A börtönbe kerülők gyerekeit súlyosan érinti szüleik elítélése, de sajnálatosan kevés figyelem irányul rájuk, Magyarországon e kérdésről egyáltalában nem beszéltek mindeddig. A világ sok országában szakemberek, civil segítő szervezetek állnak rendelkezésre, hogy enyhítsék a súlyos traumát, nem ritkán megaláztatást, kirekesztést, és megfelelő támogatást biztosítsanak a családnak, a gyereknek.
Annak ellenére, hogy sok millió gyereket érint a világon a szülők bebörtönzése – csak az Egyesült Államokban, több mint 2 millió gyereket, egyedül Chicagóban 43 ezret évente, Brazíliában 20 ezer nő van börtönben a gyerekével együtt,– az elmúlt héten erről a sajnálatosan sokakat érintő kiemelkedően fontos témáról szakmai tanácskozást tartottak az ENSZ-ben.
Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága szeptember 30-án éves átfogó vitanapját Genfben azoknak a gyerekeknek szentelte a résztvevő több mint 200 civilszervezettel és szakértővel, hogy bemutassa miként érinti a gyerekeket, ha szüleiket letartóztatják, börtönbe kerülnek, illetve onnan kiszabadulnak.
A quaker ENSZ iroda 2004 óta foglalkozik e kérdéssel, és erőteljesen lobbiznak annak érdekében, hogy ez a kérdés napirenden maradjon.
A rendezvényen két érintett Nagy Britanniából érkezett fiatal is részt vett, akik saját tapasztalataikat osztották meg a jelenlévőkkel. A két munkacsoportban folyó munka során azt vitatták meg, hogy mit élnek át azok a gyerekek, akik a szüleikkel együtt töltenek bizonyos időt, illetve, milyen segítségre van szüksége azoknak a gyerekeknek, akik kint várják a szüleiket, és jó esetben csak látogathatják őket.
A konferencia csak a büntetőügyekben érintett szülőkkel, családokkal foglalkozott, nem terjedt ki a menekültügyi, politikai okokból, vagy más okok miatt börtönbe kerültekre.
Gyerekek a börtönben szüleikkel
Egyre több országban – így Magyarországon is korlátozott feltételek között – mód van arra, hogy a börtönben született, vagy nagyon fiatal gyerekek az anyjukkal együtt lehessenek annak börtönbüntetési ideje alatt. Alapelvként azt fogalmazzák meg a kérdéssel foglalkozó nemzetközi szervezetek, hogy ne kerüljön börtönbe az, aki várandós, vagy pici gyereke van, lehetőség szerint alternatív büntetést kapjon, vagy halasszák el a börtönbe vonulás időpontját. Ha ez nem lehetséges, akkor jó tapasztalatok vannak a gyerekek „börtönbe vonulásának" ilyen esetekben.
A tapasztalatok, tudományos kutatások szerint a kisgyerek számára alapvető fontosságú az anyával való szoros fizikai, érzelmi kapcsolat, az anyatej, és ez könnyen biztosítható azokban a speciális egységekben, ahol a gyerekeket és anyákat közösen helyezik el, amint Kecskeméten is tapasztaltható. Arról sok vita folyik, hogy milyen életkorig célszerű, jó a gyerekeknek ez, és mennyire érzékelik a börtönt, a bezártságot, milyen lélektani hatása van ennek. A legtöbb esetben a születést követő másfél-három éves korig maradhatnak a gyerekek a börtönben az édesanyjukkal, és ennek a szülőkre is meghatározó hatása van. Általában iskoláskor előtti életkorra nem tartják károsnak a börtön környezetét a gyerekek számára, megfelelő feltételek megléte esetén. A börtönben lévő anya sokféle segítséget kaphat szülői készségei kialakításához, fejlesztéséhez, erős érzelmi kapcsolat esetén sokat segít a visszaesés megelőzésében, a kommunikáció, konfliktuskezelés, továbbtanulás, későbbi munkavállalás elősegítésében.
Sok országban a körülmények rendkívül nehezek, például nem kapnak az anyák több ételt, nincsenek segítők, zsúfoltak, egészségtelenek a körülmények, mint Indiában, vagy Kambodzsában. Vannak olyan országok, ahol speciális feltételeket biztosítanak a gyerekeknek, több helyen kijárnak például óvodába, például Skóciában, vagy nyitott börtönbe helyezik a nőket a gyerekeikkel, és szociális munkás, védőnő segíti őket, mint Finnországban. Afganisztánban nem csak bölcsőde, de iskola is van a börtönön belül. A lehetőségekhez képest azt kell biztosítani, hogy a gyerekek ne éljenek meg más körülményeket, mint ha a szabad világban töltenék napjaikat. Több országban van mód az apákkal is együtt tölteni időt a börtönben, de ezek kivételes esetek, noha abban mindenki egyetért, hogy az apákra ugyanolyan nagy szükségük van a gyerekeknek, mint az édesanyjukra.
A kint maradt gyerekek
A nagyobb gyerekek többsége váratlanul értesül arról, hogy valamelyik szülőjét letartóztatják, elítélik. Sokféle stratégiát alkalmaznak a családok, vannak, akik titokban tartják, hol a szülő, vannak, akik felkészítik a gyerekeket, de nem ritka, hogy a gyerek jelen van a letartóztatáskor. Ilyenkor súlyos trauma éri a gyereket, hiszen ijesztő számára azzal szembesülni, hogy apját, anyját elviszik, nem érti mi történik, sajnos nem ritkán a szülőt a gyerek előtt megalázzák, fizikai erőszakot alkalmaznak, és többnyire a gyerek segítség nélkül kell, hogy feldolgozza a történteket. Olyan is sokszor előfordul, hogy a szülő letartóztatását követően a gyerek egyedül marad a lakásban, az utcán, később gyermekvédelmi szakellátásba, gyerekotthonba kerül.
A konferencia javaslatokat fogalmazott meg azzal kapcsolatosan, hogy mit célszerű tenni ezekben az esetekben, elsősorban képzést biztosítani mindazoknak, akik ilyen módon kapcsolatba kerülnek gyerekekkel, rendőröknek, bíróknak, ügyészeknek és mindazon segítőknek, akik szociális munkásként, egészségügyi szakemberként, pedagógusként találkoznak a gyerekekkel. Fontos lenne olyan szakmai szabályok, protokollok készítése, amelyek a szakembert és az érintett gyereket is segítik. Ha lehetséges, meg kell előzni, hogy a gyerek szemtanúja legyen a letartóztatásnak, vigyék el olyan helyre, ahol meg tudják nyugtatni, megfelelő tájékoztatást kap, jön érte valaki, akiben megbízhat, aki segíti, (rokon, szomszéd). Arra is figyelni kell, hogy a szülőt ne alázzák meg, ne kelljen a gyereknek olyan helyzetben látni a szülőjét, ami az ő önértékelését és önbecsülését is megrendíti, nem is beszélve a szülő nimbuszáról.
A börtönbe kerülő szülők esetében a legfontosabb a rendszeres kapcsolattartás biztosítása, ami a gyerek érdekei mellett a legtöbb esetben az elítéltnek is segít abban, hogy érdemes legyen „megjavulni", legyen remény a szabadulás utáni életre, a családtagok támogatására.
A börtönlátogatások körülményei, a biztonsági előírások a világ sok országában nagyon megnehezítik a találkozás bensőségességének biztosítását. Gyakran nem érinthetik meg egymást, a gyerekek nem adhatnak puszit, szüleik nem ölelhetik meg őket. Ezen túl a találkozóhelyek ridegek, személytelenek, ami nagyon megnehezíti az együttlét rövid idejét, ezért a javaslat szerint törekedni kell gyermekbarát körülményekre, hogy feloldhatók legyenek az amúgyis feszült pillanatok. Sok börtönben lévő szülő számára indítanak a börtönben a szociális és kommunikációs, konfliktuskezelési, szülői képességeket erősítő programokat.
Kiemelten fontos, hogy azok a gyerekek, akik különféle kisebbségekhez tartoznak, bevándorlók, őslakos gyerekek, kapjanak segítséget, ha nyelvi nehézségeik vannak. A gyerekek többsége számára anyagi nehézséget jelent a börtönlátogatás, a távolság, utazás, ezért célszerű lenne erre forrásokat biztosítani, és elkerülni, hogy a szülő büntetésének része legyen a távoli fegyintézetbe kerülés, hiszen így a kapcsolattartás nagyon megnehezül a családdal.
A gyerekeknek nehezére esik feldolgozni, hogy szülőjük bűncselekményt követett el, nyilván nagyon nagy különbség van a cselekmények között, de az életellenes, erőszakos cselekmények, különösen, ha családtag, vagy éppen a gyerek ellen követték el különösen gondos segítségnyújtást igényelnek. Ilyen esetekben nagyon fontos, hogy a gyerek kapjon megfelelő támogatást, és a szakemberek gondosan mérlegeljék, mi a gyerek legfőbb érdeke, találkozzon-e az elkövető szülővel, vagy se. A gyerekek többnyire bűntudatot éreznek, azt gondolják ők a hibásak, ha a szülő akár ellenük elkövet valamit, ennek kezelése alapvető jelentőségű.
Sok országban a szülői felügyeleti jogokat automatikusan elvonják, akkor is, ha nem függött össze az elkövetett cselekmény a gyerekkel, ez nehezíti a látogatást, kapcsolattartást, izolálhatja a gyereket.
Sok család teljesen ellehetetlenül, ha a szülő –többnyire a kenyérkereső – börtönbe kerül, és sok helyütt a családok éppen a bűncselekmény miatt nem jogosultak bizonyos ellátásokra, a család pedig sok pénzt költ az eljárás során, küldenie kell pénzt, élelmiszert a börtönbe is, így a gyerekek súlyos anyagi nélkülözéstől szenvedhetnek, ami tovább fokozza nehézségeiket.
A gyerekek egy része egyedül marad, vagy veszélyeztetettsége okán kiemelik a családból, nevelőszülőkhöz, gyerekotthonba kerül. Ilyenkor is nagyon fontos, hogy ne közösítsék ki, ne kelljen titkolóznia, szégyellnie magát, és ezt jól segíti, akárcsak az iskolában, ha a szakemberek, gyerekek megfelelően informáltak, és lehet csoportosan beszélgetni, feldolgozni a helyzetet, megérteni mit él át az érintett gyerek.
Különösen tragikus a helyzet, ha a szülőt életfogytiglani börtönbüntetésre, vagy halálra ítélik. A szakemberek beszámolói szerint gyakran ilyen esetekben a családot nem értesítik a tervezett kivégzés idejéről, nem tudnak elbúcsúzni, és gyakran nem temethetik el halottjukat, nem kapják meg a kivégzett holttestét.
Nyilvánvalóan figyelembe kell venni a gyerekek életkorát, belátási képességét, de annak megfelelően mindig pontos és elégséges tájékoztatást kell biztosítani számukra, és meghallgatni, ők mit szeretnének, mire van szükségük.
Sajnos eddig nem sok kutatás készült a börtönben lévő szülők gyerekeivel kapcsolatosan, és nagyon limitált a rendelkezésre álló adat is, pedig ez sokat segítene a tennivalók pontos meghatározásában.
A médiának kiemelt ilyen esetekben is a szerepe, mert a gyerekek életét megkeseríti, ha a szülőt az újságban, televízióban látják viszont szenzációhajhász tudósításokban, illetve, ha őt magát és más családtagjait megnevezik, megmutatják. Az újságíróknak, a médiának etikai szabályokat kell elfogadnia ezekre az esetekre vonatkozóan is.
A konferenciával párhuzamosan kiállítás nyílt az ENSZ Nemzetek Palotájában „Mi történik velem, ha az apám, anyám börtönbe kerül?" címmel, ahol rajzok és videós interjúk formájában mondták el gyerekek a világ minden tájáról, hogy mit éreznek. Nagyon tanulságos ezek megtekintése, a felnőttek sokat tanulhatnak belőlük.
Látom magam előtt az olvasók egy részének arcát, akik úgy érzik, hogy fölösleges ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, amikor az élet egyre nehezebb, és ennél jóval súlyosabb gondokkal kell szembenézni, miért kellene sajnálnunk a bűncselekményt elkövetőket, vagy családjukat. Arra kell azonban ilyenkor gondolni, hogy a büntetés célja a bűnismétlés megelőzése, a büntetett segítése a közösségbe való visszailleszkedésre. Az ő esetükben is rendkívül fontos, hogy ehhez minden lehetséges segítséget megkapjanak, a családtagok, kiemelten a gyerekek esetében pedig figyelembe kellene venni, hogy ártatlanul szenvednek, értelmetlen megpróbáltatásoknak vannak kitéve, ami jelentősen rontja az életminőségüket, de ami talán a szkeptikusoknak is érv, hogy, ha nem tudnak tanulni, diszkriminációt, kirekesztést tapasztalnak, akkor könnyen maguk is marginalizálódnak, dühösek, sértettek és sikertelenek lesznek, ez pedig az ő későbbi kriminális karrierjüket segítheti elő, noha éppen az ellenkezőjét szeretnénk. A gyerek érdeke, örömteli gyerekkora nagyon fontos szempont, de emellett, ha másért nem, a közösség többi tagjának jólléte érdekében érdemes a fentieket megfontolni.
Az eseményt webcast-on keresztül bárki követhette a plenáris ülést http://www.ustream.tv/channel/crcdgdwebcast címen. Míg a munkacsoportüléseket http://www.ustream.tv/channel/crcdgdwebcast2 címen.