Cikkajánló - Sokk. Terápia?

Írta:  Setényi János

main-image

Az államilag támogatott felsőoktatási férőhelyek 2011/12-es számai képzési területenként is ismertekké váltak a héten. Tudjuk, hogy a miniszterelnöki hatáskörben meghozott döntéskor nem használták fel a rendelkezésre álló adatokat és hatástanulmányokat. A következőkben kísérletet teszünk a bekövetkező sokk és alkalmazkodási kényszer modellezésére – egyetlen szempont, a képzési kínálat területi megoszlása alapján. - az OktpolCafé cikkét ajánljuk.

 

A települések képzési kínálata következtetni enged majd a rendszer fenntarthatóságára és a kívánatos integrációs mozgások irányára. Bár a települések képzési kínálata (elemzésünk tárgya) némileg keveredik majd az intézmények képzési kínálatának szempontjával, elsősorban a térségi dimenzió vizsgálata érdemel itt figyelmet.

 

Az állami finanszírozás példátlanul gyors és radikális visszavonulása intézménygazdálkodási válsághelyzetek (fizetésképtelenség) tömegét válthat ki, ezáltal komoly alkalmazkodási és újrarendeződési kényszert okozva a mai rendszerben. A következőkben néhány meghatározó jelentőségű képzési terület térségi megoszlását mutatjuk be a 2010/11-es tanévre felvett alapszakosok (Bachelor) száma alapján. Az adatok az FTT adatbázisából származnak kézi leválogatás és összesítés alapján.

 

(...)

 

Összefoglalóan megállapítható, hogy a korábbi két évtized expanzióra és állami normatívára építő felsőoktatáspolitikája nagy nyomás alá helyezte az erőforrások elosztását (szakok akkreditációját) végző MAB-ot. A nyomás eredményeképpen olyan helyi intézményi portfóliók jöttek létre, melyek összlétszámukban kielégítő méretűeknek tűnnek, de valójában töredékszakok és kis képzési területek mozaikdarabjaiból állnak össze. A gazdaságelemzők számára kézzelfogható módon elsősorban egy két évtizedes ingatlanpiaci konjunktúra kínálkozik itt értelmezési párhuzamként.

 

 

A jelenleg elkerülhetetlennek látszó sokk kritikus helyzetbe hozza a kisebb intézményeket, mert mozaikjuk minden kis eleme egyszerre kérdőjeleződik majd meg. A nagy tudományegyetemek még időt nyerhetnek, "életképesebb" karjaik finanszírozhatják a bedőlni látszókat és az oktatóállomány egy részét megfinanszírozhatják a 2014-ig tartó TÁMOP-projektekből. A töredékszakokkal dolgozó kisebb intézmények már a felsőfokú szakképzésbe sem vonulhatnak vissza (pedig közpolitikai szempontból a sikeres alkalmazkodáshoz ezt a kaput teljesen ki kellett volna nyitni számukra), mert az állami finanszírozás megvágása ezt a képzési szintet is érinti.

 

A területi megoszlás és települések szintjén ez a régi, jól ismert kérdéseket veti fel. Életképes-e egy város felsőoktatási képzés nélkül? A kérdés megválaszolása nem lesz könnyű: a helyi gazdaság, innováció, kultúra foglalkoztatás vagy demográfia Magyarországon nem hordoz jelentős dinamizáló erőt, ezért a helyi közösségek – érthető módon – közintézmények birtoklásában látják jövőjük zálogát.

 

Marad az életképesebb intézményekkel való integráció. De hogyan kel majd el a csúnya leány, ha a kiszemelt férfi a puszta túlélésért küzd a következő években?

 

A teljes cikk a területi megoszlás grafikonjaival itt érhető el