Aktagondozás vagy családgondozás?

Írta:  Bakosi Tamás

paperswalk
Napjainkban a közszféra (de egyre inkább a civil szféra is) valamennyi ágában - és persze nem csak ott - a mindent elárasztó adminisztráció övezi a dolgozók munkáját. Természetesen a szociális szférában is jelen van a ,,dokumentumuralom". Valamennyi területen találkoztam már aktahegyekkel, feleslegesnek tűnő adminisztratív kötelezettségekkel (!).

A segítő munkában talán nem ennek kellene a legfontosabbnak lennie. Ha megnézzük a családsegítők vagy gyermekjóléti szolgálatok adminisztrációs kötelezettségét, akkor láthatjuk, hogy a munka igen nagy részét képezik. Vajon megéri? Vajon megéri papír és dokumentumhegyeket gyártani? Nem lenne jobb, ha a minimális adminisztrációs feladatok - amik persze legyenek pontosak, hasznosak precízek és hatékonyak - helyett inkább a segítéssel foglalkozhatnánk? Persze ellenőriz és követel, beszámoltat a KSH, a havi és évi statisztiai jelentés és megannyi ellenőrzés más és más szervektől. Apropó statisztikák. Tudjuk, hogy az évente leadandó adatok mennyire és miért fontosak. Azonban ahány féle statisztikai munkalap, követelmény, annyi féle adat kell. Sajnos a forgalmi napló nem mindig és teljesen elég ahhoz, hogy ezeket kitöltsük, nem árt mellé egy kiváló emlékezet (No, de emberek vagyunk ugye, tévedhetünk.) és/vagy igen sok feljegyzés pluszban. Elég egyetlen nem valós adat és a várva várt eredmény, máris torz, hibás, ha úgy tetszik hamis...

 

Vidéken (talán gyakoribb az autóhasználat) a benzinpénz elszámolása, a hívás- és forgalmi naplók vezetése, a ,,tevadmin" rendszer alkalmazása megannyi szolgálatnál igen sok időt elvesz az asszisztensektől (már ha van, vagy van elég) és gondozóktól egyaránt. No, persze bizonyítanunk kell, hogy a segítésben fontos munkaeszközöket például nem magáncélra használjuk, ez a munkáltatónak fontos. Meg tudjuk érteni? Igen, mi mindenkit, hiszen az éremnek két oldala van. Persze érthető is (mivel adatokra szükség van), egészen addig, amíg eme sok-sok kontroll és feladat nem állít választás elé. ,,Most az aktát vagy a családot gondozzam?" ,,Vajon kiváló irodista legyek vagy tenni akaró segítő?" A legjobb lenne, ha mindkettő. No, de az egyre növekvő esetek és követelmények megengedik ezt? Ugye nem... Akkor tehát? Marad az aranyközépút? A válasz remélem mindenkinek egyértelmű, a lehetséges szankciók pallosként való lesújtásának veszélye ellenére is.

 

Az esetek megfelelő rögzítése, adatok pontosságának fontossága nem megkérdőjelezhető. Nem kérdés, hogy gyermekekkel vagy felnőttekkel kapcsolatos sorsdöntő eseményeknek, döntéseknek nyoma kell, hogy legyen, ez így helyes. Ugyanakkor vajon szükség van-e többféle környezettanulmányra, ,,GYSZ" lapok százára? Vagy például tudjuk, tapasztaljuk, hogy egy gyermek védelembe vételét követően mennnyi adminisztratív munka van. No, de fontos egy család, kliens adata, élettörténete, környezete. Egyszerűbb és egymást nem ismétlő nyomtatványokon könyebb lenne a munka.

 

No lássunk egy példát. Felhívom a családot, hogy ekkor és ekkor készítek környezettanulmányt. (1 bejegyzés forgalmiba vagy hívásnaplóba, 1 bejegyzés esetnaplóba, 1 bejegyzés a naptárba, 1 feljegyzés a tevadminba és pár számolás a havi és éves statisztikában.) Sikeres családlátogatás esetén ismét van mit írni. (KT, persze gépelve, ismét, forgalmiba, tevadminba felvinni aznap a családot, statisztika stb.). Ekkor még csak egy látogatásról beszéltünk. Remélhetőleg nem sikertelen a családlátogatás, mert akkor ismét kezdhetjük előről, hisz mégis csak emberekkel foglalkozunk. Ugyanakkor beszélhetünk egy új eset érkezésének adminisztrációs követelményeiről vagy a rengeteg határidőről is. No persze, most ahányan olvassák, annyi féleképpen lehet ezt továbbn szőni, talán értelmezni is. Miért? Eddig gyejóban eltöltött munkaidőm alatt - na nem évekre kell gondolni - hallottam egy pár féle rendszert ezen feladatok elvégzésére, megoldására. Na, ugye nem vagyunk egyformák...

 

Talán egy elektornikus rendszer vagy összetettebb adatlapok segítenék a munkánkat? Hát persze, ha valamennyi infrastruktúrális és technikai készenlét, megfelelő működőképesség és megannyi feltétel is teljesül. Na, ez, ma tudjuk, hogy nem olyan egyszerű. De nem lehetetlen.

 

Jómagam egyenlőre - amíg erőm és hivatástudatom engedi - precízen vezetem a mindennapi esetnaplót, forgalmi naplót, de még mindig szívesebben megyek be az interjúszobába vagy látogatok ki egy családhoz vagy csak emelem meg a telefont. Annak idején ezt szerettem volna csinálni, ami mára sikerült is. Remélem csupán, hogy a mindenféle ,, feljegyezni kell" kötelezettség mellett az igazi segítő hivatásnak is élhetünk.

 

Kedves szakma, ha kérhetem: ezen legyünk! :-)

 

Bakosi Tamás

általános szociális munkás

 

A szerző további írásai:

 
 

foto:sxc.hu