A volt feleségem 2011 őszén távozott Kanadába és ott menedékjogot kért – közös szülői felügyelet alatt álló, akkor 13 éves gyermekünkkel együtt. Mindez egy akkor már két éve húzódó gyermek-elhelyezési per utolsó fázisában történt, ahol már csak a gyermek és a mi pszichológusi meghallgatására vártunk (tehát heteken belül ítélet született volna). Ráadásul korábban, még a nyáron felmerült, hogy az anya hosszabb időre külföldön vállal munkát és lányunkat is magával vinné. Ekkor a gyermek az illetékes gyámhivatal előtt is megerősítette azt a nyilatkozatát, hogy nem akar külföldre menni, nem akar iskolát váltani, és velem szeretne itthon maradni, amennyiben az anyuka külföldre távozik. Mind a Gyámhivatal, mind a Bíróság tájékoztatta az anyát arról, hogy a közös szülői felügyelet értelmében a gyermeket hosszabb időre nem viheti külföldre a hozzájárulásom nélkül, én pedig arról, hogy ilyenhez nem járulok hozzá. (Amikor az elutazás utáni napok egyikén elmentem a gyámhivatalhoz, segítséget kérni, kioktató hangnemben ennyit mondtak: próbáljak meg megegyezni a láthatásról. A hágai eljárás lehetőségéről nem tudtak.)

1. Egy rendelkezés, amit nincs hol érvényesíteni
   

Az első kérdés, hogy jó rendszer-e az, amiben egy gyermek minden további nélkül felültethető egy repülőre, egy tengerentúli járatra, és senki nem kéri a másik szülő hozzájárulását. De nem is tudok olyan lehetőségről, ahol mondjuk bejelenthettem volna, hogy a lányom a hozzájárulásom nélkül nem utazhat külföldre. (A lányunknak az anya annyit mondott, hogy néhány napra külföldre mennek pihenni, és csak a repülőn mondta el, hogy hová is mennek, és mit jelent, hogy menekültkérelmet fognak beadni.)

2. egy vád, amiből nem lehet kimosakodni

Még az elutazás előtt az anya (azzal az indokkal, hogy korábban hazudott neki, és most szeretné, ha elmondaná neki valaki, hogy ennek milyen következményei lehetnek) elvitte a lányomat a rendőrségre. Büntetőfeljelentést tett ellenem, ahogy a lányom később beszámolt róla, valószínűleg pedofília ügyében. Úgy tudom, hogy mindez egy jól bevált recept: a gyermeket külföldre vivő szülők nagy számban hagynak itt egy ilyen, vagy gyermekbántalmazási vádat az itthon maradó szülőknek, amivel nagyon nehéz helyzetbe hozzák. A vád annyira abszurd volt, hogy a lányom meghallgatása után a nyomozás megindítását, és a meggyanúsításomat sem tartották indokoltnak. A magyar szabályozás alapján azonban erről nem kaphattam papírt, így az a helyzet állt elő, hogy egy esetleges jogorvoslati eljárás során az anyuka tudott mutatni egyet a feljelentésről, én azonban semmit annak alaptalanságáról. Hónapokon át leveleztem ezügyben a rendőrséggel hiába, végül a végig mindenben gyors segítséget nyújtó KIM ügyosztály kért hivatalos tájékoztatást a rendőrségtől, amire kaptak egy rövid, lakonikus választ, amiről tájékoztatni tudták a kinti bíróságot.

3. Egy ítélet, amit nem kell végrehajtani

Időközben a bíróság ítéletet hozott a gyermek-elhelyezési perben, ami jogerőre is emelkedett: nálam helyezték el a gyermeket, és a kizárólagos szülői felügyeletembe adták. Én a hágai egyezmény alapján elindítottam ugyan az illetékes kanadai bíróságon a keresetet, de minden lehetőséget meg akartam ragadni, és kértem a magyarországi bíróságtól az ítélet végrehajtásának elrendelését is. Ezt egy elutasítás és egy fellebbezés után végül elrendelték, a felkért végrehajtótól végül hónapokkal később, néhány nappal azután kaptam egy értesítést, hogy a lányomat hazahoztam. (A költségeket majd természetesen meg kell fizetnem.)

4. Egy diszfunkcionális segítség
   

A szabályozás lehetőséget ad bizonyos feltételek esetén ingyenes vagy támogatott jogsegély igénybevételére, ami a kanadai ügyvédi költségek mellett korántsem lényegtelen segítség. Ügyvéd nélkül nem tudtam elindítani az eljárást, a kérelmemet azonban először elutasította az ügyben illetékes Legal Aid Ontario nevű szervezet. Miután a honlapjukon meghirdetett kritériumok alapján jogosult voltam, a fellebbezésemet végül elfogadták, de azt kezdték el kérni, hogy mondjam meg a gyermek pontos címét. Hiába érveltem azzal, hogy elég valószínűtlen, hogy a másik fél egy ilyen helyzetben megadja majd a lakáscímét (meg is írt nekem, hogy na ne vicceljek, amikor a címét kérdeztem). Azt is igazoltam több módon, hogy a gyermek és az anya az illetékességi területükön él, még az iskolája címét is megtudtam, ám egyre ingerültebb elutasító válaszokat kaptam. Végül nagy nehezen megszereztem a címet, amihez nagy szerencse kellett. Négy teljes hónap ment el közben.

            Az első elutasítás után kértem a szervezettől egy listát az ilyen ügyekkel foglalkozó kinti ügyvédekről. A kapott lista teljesen használhatatlan volt: rossz emailcímekről visszajött levelek, vagy ilyen ügyekkel nem is foglalkozó ügyvédek elérhetőségét tartalmazta. (Végül ügyvédet a magyar KIM-en keresztül találtam, aki a cím megadása után pozitív döntést hozó Legal Aid Ontario támogatásával képviselt – nagyon alapos és lelkiismeretes munkával)

5. a valódi vizsgálatok, de további hónapok

Végül több hónapos csúszással indult el a bírósági eljárás, amibe bevonták az Office of the Children’s Lawyer munkatársait is, akik valóban alapos vizsgálatot végeztek és később is nagyon lelkiismeretes segítők voltak. Több alkalommal beszéltek a lányommal,. az anyával, velem is skype-on. A gyermek átadása is az ő irodájukban történt meg.

Egy ilyen vizsgálat azonban nagyon időigényes, így a bírósági döntés nagyjából egy évvel az elutazás születetett meg. Ez alatt az egy év alatt többször megfordult a fejemben, hogy ennyi idő után, akárhogy is történt az eredeti környezetből való kiszakítás, jól teszem-e, hogy egy újabb váltásnak teszem ki a lányomat, sok körülmény kellett ahhoz, hogy mégis ezt, a gyermek életében történő újabb váltást tartsam a kisebbik rossznak.

6. rejtélyek

A mai napig nem tudom, hogy miként sikerült visszavonnom a lányom menekültkérelmét. Ez a feltétele volt annak, hogy visszakapjuk a határőrségtől az útlevelét, de annak is, hogy látogatóba vissza tudjon majd térni néha az anyjához, akivel szintén fontos rendszeres kapcsolatban maradnia. A gyermek hazatérését elrendelő bírósági végzés ellenére az Immigration and Refugee Board-tól először azzal küldtek el, hogy a menekültkérelmet csak azt eredetileg benyújtó anya vonhatja vissza, amire nyilván nem volt sok esély. Végül ügyvédek közbenjárására ez mégsem bizonyult fontos szabálynak, és visszavonhattam én is.

(A nehézségekre készülve a magyar hatóságokon keresztül beszereztünk egy egyszeri hazautazási okiratot is, amit végül nem kellett használnunk. Mindenestre elismerés illeti az ottawai magyar konzul segítőkészségét és rugalmasságát.)

E. ma itthon van, kezd újra sokat mosolyogni, de ezt az egy év bizonytalanságot biztosan nem fogja könnyen kiheverni. Sok-sok teljesen abszurd, könnyen beláthatóan káros szabály is közrejátszott abban, hogy a hazahozatala ennyi ideig tartott. Ha csak néhányat közülük legalább meg lehetne vitatni, más gyermekek talán kisebb árat fizetnének.

foto:sxc.hu