Az Európa Tanács széleskörű tevékenységei közé tartozik az egészségügyi rendszerek harmonizációja, az egészségpolitika és a minden emberre kiterjedő egészségvédelem is, ennek koordinációs szerve az Európai Egészségügyi Bizottság (European Health Committee).

Az európai állampolgárok egészséghez való joga az egészségügyi alapellátások igénybevételének joga, amely feltételek nélkül mindenkit megillet, elidegeníthetetlen.

A gyermekbarát egészségügy

Az Egészségügyi Bizottság egyik célkitűzése az integrált gyermekbarát egészségügy elterjesztése a tagállamokban a társadalmi kohézió erősítése és az alapvető jogok biztosítása céljából. Ennek szükségessége a spanyol Elnökség alatt fogalmazódott meg 2009-ben. Ugyanebben az évben megalakult a Gyermekbarát Egészségügyi Ellátásért Felelős Szakértői Bizottság (Committee of Experts on Child-friendly Health Care) is, és kidolgozták a cél eléréséhez szükséges irányelveket, amelyeket az Európai Unió 2011 szeptemberében fogadott el.

A Szakértői Bizottság egy online kitölthető kérdőíves felvétel keretében vizsgálta az Unióban megvalósuló intézményes egészségügyi gyakorlatokat a gyermekek szükségleteit középpontba helyezve. A kérdőív 15 nyelven volt hozzáférhető és összesen 22 tagállam 2,257 fiatalja töltötte ki. Fontos azonban megjegyezni, hogy a beérkezett válaszok döntő többsége, több mint fele osztrák gyermekektől származik.

A kutatás eredményeit, illetve a gyerekek egyetemes jogát az egészséghez és az ellátásokhoz való hozzáféréshez az Európa Tanács Egészségügyi Minisztereinek IX. Konferenciáján  (9th Council of Europe Conference of Health Ministers) tárgyalták meg Portugáliában. Ugyanitt vitatták meg a jó gyakorlatokat és a követendő egészségpolitikai technikákat, amelyek hozzájárulhatnak a tagállamokban a gyerekek hatékony és méltányos egészségvédelméhez. Ezen a konferencián mutatták be a tagállamok ellátórendszereinek harmonizációját támogató irányelveket is.

Az irányelvek

Az ajánlások és irányelvek összhangban vannak a különböző nemzetközi dokumentumokkal, kiemelten az ENSZ Gyermekjogi Egyezményével , amely tartalmazza a fiatalkorúak alapvető és egyenlő hozzáférést biztosító jogát az egészséghez, az egészségügyi ellátáshoz.

Az irányelvek a tagállamok sokszínűségének figyelembevételével az ellátórendszerek komplex harmonizációjára törekszik.
Az ajánlás alapján célzott és speciális szolgáltatásokat kell nyújtani, amelyek illeszkednek a gyerekek korához és speciális szükségleteihez. Kiemelt figyelmet kell kapjanak a hátrányos helyzetű, a fogyatékkal élő, a gondozásba vett, a hajléktalan, a szegény családban élő, a roma származású, a bevándorló és a menekült, a bántalmazott és elhanyagolt gyermekek..
Fontos a fiatalok részvételének ösztönzése és biztosítása a kezeléssel kapcsolatos döntésekben, jogaik és szükségleteik középpontba helyezése méltóságuk, illetve védelmük megőrzése mellett.

Az irányelveket tartalmazó dokumentum hangsúlyozza a gyerekek emberi jogait, s emellett deklarálja, hogy speciális helyzetük miatt speciális jogok is megilletik őket. Hosszú   távon a gyermekek a gazdasági fejlődés és termelékenység letéteményesei, fiatalkori egészségi állapotuk  alapvetően befolyásolja felnőttkori egészségügyi helyzetüket. Gyerekként nem önállóak,  kiszolgáltatottak, ezért támogatásuknak prioritást kell élveznie. A szegénység a gyermekek és a fiatalok körében jellemzőbb, mint az idősebb korosztályokban, így védelmük és a velük szemben megvalósuló egyenlő bánásmód az egészségügyben és minden más területen is fokozott odafigyelést igényel. A gyermekek életminőségének javítása kiemelt prioritás az Európai Unión belül.

Fontos részvételük népszerűsítése, annak a gyakorlatnak az elterjesztése, hogy fiatalkorút csak a saját beleegyezésével lehet kezelni. Amennyiben nem képes felmérni helyzetét fiatal kora, érettségi szintje vagy belátási képessége miatt, akkor is meg kell hallgatni, és véleményét figyelembe kell venni minden esetben. Nem szabad a társadalom olyan passzív tagjaként tekinteni rájuk, akik elviselik a felnőttek döntéseit, hanem azokat befolyásoló, aktív szerepet kell kapniuk az EU tagállamaiban. Sőt, a célkitűzések alapján nem csak saját sorsuk alakítására kell biztosítani számukra az esélyt, nem csak érdekeiket kell fokozottan szem előtt tartani, hanem tágabban a politikai, jogi döntéshozatalba és fejlesztésbe is be kell vonni őket.

A gyermekbarát egészségügyi ellátás, mint megközelítés

Az egészségügy számos kihívással került szembe napjainkban. A gyermekek epidemiológiai jellemzői megváltoztak, és az ellátórendszer nem képes az új igényekre reagálni, arról nem is beszélve, hogy túl nagy egyenlőtlenségek fedezhetők fel a különböző intézmények között, mind minőségben, mind hatékonyságban. Az ellátás árának növekedése sem javít a kialakult helyzeten.

A kívánt változáshoz a szolgáltatást nyújtóknak és a fenntartóknak, szektortól függetlenül együtt kell működnie. A koordináció alapfeltétel a jó minőségű és folytonos, megszakításoktól mentes, a gyerekek igényeire reagáló ellátás megszervezése. Az irányelvek célja a gyermekbarát egészségügyi ellátás elterjesztése a jelenleg uralkodó gondolkodás és az értékrend megváltoztatása által, és az ellátások általános fejlesztésével összhangban.

Ennek a megközelítésnek univerzálisan érvényesülnie kell mind az irányítás, mind az ellátást nyújtó intézmények, mind a fiatalkorúak és családjuk szintjén minden tagállamban, azonban az országoknak lehetőségük van saját követelményrendszert kidolgozni.

A gyerekbarát kifejezés tehát egyben családbarátot is jelent, hiszen a fiatalok közvetlen környezetének a jóllétét, észrevételeit és érdekeit is figyelembe veszi.

Az irányelvekben megjelenő legfontosabb 5 alapelv:
- a részvétel,
- a támogatás,
- a védelem,
- a megelőzés és
- a gondoskodás

Az Európa Tanács által kiadott irányelvek szerint a gyerekbarát egészségügyi megközelítés célja összefoglalva az, hogy „a megfelelő dolgok történjenek a megfelelő fiatallal, a megfelelő időben és helyen, a megfelelő személyzet megfelelő közreműködésével azért, hogy a megfelelő eredményeket érjék el, a megfelelő ráfordítások árán” .  Bővebben, hogy Uniós szinten fejlődjön az egészségügy, mind a hatékonyság, mind az eredményesség, mind a méltányosság kritériumai alapján, a biztonság, a részvétel és a felhasználói elégedettség javulása mellett. Az alapvető cél a többdimenziós fejlődés tehát, ami magában foglalja az egészségi állapot javulását, az egyenlőtlenségek kiegyensúlyozását és a fenntarthatóságot is.

A megközelítés alapján 3 betegút különböztethető meg: a kezdeti, a klinikai és a felnőtt ellátásba vezető átmeneti betegút. Mindegyikre jellemző 4 összetevő: a megelőzés, a probléma azonosítása, majd értékelése és a beavatkozás. Mindez multidiszciplináris csoportmunkában képzelhető el, a bizonyítékokon alapuló orvoslás paradigmájának követése mellett.
A gyermekbarát egészségügyi megközelítés nem csak a fiatalkorúak egészségi állapotának javítására koncentrál, hanem tágabb pszicho-szociális és kulturális helyzetüket is szem előtt tartja és javítja.

A megközelítés adaptálása a tagállamoknak lehetőséget nyújt arra, hogy az egészségügyi ellátás minden szereplője, (ide értve a szolgáltatást nyújtókat, a fenntartókat, az államot, a szakmai szervezeteket és érdekcsoportokat, a gyermekeket és szüleiket) együttműködjön egy integrált szektor létrehozásában és a meglévő egészségügyi rendszer gyermek- és családbarát fejlesztésében.

Végrehajtás, megvalósítás

A gyermekbarát egészségügyi ellátás gyakorlatban történő megvalósításának módja és fokozatai a tagállamok lehetőségeitől és akaratától függ, így az Uniós gyakorlatnak megfelelően államonként és országokon belül is eltérhet.

Az Uniós ajánlásban kidolgozásra került egy „integrált tanulási rendszer”, amely megkönnyíti a tagállamok számára a gyermekbarát ellátás bevezetését a gyakorlatban a már említett 5 alapelv mentén. A következőkben ezeket foglaljuk össze röviden:

1, A részvétel, mint alapkövetelmény megvalósítható, ha a gyerekeket kezelésük során bevonjuk a döntésekbe, illetve, ha utána megkérdezzük a tapasztaltakról őket. Ez növeli érettségi szintjüket, aktivitásukat és tudásukat saját egészségükkel kapcsolatban és az egészségügyről is, amely megalapozza, hogy a fejlesztésben is részt vehessenek. Kívánatos megváltoztatni azt az általános társadalmi hozzáállást, hogy az embereknek nincs beleszólásuk az egészségügyi ellátásokba. Helytelen az az attitűd, amely szerint passzívan el kell fogadni az ellátás gyenge színvonalát.

2, A támogatás szempontjából fontos, hogy az minden gyermekre kiterjedjen, kiemelten ügyelve a hátrányos helyzetűekre. Emellett fontos cél, hogy a tartós betegséggel élő fiatalokkal és családjukkal folyamatos legyen a kapcsolattartás és a tapasztalatcsere, illetve, hogy lehetőségük legyen tanulmányaikat folytatni a kórházi ápolás ideje alatt is, ne kerüljenek további hátrányba az egészségügyi rendszerben való megjelenésük által.

3, A fizikai, szociális, érzelmi és gazdasági védelem alanyi jogon megillet minden fiatalkorú állampolgárt, ezek javítása hozzájárul egészségügyi állapotuk javulásához is. A hátrányos helyzetű gyermekekre kiemelten kell figyelni, hiszen körükben a megbetegedések kockázata magasabb. A beavatkozások ártalmasak is lehetnek, és ennek a hatásnak a gyerekek fokozottan ki vannak téve, tapasztalatlanságuk, éretlenségük és korlátozott kommunikációs lehetőségeik révén. Fontos tehát célzott betegbiztonsági rendszerek kidolgozása esetükben is.

4, A megelőzéssel elkerülhető a jövőbeli egészségkárosodás, a felvilágosítás révén terjeszthetők az egészségmegőrzést támogató életmódhoz szükséges ismeretek. Meg kell különböztetni az első-, másod- és harmadlagos prevenciót aszerint, hogy a beavatkozás kötelező vagy választható, illetve hogy az egész lakosságot vagy csak annak bizonyos csoportjait érinti. Az ápoló, megelőző szolgáltatások a tagállamok önálló döntéseitől függenek.

5, A gondoskodásnak, a gyógyító tevékenységnek felhasználóbarátnak és bizonyítékokon alapulónak kell lennie, kompetens szakembereknek kell nyújtaniuk a megfelelő módon, helyen és időben. Az egészségügyi dolgozóknak ennek érdekében ajánlott a gyermek- és családbarát ellátásról képzést szervezni.

Uniós elvárás továbbá, hogy az egészségügyi ellátás legyen hozzáférhető, lehetőségek szerint lakhelyhez közeli, ahol a gyermek biztonságban érzi magát, s ahol a szakemberek és a család könnyen tud kapcsolatot tartani, konzultálni, tapasztalatot cserélni, így a legmegfelelőbb, konszenzuson alapuló gyógyító tevékenység biztosítható..
A fejlesztés fontos szempontja továbbá, hogy abban minden szereplő részt vegyen, hogy a fejlesztés összehangolt, az ellátások pedig összehasonlíthatóak legyenek.

A gyerekbarát egészségügyi ellátás bevezetéséhez a társadalmi attitűd megváltozására szükség van, ennek érdekében az Egészségügyi Bizottság azt ajánlja, hogy a tagállamok támogassák és terjesszék a fiataloknak az egészséghez fűződő jogait és azok megvalósulásának jelentőségét.

A végrehajtásnak a tagállamokban teljes körűnek kell lennie, azaz meg kell jelennie az irányítás, a tervezés és a szolgáltatások szintjén is. Fontos továbbá a tagállamok közötti kommunikáció és tapasztalatcsere a jó gyakorlatok könnyebb elterjesztése érdekében.

A kutatások

A gyermekbarát egészségügyre vonatkozó, írásunk elején hivatkozott kérdőíves vizsgálat kérdéseket tartalmazott a fiatalok saját egészségének szubjektív megítéléséről, az általuk látogatott intézmények és személyek többdimenziós értékeléséről, illetve a környezeti viszonyok feltárásáról. A kutatók törekedtek arra, hogy felmérjék az egészségügyi személyzet gyermekbarát attitűdjét és kommunikációs sémáit, illetve azt, hogyan érzik magukat a gyermekek az orvosnál, és mit tartanak fontosnak a kezelések alatt. A felmérés tehát a tagállamok egészségügyi ellátórendszerét a gyermekek nézőpontjából és élményein keresztül igyekezett szemlélni és értékelni. Fontos viszonyítási pont volt a különböző gyakorlatok és az 1990 óta hatályos ENSZ gyerekjogi egyezmény és más nemzetközi minimum-követelmények összhangja, eltérései.

A nagy kutatást megelőzte egy pilot verzió Írországban, amely 125,  9 és 12 év közötti gyermek részvételével zajlott. A gyerekek elmondhatták véleményüket és művészeti műhelymunka keretében lerajzolhatták az általuk javasolt fejlesztési irányokat az egészségügyben. Az Európa Tanács beszámolója szerint ez a kisebb volumenű kutatás is ugyanazokat az eredményeket hozta, mint a későbbi szélesebb körű. A következőekben mindkettő eredményeit közöljük:

Kutatási eredmények

A 2257 darab kérdőívet 22 különböző ország  lakosa töltötte ki, a válaszadók között nem volt magyar. A kérdőívet kitöltők  nemek szerinti megoszlása: 52,5 % fiú és 47,5% lány.
A válaszadók életkor szerint: 10 évesnél fiatalabb 7,6%, 10-12 éves 19,1% 13-15 éves 40,1%, 16-18 éves 33,1%.  
A válaszolók 84,8%-nak nincs fogyatékossága, vagy tartós betegsége.
A gyermekek és fiatalok 62,1%-a az elmúlt évben csak 1-3 alkalommal került kapcsolatba valamilyen egészségügyi szakemberrel.
A válaszolók 84,5%-a családjával ment el a vizsgálatokra, 11,8% egyedül, további 3% barátokkal, míg a többiek egyéb kísérővel, a leggyakrabban tanárukkal érkeztek az egészségügyi intézménybe.
A gyerekek többsége, összesen 78,9%-uk legutoljára általános gyerekorvosnál vagy fogorvosnál járt, a fennmaradó válaszok között előfordult a kórház, a terápia, a pszichológus, vagy más egészségügyi ellátás.
A gyerekek személyes tapasztalataikról számoltak be a kérdőív kérdései alapján. Ezekből kiderült, hogy többségüknek nem kellett sokat utaznia, hogy ellátáshoz jusson, jellemzően (77,5%-ban) fél óránál rövidebb időt töltöttek utazással, 4,7%-kuk azonban több, mint 1 órát utazott.
A várakozási időről kiderült, hogy a fiatalok többségének, 57,5%-ának pár percet vagy semennyit sem kellett várakoznia. Csupán 13,6%-uk számolt be hosszú sorban állásról.

Az ír eredmények ezzel ellentétesek. Ott az átlagos várakozási idő 1,5-2,5 óra volt, amely egyrészt nagyon hosszú, másrészt a gyerekek szerint sincs arányban azzal, hogy utána a kezelés rohamtempóban, pár perc alatt lezajlott.
A várótermeket a megkérdezettek jelentős többsége, 80,1%-a megfelelőnek tartotta. A kutatásból kiderült, hogy a várakozás közben a gyerekek legnagyobb problémája az, hogy unatkoznak, a fent javasolt átalakítás ezen is segítene.
Az ír gyerekek jelezték, hogy az egészségügyi intézmények gyerekbarátabbá alakítása üdvözlendő lenne. Véleményük szerint a gyerekbarát ellátás céljának eléréséhez a kórházaknak és rendelőknek színesnek kell lenni elsősorban. Emellett fontos, hogy ne legyen túlzsúfolt, legyenek egyszemélyes szobák is, illetve pihenésre kialakított külön terek. Legyen sok az ablak, legyen tisztaság, jó illat és finom étel. Olyan feltételek kellenek továbbá, hogy a szülők és a család többi tagja, illetve a barátok ott maradhassanak a beteg gyermek közelében, és legyen biztonságos hely, ahova a személyes tárgyakat el lehet helyezni. Emellett a gyerekek szerint fontos, hogy sok TV legyen a kórházban, sok csatornával, számítógépek és hozzá tartozó játékok is legyenek hozzáférhetőek, lehetőség szerint egy külön erre a célra kialakított szobában.

Az egész unióra kiterjedő vizsgálat is hasonló eredményeket hozott a fiatal korosztályban felmerült infrastrukturális fejlesztésekkel kapcsolatban. Körükben 5-ből 4-en kielégítő információkat kaptak orvosuktól, kérdezhettek is tőle, és a válaszokat is érthetően kapták meg.

Az ír kutatás megkérdezettei azonban kihangsúlyozták, hogy a gyerekek sokszor nem értik, hogy az orvos mit mond nekik, mert túl gyorsan beszél és olyan szavakat használ, amiket ők nem értenek. Szerintük fontos lenne, hogy a gyermekbarát kommunikáció elterjedjen az egészségügyben.

A megkérdezett fiatalkorúak 1/3-a az elmúlt évben minimum 1 napot és éjszakát eltöltött valamilyen kórházban. 47,3%-uk több gyerekkel volt ekkor elhelyezve, 44,9%-uknak volt saját szobája. A gyerekek 61,5%-a barátságos légkörűnek ítélte meg a kórházi hálótermet, 23,3%-uk azonban barátságtalannak érezte a környezetet. A fiatalkorúak 59,2%-a szerint kényelmes volt az ágyuk, 27,2%-uk viszont elégedetlen volt ezzel.

A gyerekek több,  mint 60%-ával nem maradt felnőtt korú kísérő a kórházban éjszakára, azonban ezzel a fiatalok többsége elégedett volt. A kezeléseknél csupán 30% volt egyedül. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a szülői jelenlét csak a legfiatalabb korosztályokban volt kiemelkedően fontos, azzal azonban mindenki egyet értett, hogy a szülőknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy gyermekük közelében maradhassanak.

A válaszolók 39,4%-a arról számolt be, hogy a kórházban nem volt az életkorának megfelelő napközbeni program, elfoglaltság, ami nagyban megnehezíti a fiatal betegek kórházi tartózkodását. Ez nagy hiányosság, a gyermekbarát egészségügyi ellátás eléréséhez ezen mindenféleképpen változtatni kell, mint ahogy azt az ír kutatásban részt vevő gyerekek is kihangsúlyozták.
A kutatásban résztvevő gyermekei fejlesztési irányokat fogalmazhattak meg. Ezek között szerepelt, hogy az egészségügyi személyzet legyen barátságosabb, beszéljen többet szemtől szembe a gyerekekhez, hallgassa meg őket, és adjon több és egyértelmű információt arról, hogy mi fog történni velük a kezelések alatt és után.
Az egészségügyi irányításba, az egészségpolitikai előkészítésbe és a döntéshozatalba a válaszolók 47,2%-a szívesen bekapcsolódna, a többiek egyik fele nem mutatott ilyen irányú érdeklődést, a másik fele pedig nem tudott válaszolni, mert feltételezhetően nem értette a kérdést annak bonyolultsága és szóhasználata miatt.

Összefoglalva tehát a kutatásokból kiderült, hogy a tagállamokban élő gyerekeknek fontos, hogy gyermekbarát egészségügyi ellátáshoz jussanak, és a jelenlegi gyakorlatban meglátják a hibákat, képesek azokat megítélni. Az infrastrukturális feltételek javítása mellett a személyzet tiszteletteljes és odafigyelő magatartása a fiatalok szerint a legfontosabb változtatási irány. További fontos tanulság, hogy a gyerekek szeretnék hallatni a hangjukat, és fontos biztosítani számukra, hogy ezt meg is tehessék, illetve fontos nekik, hogy részt vegyenek a kezelésüket érintő döntések meghozatalában. A gyermekbarát egészségügyi ellátás alapját ennek a részvételnek az elősegítése képezni.

A bemutatott kutatások megalapozhatnak jövendőbeli vizsgálódási irányokat és számos hasznos információval szolgálnak az EU gyermek-egészségügyi ellátásról a fiatalabb korosztályok szemszögéből.

Az összefoglaló alapját képező dokumentumok:
•    Survey: Child-friendly Healthcare - Children and Young People: tell us what you think!
•    Dr Ursula Kilkelly (2011): Child-friendly health care: the views and experiences of children and young people in Council of Europe member States
•    Guidelines of the Committee of Ministers of the Council of Europe on child-friendly health care and their explanatory memorandum
•    Hozzáférhetőek: http://www.coe.int/t/dg3/health/