"A szegénység szó hallatán legtöbbször egy távoli faluban élő gyermekre gondolunk" – mondta Anthony Lake, UNICEF vezérigazgató. „Manapság azonban már a nyomornegyedekben, kunyhótelepeken élő gyermekek jelentik a világon a legsérülékenyebb és legkiszolgáltatottabb kört. Számuk rohamosan nő, de ezek a gyerekek az alapvető ellátásoktól és az egészséges fejlődés lehetőségétől is megfosztva élnek. A nyomornegyedekben élő gyermekek nem tudnak kiteljesedni, és a teljes társadalom számára elvész az a gazdasági előny, ami a jól képzett, egészséges városi lakossággal jár.” – tette hozzá Lake.
Az iskolák, kórházak, játszóterek jelentik a városok előnyeit, ugyanakkor világszerte ugyanitt jelennek meg a leglátványosabb egyenlőtlenségek is a gyermekek egészségügyi ellátásában, oktatásában és egyéb lehetőségeiben.
Az infrastruktúra és a szolgáltatások sok régióban nem tartanak lépést a növekvő városi lakossággal, és így a gyermekek alapvető szükségleteinek kielégítésére is képtelenek. A nyomorban élő családok gyakran áron fölül kénytelenek fizetni az átlagon aluli minőségű szolgáltatásokért. Például a vízellátás ára a szegény környékeken, ahol a szolgáltató magánkézben van, akár ötvenszerese is lehet a gazdagabb környékek áraihoz képest, ahol a háztartások közvetlenül a központi vízvezetékre csatlakoznak.
A teljes városi lakosságot leíró makrostatisztikai adatok nem tesznek különbséget nyomorgó és dúsgazdag között, ezért a nélkülözés ténye gyakran eltűnik a sorok között. Ha ilyen adatokra támaszkodva osztják szét a forrásokat és dolgoznak ki várospolitikát, akkor egyszerűen átsiklanak a legszegényebbek szükségletei fölött.
Gyermekbarát városok kialakítása
Az egyenlőség eszméjének középpontba állítása elengedhetetlen, a leghátrányosabb helyzetű gyermekeknek elsőbbséget kell élvezniük, bárhol is éljenek. Az UNICEF sürgeti a kormányokat, hogy állítsák a gyermekeket a városfejlesztés fókuszpontjába, és bővítsék, fejlesszék a szolgáltatásokat mindenki javára. Első lépésként koncentráltabb, pontosabb adatokra van szükség, hogy fény derüljön a városi gyermekek egyenlőtlen helyzetére, és arra, hogy a problémát miképpen lehet áthidalni. Az ilyen adatok hiánya bizonyíték arra, mennyire elhanyagolják ezt a problémakört.
Míg a kormányok minden szinten többet tehetnek, a közösségi szintű cselekvés a siker másik kulcsa. A jelentés a városi szegénység ellen küzdő, közösségi-szintű erőfeszítések nagyobb elismeréséért kiált, és példákat mutat a gyermekeket és serdülőkorúakat is magába foglaló, városi szegénységgel folytatott hatékony együttműködésekre. Ezen együttműködési programok jelentős sikereket tudnak felmutatni, többek közt: fejlődő közösségi infrastruktúra Rio de Janeiroban és Sao Paulóban (Brazília), olvasni-írni tudók növekvő aránya Cotacachiban (Equador), erősebb katasztrófavédelem Manilában (Fülöp-szk.). Nairobiban (Kenya) például a kamaszkorú gyermekek térképezték fel a nyomornegyedet ahol élnek, hogy ez által biztosítsanak adatokat a városfejlesztést irányítók számára.
Az Oportunidades egy Mexikóban indult kezdeményezés, melynek keretében a legszegényebb családok kaptak pénzügyi támogatást, hogy gyermekeiket iskolába járathassák, és egészségügyi ellátásban részesülhessenek. Ezt a kezdeményezést sikerének köszönhetően országszerte vidéki és városi területeken is magasabb szintre emelték, továbbá értékes tapasztalatként szolgált azon államok számára, amelyek követték Mexikó példáját a program bevezetésében.
Globális szinten az UNICEF és az ENSZ Emberi Települések Programja (UN-Habitat) 15 éve dolgozik együtt a Gyermekbarát Város Kezdeményezésen együttműködési programokat építve, melyekben a gyermekeket teszik a városfejlesztés legfőbb szempontjává, szolgáltatásokat és védett területeket biztosítva nekik, hogy olyan biztonságos és egészséges életük legyen, amilyet valóban megérdemelnek.
„Az urbanizáció az élet valósága, többet kell a városokba fektetnünk, és több figyelmet kell összpontosítanunk arra, hogy kiszolgáljuk a leginkább rászoruló gyermekek szükségleteit.” – mondta Lake.