Szökik mert áldozat? Áldozat, mert szökésben van?



A konferencia címe arra figyelmeztet, hogy az áldozattá válás a közös a gyermekeltűnések kiváltó előzményeiben és a végső következményeiben. A megelőzés lehetőségeiről, a már meglévő válsághelyzetek kezeléséről mondták el tapasztalataikat az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában, március 27-én tartott eszmecserén az ombudsman és munkatársai, valamint a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakemberei mellett a rendőrség, a gyermekvédelmi intézmények, a szaktárca és a civil szervezetek képviselői.
 
Minden évben több száz gyermek tűnik el otthonról, a szökések túlnyomó többségét a gyermekvédelmi intézmények jelentik be. A fiatalkorú szökevények között van, aki önként hazamegy, visszatér az otthonba, másokat a rendőrség talál meg, többen bűncselekmény áldozatává válnak, és vannak olyanok is, akik sorsára soha nem derül fény. A gyermekek elleni jogsértések, a bántalmazás, a szexuális kizsákmányolás, a gyerekprostitúció nagy része feltáratlan marad. Különösen így van ez az állami gondoskodásban élő gyerekek körében. Az ellenük erőszakot elkövetők gyakran éppen azok a felnőttek, akiknek a gondjaira bízták őket, vagy olyan kortársak, akikkel nap, mint nap egymásra vannak utalva egy iskolai vagy gyerekotthoni közösségben.
 
Az idén 25 éve elfogadott ENSZ Gyermekjogi Egyezmény szerint a gyermekeknek joguk van a szabad véleménynyilvánításra és a védelemre az erőszakkal, a támadással, a fizikai és lelki durvasággal, az elhagyással vagy az elhanyagolással, a rossz bánásmóddal vagy a kizsákmányolással szemben. Ezzel összecseng az alapvető jogok biztosának törekvése és a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány hitvallása. 
 
Az alapvető jogok biztosáról szóló törvény már az első paragrafusában a biztos kiemelt feladatává teszi a gyermeki jogok védelmét. A leginkább kiszolgáltatottak, közöttük a gyermekek jogérvényesítését segítő ombudsmani munka évek óta töretlenül folytatódik. A biztos a gyermekközpontú igazságszolgáltatást vizsgálva 2012-ben megállapította, hogy az eltűnt gyerekekről nincs egységesen használt definíció, nincs egységes adatgyűjtés. A családok, az állam és a civil szervezetek szerepvállalásával kapcsolatban nincs jogszabályban rögzített, számon kérhető kötelezettség, amely segítené az eltűnések visszaszorítását. A különböző szakemberek sokszor egymás mellett, nem pedig egymással összehangoltan dolgoznak. Problémát okoz az is, hogy szabályozatlan és esetleges az eltűnések okait vizsgáló hatóságok és gyermekvédelemi szolgáltatók tevékenysége – hangsúlyozta az ombudsman.
 
A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány ingyenes, 24 órában, anonim módon is elérhető szolgáltatásai, a Lelkisegély – Vonal és az Eltűnt Gyerekek Vonala erre a problémára is szeretne választ adni. Az európai harmonizált hívószámokon (116 000, 116 111) olyan jogsértések, olyan veszélyhelyzetek is eljutnak a felelős segítő felnőttekhez, amiket az áldozatok névvel, arccal egyelőre nem tudnának felvállalni, de nyitottak a megoldáson való közös gondolkodásra. 
 
Az Alapítvány 21 éves fennállásnak fontos tapasztalata, hogy a gyermekeket meghallgató, szükséghelyzetükben segítő missziója csak hatékony együttműködéseken keresztül tud érvényesülni, az alapvető jogok biztosának pedig a civil szektor támogatására is szüksége van a küldetése teljesítéséhez. Ennek jegyében írta alá megállapodását az ombudsman és a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány. Az együttműködéstől mindketten azt várják, hogy annak révén kevesebb lesz a rejtve maradó jogsértés, valósabb a kép a gyermekek problémáiról. A megállapodás lehetőséget ad a jogsértéseket megelőző munka összehangolására, a konkrét esetekben szakmai eszmecserére, a jó gyakorlatok megosztására.


Forrás: Alapvető Jogok Biztosának Hivatala