„Kedden, jellemző módon, egy salátatörvényben fölkerült a parlament honlapjára a Fidesz már korábban ígért gyermekvédelmi törvénycsomagja. Ez megoldja a gyermekvédelem problémáit?

Bár a gyermekvédelem problémáit semmi nem oldja meg ilyen könnyen és hamar, már maga törvénycsomag megnevezése is téves, hiszen a Gyermekvédelmi Törvény az 1997. évi XXXI. törvény. Ezt a nevet ez a törvény viseli. Ez egy komplex, átfogó, ma is korszerűnek mondható jogszabály. A parlament honlapján megjelenő törvénycsomagnak tehát már a címe is félrevezető. De túl ezen, egy nagyon szűk területre koncentrál, amelyik ráadásul jogi értelemben meghatározatlan, ez pedig a pedofília. A pedofília a gyerekek ellen elkövetett erőszakcselekményeknek egy nagyon kis töredékét fedi le, ahogy ezt az elmúlt években, hónapokban sokakkal együtt már én is nagyon sokszor elmondtam.

Mi az, amiről a javaslatcsomag nem beszél?   

A gyerekek elleni erőszak 98-99 százalékát a verbális, lelki, fizikális és szexuális abúzus teszi ki, de erről ez a javaslatcsomag szót sem ejt. Egyáltalán nem beszél a megelőzésről, a gyerekáldozatok támogatásáról, egyetlen szót sem ejt arról, hogyan kellene megfelelő módon támogatni a gyerekekkel kapcsolatos nagyon erőforráshiányos ellátásokat, az egészségügyet, az oktatást, szociális ellátást, igazgatást, rendészetet, igazságszolgáltatást. Ezen belül nem beszél arról, hogyan kellene segíteni részben a szakemberek felkészültségét, részben a továbbképzését, megerősítését, a leghatékonyabb szakmai személyiségfejlesztő módszerét, a bérét és a lehetőségeit, miután a kapacitások rendkívül szűkösek, illetve nagyon sok helyen hiányoznak ahhoz, hogy akár csak minimális ellátást is nyújtsanak. Az új javaslatcsomag csak az intézményekben, gyerekotthonokban élő gyerekekre fókuszál, miközben teljesen nyilvánvaló, nem csak az a kérdés, hogy egy gyerekotthonban a vezető, vagy az ott dolgozók alkalmasak-e, hanem az, hogy bárki, aki gyerekekkel foglalkozik, alkalmas-e erre, és hogyan tudjuk ezt megállapítani. Azt is nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy ebben az állítólag sokszáz lakásotthont, gyerekintézményt a gyámhivatalok által átvizsgáló programban a szakemberek, és a szakmai szervezetek a mai napig nem kaptak arra választ, hogy kik, és milyen módszertannal állapítják meg az alkalmasságot. A pszichológusok és más szakértők szerint ez nagyon nehéz, igen komplex feladat. Nagyon veszélyes vizekre evez az, aki könnyen kimondja az alkalmasságot vagy az alkalmatlanságot, ha nem egyértelműek és egységesek a vizsgálati módszerek, ha nem világos az, hogy mit nézünk, mennyi időnként, esetleg örök időkre szól-e, mert lehet, hogy aki ma alkalmas, az egy év múlva nem lesz az. Vagyis sok mindent kellene nézni, és természetesen nem csak a szexuális szokásokat. 

A javaslat többek között kiemeli a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak jelzőrendszeri kötelességét, aminek elmulasztását a Btk.-ban szankcionálnák is…

Súlyos probléma, amit ez jelez, vagyis, hogy két év börtönnel büntethető az a szakember, aki elmulasztja a jelzést. Sokan, sokszor elmondtuk már, maga a terület is sokszor jelezte, hogy a gyerekekkel foglalkozó nagyon sokféle szakembernek – hiszen itt nem csak gyermekvédelemről, hanem bölcsődéről, óvodáról, iskoláról, egészségügyről, szabadidőről, sportról is szó van – nincs kellő ismerete arról, mi jelenti a veszélyeztetettséget. Nem tudják, mire kell figyelni, hogyan kell egy gyereket kérdezni, őt megtámogatni, illetve azt sem, hogyan, és kinek kell jelezni. A szakemberek közül sokan azt is kifogásolják, hogy semmiféle visszajelzést nem kapnak arról, hogy az ő jelzésük indokolt volt-e, vagy indokolatlan. Elmaradnak azok a szakmaközi esetmegbeszélések, esetkonferenciák, ahol végig lehetne elemezni egy-egy ilyen esetet, illetve levonni azok tanulságait, amiből az együttműködést, a segítő módszereket tanulni lehetne. Ehhez nagyon pontosan kapcsolódik, hogy a nemzetközi gyakorlatban, az EU-ban már előírás is minden intézmény számára, hogy úgynevezett gyerekbiztonsági szabályzatot kell csinálni. Ennek az a lényege, hogy minden intézményre intézményspecifikusan pontosan leírja, mit kell tudni arról, hogyan lehet a gyerekeket mindenféle veszélyhelyzettől megvédeni, kinek mi a feladata, felelőssége, ki felel azért, hogy akinek a jelzést kell adni, az továbbadja-e, és leírja a következményeit is annak, mi lesz, ha ez nem történik meg. Erre minden ott dolgozót, és újonnan belépőt fel kell készíteni, ugyanúgy, mint például a tűzvédelmi szabályzatra. Ezt mindenkinek el kell sajátítania, alá kell írnia. Szükség szerint pedig két-három évenként meg kell ismételni az ilyen képzést, el kell végezni a szabályzat módosítását a tapasztalatok alapján. Ennek van értelme, de erről szó sem esik a mostani javaslatcsomagban.”

A cikk teljes terjedelmében elolvasható itt: https://hirklikk.hu/kozelet/herczog-maria-a-kormany-gyermekvedelme-pusztan-politikai-lozungokat-jelent/431243