, hogy lehetőséget nyújtson a fiataloknak arra, hogy beleszólhassanak az ifjúságpolitika alakulásába, jelen írás keretében pedig arra, hogy elmondhassák mi a véleményük korosztályuk társadalmi életben betöltött szerepéről, aktivitásáról.

A tanulmány első része egy általános állapotleírás az ifjúság részvételéről, ezt követi az oktatási rendszer szerepe az állampolgárságra nevelésben, majd a képviseleti demokráciában való részvétel lehetséges formái, végül az aktivitás növelésének céljából a megszólított fiatalok által javasolt cselekvési prioritások.

A program során alkalmazott módszerek:

• konzultációs napok (megfigyelői tapasztalatgyűjtés a disputa módszerére épülve, mini kérdőívvel kiegészítve)
• fókuszcsoportos interjú
• online kérdőív

A konzultációs napok vizsgálati csoportját 14-25 év közötti középiskolás, szakközépiskolás, egyetemista fiatalok adták, így 2011 októbere és 2012 márciusa között az ország 25 különböző pontjain –az ország minden régiójában– került sor a fiatalok és döntéshozók párbeszédére. A fókuszcsoportos interjú és online kérdőív során közel 281 gimnazistát és felsőfokú tanulmányokat folytató diákot, illetve fiatal munkavállalót kérdeztünk meg. Jelen cikk az így született véleményekre, elgondolásokra épül.

 

Helyzetkép az ifjúság részvételről - demokratikus deficit

Kiindulópontunk egy általános megállapítás, az úgynevezett „demokratikus deficit”, azaz a politikai, társadalmi és közéletben való részvételi hajlandóság csökkenése az ifjúsági korosztály körében – Magyarországon és Európa szerte egyaránt. A jelenség hátterében több ok áll. A fiatalok napjainkban számos kihívással szembesülnek, mint például a családalapítás, az önálló egzisztencia megteremtése, az ezt veszélyeztető munkanélküliség problémája, az ezzel járó szegénység. Egyes szakértők - például Pierre Garrone - szerint ezért– a közügyektől való távolmaradás okát tulajdonképpen az életciklus sajátosságaival is magyarázhatjuk. Korábbi kutatások is alátámasztják, hogy a fiatalok politikai részvétele, aktivitása az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent (Bauer – Szabó 2004).

Az ábra 27 tagországra vetítve tartalmazza a 15-30 éves korosztályra vonatkozó statisztikát.[2] Az EU27 átlag 4,9%, Magyarország esetében 3,2%, mely az egyik legalacsonyabb részvételnek számít az uniós országok között.

 

 

 

 

 

 

 

Az eredményeket tekintve egy kiemelten fontos tényező sem kerülte el a kutatók figyelmét: a fiatalok önállósodásának kezdete kitolódott az oktatási rendszerben eltöltött idő megnövekedése miatt. Ez értelemszerűen maga után vonja a szülőkről való leválás folyamatának meghosszabbodását. Ifjúságkutatók általában három dimenzióban szokták vizsgálni a fiatalok politikai részvételét: intézményes politikai bevonódás – pl. szavazásokon való részvétel; tiltakozások – pl. demonstráció; civil elkötelezettség – pl. közösségi részvétel, önkéntes munka (Forbrig 2005). A konzultációk során a felsorolt példák közül a szavazásokon való részvétellel és az önkéntességgel foglalkoztunk részletesebben, amit a későbbiekben tárgyalunk. Érdekesség, hogy a facebook, mint a közösségi részvétel új formája, vitát generált a résztvevő fiatalok között.

Felvázoljuk az alacsony részvétel azon lehetséges okait, melyek a konzultációk során megkérdezett fiatalok álláspontját tükrözik:

• az ifjúság körében egyre gyakoribbá váló érdektelenség, bizalmatlanság
• tájékozatlanság a politikai élet eseményeiről – akár hazai, akár EU-s szinten, amelynek egyenes következménye a közélettől való távolmaradás
• a fiatalokat érintő döntések eredményeiről szóló visszacsatolás hiánya

Érdektelenség, bizalmatlanság

Az érdektelenség, bizalmatlanság problémáját a fókuszcsoportos interjú során kardinális problémaként említették, ami nem csupán a részvétel csökkenését vonja maga után, hanem a társadalom előrehaladását is gátolja, „a társadalom széthúzódik, szétesik csoportokra, és ez jelen van a politikában, ifjúságban, városban, falun, mindenhol.” – mondták a fiatalok.

A konzultációs napon megkérdezett fiatalok, nem jelentős többséggel ugyan, de nemmel válaszoltak arra a kérdésre, hogy szerintük korosztályuk érdeklődik-e a közügyek iránt. Az ifjúság túlnyomó többsége szerint ennek két oka van:

• a politikusok nem veszik komolyan a fiatalokat, nincs lehetőségük beleszólni a közügyek alakulásába. Jól tükrözi ezt az online kérdőív eredménye is. A válaszadók mindössze 12,5 %-a ítélte úgy, hogy az országos politikusokat érdekli az ifjúság véleménye, míg 87,5 % nemmel válaszolt. Arra a kérdésre, hogy „Szerinted van-e lehetőségük a fiataloknak beleszólni az országos közügyekbe?” 88,9% válaszolt nemmel.
• A másik ok az egyén és közösség viszonyában keresendő, amely a fiatalok szerint az érdektelenség gyökere, „A probléma ott kezdődik, hogy az egyének a közösségek elé helyezik magukat.” Az önös érdek élvez elsőbbséget, sokan a „de nekem ez miért jó” kérdést teszik fel, ha valamibe be akarják vonni akár a fiatalokat, akár az idősebb generációt. A változás érdekében a hangsúlyt a szemléletformálásra helyezték a megkérdezett fiatalok.

Mennyire érdekli az országos politikusokat a fiatalok véleménye?

	Gyakoriság	Százalék	Érvényes százalék	Összesített százalék
Érvényes 1 nagyon érdekli                  2 érdekli                  3 inkább nem érdekli                  4 egyáltalán nem                  Összes Hiányzó 9 nem tudom Összes	8 2 100 138 272 9 281	2,8 9,3 35,6 49,1 96, 8 3,2 100,0	2,9 9,6 36,8 50,7 100,0	2,9 12,5 49,3 100,0

Tájékozatlanság

A fiatalok több alkalommal vallották azt, hogy nem kellőképp tájékozottak az aktuális társadalmi, gazdasági, politikai ügyeket illetően, mert nem érzik magukhoz közel a témát. Emellett jelentős azoknak a diákoknak a száma, akik úgy gondolják, hogy az állampolgár azzal, hogy például szavazásra jogosult, nem teheti meg, hogy informálatlanságra hivatkozva nem megy el szavazni, mert felelős a saját és az ország jövőjéért.

A tájékoztatásban a média és az internetes portálok szerepét emelték ki a fiatalok. Az online kérdőívet kitöltők szerint a weboldalak, fórumok az olyan fiatalokat célozzák meg, akik már valamilyen szinten részei a rendszernek, és felnőtt, intézményes nyelven beszélnek. Ezzel nehéz új fiatalokat megszólítani. További gond a megkérdezettek szerint, hogy a média szélsőségesen informál. „A probléma az, hogy az emberek többsége nem tájékozódik alaposan, megnézik a híradót és azt hiszik, hogy informálva vannak. Pedig a híradóban a bűncselekményeken és a tragédiákon van a hangsúly.” Holott az egyre nagyobb teret hódító médiumoknak és az elektronikus portáloknak az lenne a célja, hogy az emberek minél szélesebb körét vonja be a véleményformálási és a döntéshozatalai folyamatokba.

Ugyanakkor az egyéni felelősséget is hangsúlyozták. „Igenis utána lehet nézni a dolgoknak, a 21. században élünk.” A televíziós híradók, a nyomtatott sajtó és az internetes portálok mindenki számára rendelkezésre állnak, mely csatornákat, ha megfelelően használják a fiatalok, alkalmas politikai ismeretek elsajátítására, politikai attitűd formálására, és segíthet eligazodni nekik a politikában.

 

Visszacsatolás

Szintén gond a diákok szerint, hogy a fiatalokkal való konzultációk, együttműködések eredményeiről nem kapnak visszajelzést a célcsoportok. A Strukturált Párbeszéddel összefüggésben a fiatalok megfogalmazták, hogy az EU feladata lenne tisztázni, mi a Strukturált Párbeszéd közép- és hosszú távú célja, hogy lássa az ifjúság, van-e értelme bekapcsolódni a folyamatba. „Csak azt látjuk, hogy lehet vitatkozni témákról, gyakoroljuk aktív és európai állampolgárságunkat, de hogy mi lesz az eredménye mindenek, azt nem tudjuk.” Ezért fontos, hogy a fiatalokat mind a három folyamatba bevonják: a szakpolitika kitalálásába, megvalósításába és az értékelésébe is.

A kutatás egy része a fiatalok, és a választások viszonyát elemezte.

Az Alkotmány szerint a választásokon való részvétel az egyik legalapvetőbb állampolgári jogunk. Jog, azaz nem kötelesség. A konzultáció során arról kérdeztük az ifjúságot, mit gondolnak, kötelezővé lehet-e tenni a választásokon való részvételt. A válaszadók többsége szerint nem, pontosan a fent említett ok miatt. Jogosultág, melyről az egyén dönt, él-e vele. A diákok úgy gondolják, a kötelezővé tétellel az állam a szabad véleménynyilvánítás szabadságát sértené. Az ifjúság szerint, ha kötelező lenne a választásokon való részvétel, azok az állampolgárok is elmennének szavazni, akik nem tudják, kire szavazzanak, így nem megfontoltan, hanem véletlenszerűen voksolnának. Ellenben azok a fiatalok, akik bevezetnék a választásokon való kötelező részvételt, azzal érveltek, hogy állampolgári kötelességünk dönteni azokban a dolgokban, amelyek rólunk szólnak. Felvetődött annak a lehetősége is, hogy a szavazó cédula tartalmazzon „tartózkodom” vagy „nem tudom” válaszlehetőséget, mellyel elkerülhető lenne a véletlenszerű voksolás. A kötelezővé tétel egyúttal eszköz is lenne az ifjúság intézményes demokráciában való részvételének növelésére.

A megkérdezett fiatalok véleménye alapján az első választás élményénél meghatározó a szülők szerepe.

„Egy gyerek azt hozza magával, amit otthon lát. Ha azt, hogy a szülőt nem érdekli, mi történik a környezetében, nem beszélgetnek, akkor a gyereknek ez lesz a természetes.” – sok diák vélekedett hasonlóan. Tehát kijelenthetjük, hogy a programban részt vett fiatalok szerint döntően két tényező határozza meg az ifjúság politikai szocializációját:

• a szülők politikához, közügyekhez való viszonya
• az oktatási rendszer

Ezek szerepére a későbbiekben kitérünk.

Az online kérdőív nem csupán a hazai, hanem EU-s választásokkal kapcsolatban is mérte a fiatalok véleményét. A következő eredmények születtek:

Az ifjúság a politika és a politikusok megítélése esetén különbséget tesz lokális, nemzeti és nemzetközi szinteken. A fiatalok - véleményük szerint - leginkább lokálisan tudnak tenni egy-egy őket érintő ügyben (egy ifjúsági rendezvény, tréning, ahol közös gondolkodással sokat lehet elérni). „A lokalitás a kulcsszó– sokkal könnyebb kezelni ezen a szinten a dolgokat, mint országos, vagy EU-s szinten.” – hangzott a fiatalok határozott véleménye. Az online kérdőív eredménye ezzel azonban nem korrelál. A válaszadók szerint a fiatalok érdekeit leginkább az EU-s szinten tevékenykedő politikusok tartják szem előtt, 36%-uk szerint inkább, vagy nagyon érdekli ezen politikusokat a fiatalok véleménye. Ugyanez az arány alig több mint 10%-os az országos, és 22%-os a helyi politikusok esetén. Ezek után meglepő, de a válaszadók szerint az EU-val kapcsolatos választások hatnak kisebb mobilizálási erővel.

Eddigi tapasztalataink azt támasztják alá, hogy az ifjúság jelentős része a politika, választások szó hallatán - kellő információ hiányában - könnyen manipulálható, sok esetben nem tud véleményt formálni, vagy ha igen, vonzódik a szélsőségekhez, vagy nem aktív szavazó. Jelentős részük tudja, hogy mi a demokrácia, hogy milyen jogokkal rendelkezik, ehhez milyen kötelességek társulnak. De mint arra a későbbiekben utalni fogunk, ezen ismeretek felületesek és leginkább a politikai demokráciára korlátozódnak, ezért fontos, hogy valódi tartalommal töltsük meg a demokratikus alapfogalmakat és megértessük, hogy ezek mit is jelentenek valójában, továbbá hogy a részvételnek a gyakorlatban milyen formái léteznek.

Összességében elmondhatjuk, a megkérdezettek szerint a politikusok nem fordítanak kellő figyelmet a fiatalok véleményére, ezért gyakori a közügyek iránt mutatott érdeklődés hiánya. Az érdektelenséghez társul a politikába, politikusokba vetett alacsony bizalom. A politikát tisztességtelennek, a politikusokat hiteltelennek tartják általában véve. „Generációváltásra van szükség a politikusoknál, a mostaniak egy hiteltelen rendszerben szocializálódtak.” – mondták.

A fiatalok véleménye szerint a szemléletformálásnak és az oktatásnak, mint eszköznek, fontos szerepe van a fennálló helyzeten történő változtatásban. Az aktív állampolgárságra nevelés célja, hogy a jövő nemzedékét felruházza olyan készségekkel, kompetenciákkal és értékorientációval, amely képessé teszi őket arra, hogy tájékozott, felelősségteljes állampolgárokká váljanak.

Az oktatási rendszer funkciója az állampolgárságra nevelésben

Ahogyan azt a cikk eleji idézet is jelzi, a jó állampolgárság nem velünk született képesség, hanem olyan tudás, kompetenciák és attitűdök összessége, amelyet tanulás útján sajátítunk el. A programban részt vett fiatalok, döntéshozók, ifjúsággal foglalkozó szakemberek meggyőződése, hogy a közoktatásnak meghatározó szerepe kell, hogy legyen a demokratikus állampolgárságra nevelés terén.

Az iskola funkcióját illetően a hangsúlyt a fiatalok a következő területekre tették:

• nyilvános beszéd és kommunikációs készség fejlesztése
• emberi jogok és kötelességek ismerete, tudatosítása
• állampolgári felelősségre, részvételre nevelés

Nyilvános beszéd és kommunikációs készség fejlesztés

A megfelelő kommunikációs technikák elsajátításának és gyakorlásának jelentős szerepe van abban, hogy egy állampolgár magabiztosan tudjon véleményt formálni. „Legyünk aktív állampolgárok, de normális keretek között. Legyen párbeszéd. Az aktív állampolgár tulajdonsága, hogy képes átgondolni a dolgoknak mind a két oldalát.” – mondták a megkérdezett fiatalok. „Nálunk nincs vitakultúra.” Ez alapvető gátja a párbeszédnek, ami pedig alapja annak, hogy valaki aktív állampolgár legyen. Ezért fontos a tolerancia és a nyitottság a fiatalok szerint.

„A legtöbb fiatal nem akar, nem tud részt venni a társadalmi életben, ennek szerintem két oka van. Nem mernek véleményt nyilvánítani, mert nem képesek rá, vagy pedig nincs önálló véleményük, passzívak.” – mondta egy, a programban résztvevő gimnazista. Másutt is hasonlóan vélekedtek: „Kevesen tudunk véleményt nyilvánítani, iskolában nem tanítják.” Disputázás során lehetőség nyílik az alapvető kommunikációs technikák megismerésére és elsajátítására. Továbbá a fiatalok szerint a részvétel egy formájának tekinthető. Miközben megtanulják a vitatkozás alapjait, olyan készségeik fejlődnek, mint

• információszerzés, szelektálás képességének kialakítása
• érvek gyűjtése, ütköztetése
• kételkedés képességének kialakítása
• aktív hallgatás képességének kialakítása
• nyitottság, toleráns viselkedés kialakítása (több alkalommal előfordult, hogy a diákoknak sajátjuktól eltérő álláspontot kellett képviselni a vita során, ami eddigi véleményük felülvizsgálására, megváltoztatására, adott esetben szemléletformálásra késztette őket)

Elmondhatjuk tehát, hogy a vita olyan készségeket fejleszt, amely segíti az egyént mind a családban, az iskolában, a mind munkahelyen, vagy a politikai életben való boldogulásban, témánk szempontjából pedig nem utolsósorban abban, hogy felelősségteljes állampolgárként hozzájáruljon egy demokratikus társadalom megfelelő működéséhez.

Állampolgári jogok és kötelességek ismerete

A konzultációs napok tapasztalatai azt mutatják, hogy a fiatalok többé-kevésbé tisztában vannak az alapvető jogokkal és kötelességekkel, melyek a részvétel szükséges, de korántsem elégséges feltételei. A diákok által említett leggyakoribb jogok és kötelességek, a teljesség igénye nélkül:

 

A fiatalok az állampolgári kötelességek csoportjába sorolták a közteherviselést. Tudatában vannak annak, hogy minden állampolgárnak joga van elszámoltatni a mindenkori kormányt a választáskor tett ígéreteivel kapcsolatban, ahogy arról is, hogy az állampolgárok befizetett adójából konzisztens és hatékony módon költött-e fejlesztésre a társadalom érdekében. A gyakorlatban viszont éppen az ellenkezőjét tapasztalják a fiatalok. „ A magas adókulcs ellenére nem forgatják vissza szolgáltatás formájába az állampolgároktól elvett pénzt. Így nem nagyon tudunk cselekedni, változást elérni. Nincs bizalom és hitelesség a politikában.” - mondták a fiatalok. Habár a jogok és kötelességek gyakorlatban történő alkalmazását illetően szkeptikusak a diákok, mégis úgy fogalmaztak, hogy a jogok és kötelességek teszik lehetővé, hogy egy állampolgár befolyást gyakorolhasson adott országban zajló, őt érintő ügyekre. A választójogot külön kiemelték. „A mi generációnknak meg kell tanulni újraértékelni ezt a szerzett jogot. Természetessé vált és megszoktuk, hogy van, de ez nem mindig volt így. Rá kell ébredni, hogy ez kincs a kezünkben.”

Alapvetően tehát a jogok és kötelességek ismerete a demokrácia működésének alkotóeleme. Ehhez azonban megfelelő tájékozottság, kritikus gondolkodás, felelősségteljes döntésre való képesség szükséges. A kompetenciák elsajátításában az oktatási intézménynek jelentős szerepet tulajdonított az ifjúság.

Állampolgári felelősségre, részvételre nevelés

Az állampolgári ismeretek oktatására fektetett nagyobb hangsúly egyre inkább létjogosultságot nyer. Olyan fiatalokra van szükség, akik képesek szembenézni a problémákkal, a gazdasági kihívásokkal akár nemzeti, akár globális szinten. Az állampolgári felelősségre nevelés tekintetében elsősorban a felelős döntéshozatalon van a hangsúly. A szóban forgó tudás elsajátításához a támogatást az ifjúság elsősorban az iskolától várja. Az állampolgári ismeretek, történelem tantárgyak oktatásán túl felelősségre, részvételre nevelés céljából a következő elképzeléseket tartaná lehetségesnek az ifjúság:

• interaktív előadások az iskolában politikáról, pártokról, meghívott előadókkal
• a demokrácia működésének, a részvétel lehetséges formáinak társadalomismeret órán történő ismertetése, oktatása
• disputa oktatása tanórai keretek között
• ifjúsági önkormányzatok alakítása
• kötetlen beszélgetés például osztályfőnöki óra keretében, ami a fiatalok szerint szintén alkalmas a véleményformálás képességének kialakítására

Az oktatási rendszer felelősségén kívül a megkérdezettek az elsődleges szocializációs színtér szerepét emelték ki a folyamatban. Ahogy azt már korábban is említettük, a politikai identitás kialakulásában, a felelősségre nevelésben a fiatalok a szülői mintának jelentős szerepet tulajdonítottak. Korábbi kutatások szerint egy gyermek számára a szülő viselkedése és attitűdje szolgál mintául (Connel 1972). Ezért van nagy jelentősége annak, hogy egy családi környezet mennyire plurális szemléletű, mennyire biztatják a szülők gyerekeiket párbeszédre, vitára, ítéletmentes véleményalkotásra politikai tényezőket illetően.

A felsorolt tényezőkből egyértelműen kitűnik, hogy a demokratikus állampolgárságra nevelés akkor lesz hatékony, ha a formális folyamatok részeként jelenik meg az oktatási rendszerben, kiegészülve informális és nem-formális tanulási technikákkal. Továbbá amely rendszer lehetővé teszi, hogy az ifjúság ne csupán állampolgári alapműveltség birtokába jusson, hanem bizonyos állampolgársági technikák (mint például hallgatói és diák-önkormányzati tagság, nyilvános vitaeseményeken való részvétel, közösségi projekt megvalósítás) gyakorlása révén felkészüljön a demokratikus életben való részvételre.

 

Részvételi formák a demokratikus életben

A társadalom, közösség életében való aktív részvétel megvalósulásának kulcsfontosságú tényezője a részvételi formák ismerete. A kutatás során a fiatalokat arról kérdeztük, milyen ötletük, javaslatuk van arra vonatkozólag, hogy korosztályuk motiváltabb legyen az intézményes demokráciában való részvételre. Következzen az a néhány javaslat, mely a leggyakrabban felmerült.

 

Diákönkormányzatok

Demokratikus légkört teremt, mert a fiatalok szerint lehetőség:

• döntéshozatal decentralizálására – fiatalok, tanári kar közösen vitat meg iskolai ügyeket
• demokrácia gyakorlására az iskola életében – felelősség, szerepek, döntéshozatal, problémamegoldás gyakorlása során
• állandó képviseleti struktúrát biztosítására, így a fiatalok javaslatot tehetnek akár önkormányzatok felé is az őket érintő ügyek megvitatásában
• iskolai közösség formálására – különböző iskolai programok szervezése révén

A diákönkormányzatok működése több tényezőtől függ. A fiatalok meglátása szerint három dolog meghatározó. A diákönkormányzatban tisztséget vállaló fiatalok hozzáállása, a többi diák motivációja, és nem utolsósorban a tanári kar segítsége a diákönkormányzatok működésében. Az online kérdőív eredményei azt mutatják, hogy a diák-önkormányzati választásokon való részvétel, szignifikánsan pozitív hatással van az egyéb választásokon való részvételre.

Ugyanakkor a konzultációs napok tapasztalatai arra is rávilágítottak, hogy ez nem mindig működőképes modell. Abban az esetben, ha a fiatalok nem elkötelezettek, nem motiváltak és nem hisznek a diákönkormányzatok intézményében, a fenti szerepek nem valósulnak meg. A kutatás során megkérdezett fiatalok egy része nem tartja alkalmasnak a diákönkormányzatokat arra, hogy részvételt és felelősségvállalást gyakoroljanak általa. „Lokális szinten a DÖK kis programokra jó dolog, de hozzákapcsolni a választásokhoz, hogy ránevel valamire, az nem működik.” A fiatalok szerint végeredményben erősen iskola, diák – és tanárfüggő, hogy egy diákönkormányzat mennyire képes betölteni funkcióját az ifjúság életében.

Disputa[4]

A megkérdezettek szerint „maga a vita a részvétel egy kreatív formája”. A vitatkozás művészetére azonban - hogy véleményt tudjanak formálni, hogy tájékozottak legyenek, hogy kételkedjenek, képesek legyenek kritikusan gondolkodni, érvelni és cáfolni, egyszóval kulturáltan vitatkozni - meg kell tanítani a fiatalokat. Több alkalommal maga az érintett célcsoport jutott el annak felismeréséig, hogy komoly hiányosságaik vannak a kritikus gondolkodás, a konstruktív vitára való képességük terén. A legegyszerűbben talán a disputát, mint az aktív állampolgárságra nevelés egyik eszközét, a következőképpen foglalhatjuk össze. A vita társadalmi tevékenység, alkalom arra, hogy a fiatalok részt vegyenek a közösséget érintő dolgok megvitatásában, hogy megfogalmazzák véleményüket, érdekeiket adott témában, majd meghallgassák a másikét, szükség esetén saját álláspontjukat felülvizsgálják. Azaz hogy képesek legyenek az együttműködésre, fontos társadalmi célok megvalósításában való részvételre.

A megkérdezettek javasolták, hogy például egy-egy, a fiatalokat érintő nagyobb horderejű döntések meghozatala előtt, az USA-hoz hasonlóan rendezzenek Magyarországon is az ifjúság számára nyilvános disputa eseményeket, ahol a tervezetekkel kapcsolatos véleményüket a politikusok és döntéshozók megismerhetik, majd azokat a döntések meghozatalánál figyelembe vehetik (az EU tagállamok között gyakran alkalmazott nyitott koordinációs módszer keretében az egymástól való tanulás egy példája lehetne).

A disputa mellett természetesen egyéb kommunikációs készségfejlesztő lehetőségek is léteznek. Ilyen például a nyilvánosbeszéd-készségfejlesztés tréning formájában, de szintén fejlődést lehet elérni a retorika, mint tantárgy oktatásával. Bármilyen módszerre is esik a választás, első lépés a szókincs, a kifejezőkészség megalapozása ahhoz, hogy az említett eszközökkel professzionálisabb szintre lehessen kerülni.

 

Önkéntesség

A részvétel egy formája, melyet a Fiatalokról szóló Fehér Könyv az aktív állampolgárság egyik legfontosabb kifejezőeszközének tekint. Az önkéntes tevékenység lehetőség és egyben eszköz azon kulcskompetenciák fejlesztésére, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a fiatalok szerepet vállaljanak a demokratikus életben, továbbá elősegíti a fiatalok szolidaritását és állampolgárként való elköteleződését, növeli kreativitásukat. Egy lehetséges módja annak, hogy az emberek valamennyi képességüket és lehetőségeiket felhasználva pozitív irányú változásokat idézzenek elő közvetlen és tágabb környezetükben egyaránt.

A megkérdezettek szerint az önkéntes tevékenység:

• a közügyekben való részvétel egy formája (például a hajléktalanok, vagy idősek segítése révén)
• állampolgári szerepvállalás
• lehetőséget teremt képességeik kibontakoztatására

 

Utóbbi feltevés az ifjúság számára kardinális kérdésnek bizonyult. Kinek a felelőssége felismerni a fiatalokban rejlő tehetséget, kreativitást? Arra a következtetésre jutottak, hogy a pedagógusé, a szülőé és nem utolsósorban magáé a fiatalé. Mindez azért fontos, mert a társadalmon belül mindenkinek megvan a maga helye, szerepe, egyéni képessége, ügyessége ahhoz, hogy tegyen valamit másokért. Az általunk megkérdezett diákok, szakértők, döntéshozók egybehangzó válasza szerint a fiatalok tehetségük felismerésével találhatják meg azokat a területeket, ahol kellő tudás birtokában fejleszthetnek, újszerű dolgokat hozhatnak létre, vagyis aktív részesei lehetnek a társadalom fejlődésének. A fiatalok szerint erre nyújt lehetőséget például az önkéntesség. A diákönkormányzathoz hasonlóan, az önkéntesség is Janus-arcúnak bizonyult a megkérdezettek véleménye alapján. Az oktatási rendszer követelményeinek való megfelelés olyan sok energiát von el, hogy érdemi idő nem marad önkéntes tevékenységre, noha az előnyeivel tisztában vannak. Mivel az oktatási rendszer ismeretek átadásán és számonkérésén alapul, így az iskolában a tudás élvez elsőbbséget. Ezért minden más tevékenység - kreativitásfejlesztés, tapasztalati tanulás, önkéntes tevékenység - háttérbe szorul.

Facebook – a program során a fiatalok között vita tárgyát képezte, hogy a világ legnépszerűbb közösségi oldalán való virtuális tevékenység, mint a lájkolás és megosztás, elfogadható-e a részvétel egy formájának. A többség szerint egyrészt azért nem, mert passzív. „Lájkolok, de nem érzem, hogy ezzel tettem volna valamit.” Másrészt a felelősségre vonás, és a felelősségvállalás hiánya miatt sem számít részvételnek. „A facebook lájk nem egyenlő a felelősségvállalással.” Ezzel szemben a következő érveket sorakoztatták fel a facebook, mint a részvétel egy formája mellett: a lájk és a szavazás a mennyisége miatt a részvétel egy új formájának számít a 21. században, e mellett számos példa van különböző csoportok, tüntetések, megmozdulások facebook-on történő megszervezésére, ami nagyon is aktív formája a társadalmi életbe való bekapcsolódásnak – mondták a diákok.

Érdemes még megemlíteni, hogy a fiatalok úgy gondolják, korosztályuk konferenciákon, workshopokon és szemináriumokon való jelenléte demokratikus életben való részvételnek számít. „Aki elgondolkodik, az már részt vesz a demokráciában, nem aktívan, de részt vesz.”

A részvételi formák palettája tehát színes, a fiatalok kezében a döntés, hogy kiválasszák a számukra legideálisabb formát a társadalom vérkeringésébe való bekapcsolódáshoz.

Cselekvési prioritások

Egy több hónapos, közel 750 középiskolással, szakközépiskolással, valamint 281 középiskolással, felsőoktatási tanulmányait folytató fiatallal, munkavállalóval folyatott konzultációs folyamat eredményként megkíséreltünk felvázolni egy képet az ifjúság társadalmi életben vállalt szerepéről, helyzetéről – a fiatalok szemszögéből nézve –, valamint az általuk tett ajánlásokat meghatározni, melyek a képviseleti és részvételi demokráciában való aktivitásuk növelését szolgálhatják.

Egy rövid tényfeltárást követően megvizsgáltuk az oktatási rendszer funkcióját az aktív állampolgárságra nevelés kapcsán, majd az ifjúság demokratikus életbe való bekapcsolódásának lehetséges formáit vettük sorra. Végül felvázoltuk azokat a cselekvési prioritásokat, melyek a fiatalok szerint szükségesek a cél eléréshez.

Az eredményeket és véleményeket figyelembe véve tanulságként megfogalmazhatjuk, hogy az első és legfontosabb lépés a demokráciába vetett bizalom helyreállításában és a szemléletformáláson van.

Konklúzióként következzen négy, a fiatalok által gyakran említett javaslat, mely ösztönzőleg hat a demokratikus életben való szerepvállalásukra:

 

• alapvetően a legegyszerűbb módszerre, a párbeszédre – amikor szemtől szembe van lehetőségük adott témáról szakemberekkel, döntéshozókkal való beszélgetésre - lenne szükség ahhoz, hogy korosztályuk a társadalmi folyamatok aktívabb részesévé váljon
• a disputát, mint eszközt, építsék be a középiskolai tantervbe, mely által a fiatalok megtanulnak gondolkodni, kételkedni, kérdezni, érvelni és ellen érvelni. A megkérdezettek szerint ezzel olyan magabiztosságra tehetnek szert, amely ahhoz szükséges, hogy merjenek, egyáltalán képesek legyenek véleményt formálni. Ez lehet az első lépés afelé, hogy hallassák a hangjukat
• állampolgári ismeretek, kommunikációs készségek iskolai keretek között történő oktatása (több alkalommal javasolták hasonló konzultációs napok iskolában történő rendszeresítését). A diákok szerint fontos, hogy legyen lehetőség az oktatási intézmény falain belül is beszélgetni politikáról, fiatalokat érintő közügyekről, általános társadalmi-gazdasági problémákról, hogy aztán véleményt tudjanak formálni ezekről a kérdésekről és 18 évesen felelősségteljesen gyakorolhassák választójogukat
• hallgatói – és diákönkormányzatok (annak ellenére, hogy megítélésük ellentmondásos), mint olyan ifjúsági tagokkal rendelkező szervezet, amely jól szemlélteti a demokratikus működés lényegét, és amely felelősség, szerepek gyakorlása révén hozzásegíti a fiatalokat felelősségteljes állampolgárrá válni

 

Az megkérdezett fiatalok úgy vélik, ezek a lehetséges módjai annak, hogy aktív alakítói lehessenek a döntéshozatali mechanizmusoknak. A cél elérése érdekében a feladat és felelősségi körök megoszlanak, de abban valamennyi döntéshozó, ifjúsági szakember, diák egyet értett, hogy az első lépés az érdektelenség, bizalmatlanság leküzdése, ezzel párhuzamosan a demokratikus életben való részvétel növelése, mely közösen átgondolt megoldást igénylő társadalmi probléma.

A cikk tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Bizottság,vagy a Mobilitás véleményét, mely intézmények felelőssége a tanulmányra nem terjed ki.

 

Irodalom

Bauer Béla – Szabó Andrea (2004): Ifjúság 2004: Gyorsjelentés. Budapest, Mobilitás Ifjúságkutatási Iroda

Connel, Richard W. (1972): „Political socialisation and the American family: the evidence re-examined” Public Opinion Quarterly.

Forbrig, Joerg (2005): Revisiting youth political participation. Strasbourg, Council of Europe

Halász Gábor (2005): Demokráciára és aktív állampolgárságra nevelés a 21. században. In: Új Pedagógiai Szemle, 2005. július-augusztus, 65-70.

Jones, Gill and Wallace, Clare (1992): Youth, family and citizenship. Open University Press, Buckingham - Philadelphia

Ligeti György (2003): Gyújtós: Iskola, demokrácia, civilizáció. Új Mandátum Könyvkiadó

Nemzeti Ifjúsági Stratégia (2009): Új Ifjúsági Szemle, VII. évfolyam, 3. szám

Jegyzetek

www.hefop.hu/download.php?PageID=110&file=content/BruxInFo%20elemzések/bizalomdemokracia.pdf

A disputa kifejezés az angolszász „debate” magyar megfelelője, amely egyrészt vitakultúrát fejlesztő módszert jelent, másrészt formális vitát két csapat vagy egyének között. www.i-dia.org

Az ifjúságról szóló fehérkönyv. http://europa.eu/legislation_summaries/education_training_youth/youth/c11055_hu.htm