A gyermekkori túlsúlyosságot tekinthetjük-e gyermekbántalmazásnak?

Írta:  Schneider Kata

fat-child-460 799238c
Az Egyesült Államokban egy nőt gondatlansággal vádoltak, mert 14 éves fia elérte az elképesztő 252 kg-os súlyt. Biztos vagyok abban, hogy sokan az olvasók közül egyetértenek a váddal, hiszen ez szörnyű. De honnan tudhatjuk, hogy ez valóban az anya hibája? És ha úgy döntünk, hogy az elhízott gyerekek szüleit gyerekük bántalmazásával vádoljuk, hol húzzuk meg a határt?

 

Mint gyermekorvos és gyermekkori elhízás szakértő, sokféle túlsúlyos gyerekkel találkozom. Amíg néhány páciensem csak 5 kilogramm túlsúllyal küzd, addig mások már ötvennel. Hogyan dönthetnénk el, kit vádoljunk gondatlansággal?

 

Kórosan elhízott kezeltjeim szülei közül sokan eredménytelenül harcoltak, hogy gyerekük leadjon súlyából. Könyörögtek, érveltek, kitiltották a gyorséttermek ételeit a házukból, lezárták hűtőgépeiket, mindezek ellenére gyermekeik így is hozzáfértek a tiltott ételekhez.

 

Valamivel könnyebb a kisgyerekeket megvédeni, de a gyerek az iskolában is többet ehet a kelleténél. Nem kell mást tennie, mint azt mondani, hogy még mindig éhes, és a konyhai alkalmazottaktól második (sőt, harmadik) adagot is kap. Hány kövérebb gyerek könyörgött soványabb osztálytársainak ebédjük egy részéért! Az osztályban rendezett ünneplések (születésnapok és más ünnepek) alkalmával ezek a gyerekek annyit próbálnak enni, amennyit csak bírnak. Még rosszabb, amikor az édesanya pénzt ad lányának pulykás szendvicsre, de tudta nélkül ő ehelyett sült krumplit és süteményt vesz. Ez is bizonyítja, hogy a szülőknek milyen kicsi a befolyása a gyermek házon kívüli étkezéseire.

 

Szociális és gazdasági tényezők egyaránt befolyásolják, hogy a gyermekkori elhízás egyre nagyobb méreteket ölt. Elismerem, múlt hónapban, egy hosszú autóút alkalmával a családommal megálltunk enni egy McDonald's-nál, és meglepődtem, mennyire olcsó volt. Négytagú családomnak kevesebb, mint 15 dollárba (nagyjából 1100 Ft) került. Nem csoda tehát, hogy az alacsony jövedelmű családok gyakrabban választják ezt az olcsó, de egészségtelen lehetőséget.

 

Az elhízási rátákat azonban környezeti tényezők is befolyásolják, mint pl. az elérhető közelségű játszóterek és parkok hiánya. Sok család él veszélyes környéken, ahol nem egyszerű kiengedni a gyerekeket játszani. Ezek a gyerekek sokszor saját biztonságuk érdekében kell, hogy otthon maradjanak. Hogy mit csinálnak, amíg be vannak zárva a házba? Esznek és televíziót néznek, ezek pedig az elhízás rizikó faktorai. De hogyan hibáztathatnánk ezért a szülőket?

 

Néhány gyerek genetikailag hajlamos a túlsúlyosságra bár a gyermekkori elhízásos esetek kevesebb, mint 10%-a kötődik bizonyítottan genetikai adottsághoz. Vannak olyanok, akik elégtelenül reagálnak, vagy rezisztensek a leptin nevű protein hatásaira. A leptin adja az utasítást az agynak, hogy jóllaktunk, és nem kell tovább ennünk. Egereken végzett kísérletek bizonyítják, hogy a leptin-hiányos egerek gyorsan elhíznak, néhány egyenesen halálra eszi magát! Ezek az egerek addig esznek, amíg rosszul nem lesznek... és aztán még esznek egy kicsit.

 

Néhány túlsúlyos gyereknél sikerült bizonyítani a leptin hiányt. Az ilyen gyerekeknél az elhízás nyilvánvalóan nem a szülők hibája. Egy nagy-britanniai család a szociális szolgálat megfigyelése alatt állt gyermekei súlya miatt – szerencsére dr Sadaf Foroogi rájött, hogy egy hibás gén miatt a gyerekek szervezete nem reagált a leptinre, így örökké éhesek voltak. Az orvos értesítette a hatóságokat, így azok abbahagyták a nyomozást. Ha mindez nem történik meg, a családot minden ok nélkül tették volna tönkre.

 

Az is lehetséges, hogy sokkal több esetben okolhatjuk a velünk született adottságokat, hiszen még nem találtuk meg az elhízásért felelős géneket. Borzasztó lenne, ha börtönbüntetésre ítélnénk egy anyát, vagy szétszakítanánk egy családot, és később kiderülne, hogy a gyerek egy korábban nem ismert, genetikai eredetű betegségben szenved. Egyszerűen nem lehetséges megállapítani, hogy a gyerek szülei gondatlansága vagy vele született hajlam miatt hízik el. Ez utóbbi nem csak feltételezés.

 

Térjünk vissza kiindulópontunkhoz, a 252 kg súlyú dél-karolinai kamaszhoz, Alexander Draper-hez. Édesanyja, Jerri Gray elvesztette felügyeleti jogát a fia felett, és vádat emeltek ellene gondatlanság miatt. Kétrendbeli bűncselekmény miatt 15 év börtönbüntetéssel kell számolnia, és az Egyesült Államok történetében elsőként gyermekkori túlsúlyossággal kapcsolatos bűntett miatt is- mondta el ügyvédje, Grant Varner. Lehetséges, hogy Alexander Draper valamilyen ismeretlen genetikai rendellenességben szenved? Biztosak lehetünk-e abban, hogy éhségét egyedül is képes kontrollálni? Varner szerint a fiún még csak nem is végeztek genetikai teszteket. Hogyan zárhatnánk egy anyát börtönbe olyan indokkal, ami talán nem is az ő hibája? Nem tudhatjuk, mi történt otthonukban.

 

Lehetséges, hogy a probléma eredete Alexander génjeiben keresendő, azért pedig hogyan büntethetnénk az édesanyját?

 

Nem állítom persze, hogy egy szülőt sem okolhatunk. Ijesztő látni, ahogy egyes szülők túlsúlyos gyerekeiket egészségtelen ételekkel táplálják, pedig az ő felelősségük gyermekeiket a lehető legegészségesebben felnevelni. Nem vagyok benne biztos, hogy a börtön a megoldás.

 

Eredeti cikk:

Joanna Dolgoff, MD - Should Child Obesity Be Considered Child Abuse?

http://www.huffingtonpost.com/joanna-dolgoff-md/should-child-obesity-be-c_b_508680.html

Posted: 04/13/10 06:02 AM ET